W
Wilson
Guest
Részlet egy orosz cikkből a karabahi háború kapcsán
"Tanulságok az orosz légvédelemmel kapcsolatban"
Az orosz csapatoknak azonban valami másra van szükségük - arra, hogy megvédjék magukat az ilyen UAV-k ellen.
A katonai légvédelemnek problémát jelentenek az UAV-k abban a formában, ahogyan Törökország és Azerbajdzsán használta őket. Elméletileg a teljes körű katonai légvédelem megvédheti a csapatokat az olyan fenyegetéstől, amit a "nagy" UAV-,k (pl a "Bayraktar") jelentenek, de még itt is sok munkára van szükség. Szükségünk van például egy egységes ellenőrzési és információcsere-rendszerre, amikor a katonai légvédelem akár a szárazföldi egységektől is kaphatna adatokat az UAV-k levegőben való jelenlétéről. Az orosz fegyveres erőknek érdemes lenne a szárazföldi erők nagy csoportjait és a saját harci UAV-t bevonva kutatási gyakorlatokat végezni annak megállapítása érdekében, hogy a katonai légvédelem melyik irányban fejlesztendő.
Van az a vélemény, hogy helikopterek is részt vehetnek az UAV elleni harcban. Ugyanazt a Ka-52-t, a szokásos helyett más radarral és a levegő-levegő rakétákkal, egyszerűen lehet „Bayraktar-gyilkossá” tenni .
Sajnos ezt a helikoptert most "a másik irányba" modernizálják, amellyel a még meglévő ez irányú képességeit is teljesen elveszíti. De mégis, ez egy potenciálisan sikeres platform az ilyen feladatokhoz, és Oroszországban vannak olyan radarok, amelyek lehetővé tehetik számára, hogy egy "UAV gyilkos" legyen, és ezek a radarok készen állnak a tömeggyártásra. Csak integrálni kell őket a Ka-52-e.
Az irányított (cirkáló) kamikaze drónok elleni védekezés sokkal nehezebb. Ma a világon egyetlen hadseregnek sincs kész receptje a pilóta nélküli légi járművek és az öngyilkos drónok támadásainak visszaszorítására. Az a helyzet,hogy tömeges használatuk esetén egyetlen légvédelmi rakéta, radarállomás sem lesz elegendő az elhárításukra. Valójában ahhoz, hogy esélyünk legyen az ilyen tömeges UAV támadások visszaszorítására, a haditechnikai felszerelések mindegyikének vagy szinte minden egységének légvédelmi rendszernek kell lennie. Mi szükséges ehhez?
Először a tűzvezető rendszerek fejlesztése és a harcjárművek kölcsönös információcseréje. Meg kell említenünk azt a technikai képességet, hogy a katonai légvédelmi radarról a célmegjelölést át tudjuk vinni az egyes BMP-e, hogy minden BMP-l légvédelmi eszközt lehessen "csinálni" amely így hatékonyan tudjon fellépni a támadó
UAV-k ellen
Fantáziának tűnhet, de ez nem fantázia. Ezt már most is megtudjuk tenni,még a meglévő technológiákkal is,és meg is kell tennünk,ehhez komoly munka szükséges és egy ilyen rendszert nem lehet hat hónap alatt létrehozni,.Jelenleg az Orosz Föderációban modernizálják a BMP-2-t, a lövegtornyokat egységesen 30 mm-s ágyúval ellátott fegyvermodulokra cserélik. Ebbe a modernizálásba lenne érdemes "beépíteni" a katonai légvédelem és a szárazföldi erők több katonai felszerelésének integrálásának szükségességét. Szerencsére egy ilyen rendszer második fontos összetevője - 30 mm-s programozható lövedék - már létezik Oroszországban, és már Szíriában is tesztelték. Ezt fel kell használni.
A második fontos irány az 57 mm-s légvédelmi ágyúval felszerelt 2S38 önjáró légvédelmi löveg sorozatgyártásának sürgős felgyorsítása, amely irányított lövedékeket és programozható lövedékeket is alkalmazhat. Ez a jármű a 30 mm-s automata ágyúk hordozóinak (gyalogsági harcjárművek, páncélosok) kísérése mellett megvédi a csapatokat a pilóta nélküli légi járművek támadásaitól. A probléma az idő - nagy valószínűséggel a következő nagy háborúig, amely nyilvánvalóan nincs messze, nem lesz időnk a csapatokat elegendő számban felszerelni ezekkel a harcjárművekkel De erre körvonalazódik a megoldás.
Az orosz fegyveres erők raktáraiban nagy számban vannak régi "vietnami hősök" - 57 mm-s kaliberű automat S-60 légvédelmi ágyúk. Jelenleg szinte haszontalanok légvédelmi eszközként. Külföldön azonban hatékonyan modernizálják őket. Például a szlovén Valhalla tornyokban egy ilyen fegyvert felszerelnek egy célzó modullal hőkamerával, egy folyamatos lövedék-adagoló mechanizmussal (92 darab ) és egy automatizált vezérlőrendszerrel. Ennek eredményeként a régi szovjet ágyú egy egységes és hatékony fegyverré válik. Hátránya a kicsi (400 lövés) tárkapacitás, de ezek gyorsan cserélhetők a fegyveren.
Önjáró 2S38 légvédelmi jármű, 57 mm-s légvédelmi ágyúval felszerelve
A 2S38 gyors gyártásának lehetetlenségét kompenzálni lehet ilyen fegyverek rendszeresítésével. Modernizálhatók és egyszerűen felszerelhetők az MTLB platformokra. Ez egy olcsó és masszív megoldás, amely a csapatok közötti kölcsönös információcserére szolgáló rendszerek alkalmazásával, valamint a gyalogos harcjárműveken és a gépágyúkkal felfegyverzett páncélosoknál a 30 mm-s programozható lőszerek használatával lehetővé teszi a kamikaze drónok elleni támadások elhárítását.
A romboló drónok ma komoly fenyegetéssé váltak, de a következő fejlettebb verziók már "úton vannak" a harcterekre.A törökök és az izraeliek távvezérelt módon használják őket, de az amerikaiak primitív mesterséges intelligencia felhasználásával már gyakorolják az ilyen UAV-k "salvo" támadásait. Holnap pedig már reális lehetőségként kell azzal számolni,hogy egy tucat irányított kamikaze drón helyett,már száz olyan autonóm kamikaze drón jelenik meg a harcterek felett, amelyek egyszerűen nincsenek kapcsolatban senkivel, és gyakorlatilag sérthetetlenek minden elektronikus hadviselési rendszer számára. Az amerikai gyakorlótereken ez a technológia/technika már sikeresen eltalálta a célokat.
Egyféleképpen állíthatjuk meg őket - létrehozva és fenntartva egy olyan sűrűségű széttöredezett/tagolt "mezőt", amelyeken nem haladhatnak át sértetlenül. Ez azt jelenti, hogy az ilyen típusú UAV elhárítására szolgáló fentebb felsorolt módszereknek nincs alternatívájuk. Öt-hat év múlva egy taktikai csoport konvojának parancsnoka hirtelen,azzal a valós harctéri fenyegetéssel fog szembesülni,hogy, páncélozott vagy gyalogos harcjárművekből álló konvoja, pár száz öngyilkos drónt észlel,és ezek támadásának elhárítására csak egy 30-40 másodperces "időablakban"lesz lehetősége,az ilyen jövőbeni támadások elhárítására. az orosz fegyveres erőknek most kell felkészülniük,Oroszország technikailag képes ezt megoldani,de hangsúlyozom még egyszer ezekre a fenyegetésekre most kell felkészülnünk,mert ez a probléma önmagától nem fog eltűnni.
Oroszország számára a mostani karabahi konfliktusnak talán ez a legfőbb katonai-technikai tanulsága.
"Tanulságok az orosz légvédelemmel kapcsolatban"
Az orosz csapatoknak azonban valami másra van szükségük - arra, hogy megvédjék magukat az ilyen UAV-k ellen.
A katonai légvédelemnek problémát jelentenek az UAV-k abban a formában, ahogyan Törökország és Azerbajdzsán használta őket. Elméletileg a teljes körű katonai légvédelem megvédheti a csapatokat az olyan fenyegetéstől, amit a "nagy" UAV-,k (pl a "Bayraktar") jelentenek, de még itt is sok munkára van szükség. Szükségünk van például egy egységes ellenőrzési és információcsere-rendszerre, amikor a katonai légvédelem akár a szárazföldi egységektől is kaphatna adatokat az UAV-k levegőben való jelenlétéről. Az orosz fegyveres erőknek érdemes lenne a szárazföldi erők nagy csoportjait és a saját harci UAV-t bevonva kutatási gyakorlatokat végezni annak megállapítása érdekében, hogy a katonai légvédelem melyik irányban fejlesztendő.
Van az a vélemény, hogy helikopterek is részt vehetnek az UAV elleni harcban. Ugyanazt a Ka-52-t, a szokásos helyett más radarral és a levegő-levegő rakétákkal, egyszerűen lehet „Bayraktar-gyilkossá” tenni .
Sajnos ezt a helikoptert most "a másik irányba" modernizálják, amellyel a még meglévő ez irányú képességeit is teljesen elveszíti. De mégis, ez egy potenciálisan sikeres platform az ilyen feladatokhoz, és Oroszországban vannak olyan radarok, amelyek lehetővé tehetik számára, hogy egy "UAV gyilkos" legyen, és ezek a radarok készen állnak a tömeggyártásra. Csak integrálni kell őket a Ka-52-e.
Az irányított (cirkáló) kamikaze drónok elleni védekezés sokkal nehezebb. Ma a világon egyetlen hadseregnek sincs kész receptje a pilóta nélküli légi járművek és az öngyilkos drónok támadásainak visszaszorítására. Az a helyzet,hogy tömeges használatuk esetén egyetlen légvédelmi rakéta, radarállomás sem lesz elegendő az elhárításukra. Valójában ahhoz, hogy esélyünk legyen az ilyen tömeges UAV támadások visszaszorítására, a haditechnikai felszerelések mindegyikének vagy szinte minden egységének légvédelmi rendszernek kell lennie. Mi szükséges ehhez?
Először a tűzvezető rendszerek fejlesztése és a harcjárművek kölcsönös információcseréje. Meg kell említenünk azt a technikai képességet, hogy a katonai légvédelmi radarról a célmegjelölést át tudjuk vinni az egyes BMP-e, hogy minden BMP-l légvédelmi eszközt lehessen "csinálni" amely így hatékonyan tudjon fellépni a támadó
UAV-k ellen
Fantáziának tűnhet, de ez nem fantázia. Ezt már most is megtudjuk tenni,még a meglévő technológiákkal is,és meg is kell tennünk,ehhez komoly munka szükséges és egy ilyen rendszert nem lehet hat hónap alatt létrehozni,.Jelenleg az Orosz Föderációban modernizálják a BMP-2-t, a lövegtornyokat egységesen 30 mm-s ágyúval ellátott fegyvermodulokra cserélik. Ebbe a modernizálásba lenne érdemes "beépíteni" a katonai légvédelem és a szárazföldi erők több katonai felszerelésének integrálásának szükségességét. Szerencsére egy ilyen rendszer második fontos összetevője - 30 mm-s programozható lövedék - már létezik Oroszországban, és már Szíriában is tesztelték. Ezt fel kell használni.
A második fontos irány az 57 mm-s légvédelmi ágyúval felszerelt 2S38 önjáró légvédelmi löveg sorozatgyártásának sürgős felgyorsítása, amely irányított lövedékeket és programozható lövedékeket is alkalmazhat. Ez a jármű a 30 mm-s automata ágyúk hordozóinak (gyalogsági harcjárművek, páncélosok) kísérése mellett megvédi a csapatokat a pilóta nélküli légi járművek támadásaitól. A probléma az idő - nagy valószínűséggel a következő nagy háborúig, amely nyilvánvalóan nincs messze, nem lesz időnk a csapatokat elegendő számban felszerelni ezekkel a harcjárművekkel De erre körvonalazódik a megoldás.
Az orosz fegyveres erők raktáraiban nagy számban vannak régi "vietnami hősök" - 57 mm-s kaliberű automat S-60 légvédelmi ágyúk. Jelenleg szinte haszontalanok légvédelmi eszközként. Külföldön azonban hatékonyan modernizálják őket. Például a szlovén Valhalla tornyokban egy ilyen fegyvert felszerelnek egy célzó modullal hőkamerával, egy folyamatos lövedék-adagoló mechanizmussal (92 darab ) és egy automatizált vezérlőrendszerrel. Ennek eredményeként a régi szovjet ágyú egy egységes és hatékony fegyverré válik. Hátránya a kicsi (400 lövés) tárkapacitás, de ezek gyorsan cserélhetők a fegyveren.
Önjáró 2S38 légvédelmi jármű, 57 mm-s légvédelmi ágyúval felszerelve
A 2S38 gyors gyártásának lehetetlenségét kompenzálni lehet ilyen fegyverek rendszeresítésével. Modernizálhatók és egyszerűen felszerelhetők az MTLB platformokra. Ez egy olcsó és masszív megoldás, amely a csapatok közötti kölcsönös információcserére szolgáló rendszerek alkalmazásával, valamint a gyalogos harcjárműveken és a gépágyúkkal felfegyverzett páncélosoknál a 30 mm-s programozható lőszerek használatával lehetővé teszi a kamikaze drónok elleni támadások elhárítását.
A romboló drónok ma komoly fenyegetéssé váltak, de a következő fejlettebb verziók már "úton vannak" a harcterekre.A törökök és az izraeliek távvezérelt módon használják őket, de az amerikaiak primitív mesterséges intelligencia felhasználásával már gyakorolják az ilyen UAV-k "salvo" támadásait. Holnap pedig már reális lehetőségként kell azzal számolni,hogy egy tucat irányított kamikaze drón helyett,már száz olyan autonóm kamikaze drón jelenik meg a harcterek felett, amelyek egyszerűen nincsenek kapcsolatban senkivel, és gyakorlatilag sérthetetlenek minden elektronikus hadviselési rendszer számára. Az amerikai gyakorlótereken ez a technológia/technika már sikeresen eltalálta a célokat.
Egyféleképpen állíthatjuk meg őket - létrehozva és fenntartva egy olyan sűrűségű széttöredezett/tagolt "mezőt", amelyeken nem haladhatnak át sértetlenül. Ez azt jelenti, hogy az ilyen típusú UAV elhárítására szolgáló fentebb felsorolt módszereknek nincs alternatívájuk. Öt-hat év múlva egy taktikai csoport konvojának parancsnoka hirtelen,azzal a valós harctéri fenyegetéssel fog szembesülni,hogy, páncélozott vagy gyalogos harcjárművekből álló konvoja, pár száz öngyilkos drónt észlel,és ezek támadásának elhárítására csak egy 30-40 másodperces "időablakban"lesz lehetősége,az ilyen jövőbeni támadások elhárítására. az orosz fegyveres erőknek most kell felkészülniük,Oroszország technikailag képes ezt megoldani,de hangsúlyozom még egyszer ezekre a fenyegetésekre most kell felkészülnünk,mert ez a probléma önmagától nem fog eltűnni.
Oroszország számára a mostani karabahi konfliktusnak talán ez a legfőbb katonai-technikai tanulsága.
.
sikerült a rablóknak megszerezni...
