60 tonnás túlgondolkodás, elsődlegesen a nehézharckocsi gyártás leállítása és a könnyű rakétahordozókkal kísérletezés okozta a vesztét. Később le lettek váltva jobb és hatékonyabb konstrukciókra. Semmi köze az atomhoz, a 60-as évekre a nagy tömeg és az elégtelen menettulajdonságai miatt, na meg a hidak épsége érdekében 50 tonnára maximalizálták a nehézharckocsik gyártását, valamint háttérbe szorult a sokkal jobban motorizált rendszerű könnyű és közepes, és akár általános rendeltetésűvé is előlépett harckocsikkal szemben.
Ha atomtámadást kéne túlélni vele, nem harckocsi lenne, hanem 200 tonnás ólom katona, egy deka ólom sincs benne, egyszerűen túlgondolt nehéz harckocsi, amit zord terepre (mocsaras terület stb.), szántak. 260 mm testpáncél nem véd meg az atomtól, de a túl lapos dőlésszög hatékony a kinetikus lőszerekkel szemben. A 60-as éve elején megjelentek a nem kinetikus energián alapuló lőszerek, amit ették volna a vasat, mindegy milyen dőlésszöge van. Még annyi, hogy max annyi köze van az atomhoz, hogy a tervezői azt gondolták, hogy az elliptikus páncélzat és a 4 tengely miatt az atomrobbanás nem fogja felborítani a dögöt, az más kérdés, hogy utána a sugárzástól világító járgányba ki fog beülni és milyen ólom ruhában. Annyi a védelme mint egy HAZMAT ruhának, jó nehéz ruha, kémiai hatások ellen véd ugyan de az elhanyagolható. Egyedi légszűrő rendszere van, nem használtak üveget sehol, még a kémlelőkön sem, fémlencsékkel oldották meg a tükröződést, vagy műanyaggal a kémelőket, légmentesen zárt, még a toronygyűrű is úgy lett kialakítva, a sugárzást akkor sem tartja vissza, ahhoz kevés a vastagsága. Túlgondolták, rájöttek, befagyasztották, múzeumba került.