Ez maximum az F-117 idejében volt igaz. Az F-22 és az F-35 is felülmúlja a 4. gen USAF típusokat, igen jelentősen. A dogfight repteljesítmény tovább fejlesztésnek egyszerűen nincs értelme. Már egy sima JHMCS is tud 90 fokban AIM-9X-et indítani bármelyik modernizált 4. gen gépen. Feltételezem egy F-35 a DAS-al gyakorlatilag bárhova tud indítani AIM-9X-et, bár azért gondolom, hogy hátsó légtérben erősen korlátozott lesz, hogy mit képes eltalálni.
Alapvetően az egész problémakör teljesen marginális. Az ellenséget ideje korán kell észlelni és leküzdeni. Ezt a megfelelő helyzetkép teszi lehetővé és nem a repteljesítmény. Ha meg valakit nem tudsz kellő időben észlelni, akkor vagy mindegy, mert hallott leszel (ezért kell a MAWS, vontatott csalik, stb.) vagy a HOBS/LOAL képességre van szükséged, hogy a két gép relatív geometriájától kvázi függetlenül tudj indítani. A tolóerővektorált rakéta hamarabb oldja meg azokat a geometriai problémákat, mint te egy vadászgéppel.
A 6. gen-re szerintem pont nem igaz amit írsz. Az NGAD pont, hogy egy nagyobb méretű, nagyobb hatótávú, több fegyvert hordozó megoldás akar lenni.
Szerintem ez valami hasonló formában lejátszódott annak idején, ami aztán az F-4 Phantomot eredményezte...
Ott is ment ez az eszmefuttatás, hogy majd az AIM-7 leküzdi távolról az ellent, nem kell manőverezőképesség, sem gépágyú, stb... aztán jött az irgalmatlan pofáraesés.
Valami hasonlót látok most fél évszázaddal később. Baromira nem számol ez az egész az ellentevékenységek fejlődésével és a képességek kölcsönös negálásával, mert a koncepció éppen a támadóegység (AA rakéta) pillanatnyi előnyös helyzetében születik meg. Csakhogy ez ugyan az, ahogy pl. az ATGM elképesztő hatékonysága életre hívta az APS rendszereket - és a tendenciákat figyelve szerintem eljön a pillanat, amikor a törékeny raksik egyszerűen kevesek lesznek, marad a nagy kaliberű (120mm+) harckocsiágyú, mint brutális, finomkodással nem megfogható végeszköz.
Hogy mi lesz az APS a levegőben? Amolyan SM-2 légi változatú ellenrakéta (mondjuk mint a CUDA/Peregrin/akármi ebben a kategóriában). Irányított energiájú fegyverek (Szu-57 esetén elvileg már van is). Loyal Wingman elfogók. Ilyesmik... csakhogy ezek sem fix védelmek. És mikor contrerre van counter technológia, EW ette EW, a robotok egymással marakodnak, a szembenálló AI-k is lefoglalják egymást, és ott állsz letolt gatyával és valami előnyt kéne kicsikarni... na akkor kerül elő, hogy téped a botot és a gép hossztengelyét a másikra viszed, hogy pl. a gépágyút használd.
Szóval most megy a pajzs-kard verseny tovább, viszont félek az NGAD PCA komponensre beleesik ebbe a tendenciába. Mert ami eddig kiszivárgot, az kvázi egy "Bébi B-21", ami inkább amolyan FB-111 kategória, mint mondjuk egy felhúzott F-22. Na most ez szép és jó, csak éppen van egy near peer ellenség, aki a képességek negálásában nagyon keményen ott lesz (legyen az AI, EW, vagy LW szegmens) - na és akkor egy lomha nagydarab, félig bombázó gép nem biztos a legjobb túlélőképességet jelentő eszköz (mert akkor meg visszatérünk a "B-17 megvédi majd magát a vadászoktól a fedélzeti fegyvereivel" katasztrófához).
Szóval én ezzel a LOAL képességgel meg DAS/sisakdisplayyel kiváltunk mindent elképzeléssel tök egyetértek - egy laboratóriumban. De mikor nem kalás, rongyfejű ellenség ellen kell menni, akkor már nem kéne feladni azokat a képességeket, melyek a repülés eddigi 100 évében mindannyiszor visszatértek és megmentették az irodák meg szimulációs termek mélyén kitalált, kissé eltévelyedett koncepcióból adódott helyzeteket...
