Csak kiegészítésül:
Nem volt fegyverzete, még csak tervben sem.
A VT-2000 célja alapvetően az volt, hogy tapasztalatot szerezzenek azzal kapcsolatban, hogy két fős személyzet elég lehet-e egy harcjárműnek, akár harckocsinak is. A lehetséges szinten automatizáltak mindent, és a lényeg az volt, hogy a két kamerarendszerrel két teljes értékű, egymástól független szenzorcsoportot nyújtsanak a két fős személyzet számára, vagyis tetszésszerűen oszthassák meg egymás között a feladatokat.
Az egész erősen koncepcionális volt, a kameratornyokat sűrített levegővel, pneumatikus módon mozgatták, és ehhez a torony hátsó részén látható könnyűbúvár-tartályokat használták ( a tesztek maguk korlátozott ideig tartottak, így elegendő volt ez a megoldás ).
Mivel egy harckocsi karbantartásához két fő kevésnek tűnt, ezért azt vázolták fel, hogy kétszer két fő alkot egy teljes személyzetet, akik két "műszakban" dolgoznak. Az egyik csoport pihen, a másik addig bevetésen van, majd cserélnek. A karbantartási feladatoknál pedig mind a négyen rendelkezésre állnak. Nem mellesleg pedig egy esetleges járműveszteségnél még a legrosszabb esetben is csak két katonát vesztenek el, nem pedig négyet.
A tapasztalatok ugyanakkor nem voltak meggyőzőek. Ha az egyik fő a célkereséssel, majd leküzdéssel foglalkozik, a másik pedig addig vezeti a járművet, akkor nem maradt energia arra, hogy figyeljenek a többi egységgel való kommunikációval, illetve a kvázi "parancsnoki" feladatokat ellátni. Ha pedig megálltak, és az egyik fő célkeresés / parancsnoki teendők, a másik fő pedig a célleküzdéssel foglalkozott, akkor értelemszerűen feladták a mozgás közben célleküzdés lehetőségét. Nagyon kezdetleges módon automata célazonosítás és követés terén elkezdődtek a puhatolózások, ám a technikai szint nem volt megfelelő erre a célra. Ez esetben a célkeresés és leküzdés folyamatát lehetett volna fél-automatizálni (ráböksz a célpontra, és a számítógépek kidolgozzák a szükséges lőelemeket, majd ha a találat esélye megfelelő, megtörténik a tűzkiváltás).