És, hogy látod? Ez megvalosithato lesz az elkovetkezo 5 evben?
A technikai megvalósíthatóság nem kérdéses, megvan, akár közúti autókban is elérhető már.
Hogy alkalmazzák-e, az más kérdés. A harcjárműveknél pont az a probléma, hogy általában rugalmatlan a fejlesztés, tehát az, hogy harcba vethető megoldás mikor terjed el, az egy teljesen más kérdés, függ attól, mikor mennyi pénzt sikerül ilyesmire szerezni.
Mint mindenben amit automatizáltak, itt is ugyanazok a problémák fognak felmerülni. Az optimális működési körülmények közepette kiemelkedő precíziós eredmények, viszont a legcsekélyebb hiba esetén nullához konvergáló rugalmasság. Én az élőerő okozta hátrányok ellenére preferálom az emberi legénységet a harcjárművekben, mert a gép szenzoros képességein felül nekik is vannak érzékszerveik. A gép kimagasló precízióján felül vannak intuícióik, figyelemmegosztási képességük, analóg cselekvési képességük. Szóval a túlautomatizáltságban ott rejlik a nem emberi hiba lehetősége, amit az ember viszont a harctéren nem fog tudni ellensúlyozni. És átéli ugyanazt, amit a garantáltan lezuhanó utasszállító pilótája. A szuperfejlett rendszerei villogó vészjelzései közepette feldolgozza az utolsó perceiben, hogy meg fog halni.
Kettéválasztanám a dolgot.
Először is a "nem emberi hiba" is emberi hiba. Mert rosszul tervezték meg a rendszert, nem tesztelték le megfelelően a rendszert avagy nem képezték ki megfelelően a rendszer használatára a személyzetet.
Amit fel szoktak hozni laikusok (megbocsáss, de esetedben is ezt feltételezem) a digitális repülőgép-irányítás terén, az valójában egyáltalán nem hátrány, sőt, inkább előny.
Nem ok nélkül ment a repülőgép-ipar (és lassan minden jármű-ipar, beleértve a hajózást és az autózást is) el a fly-by-wire és a fly-by-optics, sőt, már a fly-by-wireless felé. Egyszerűbb szerkezet, kevesebb meghibásodási lehetőség, kevesebb karbantartásigény és kisebb tömeg.
A digitális alapú járműirányítástól való félelem részben alaptalan - ez is csak egy rendszer, amit ha jól megcsinálnak, akkor jól működik, ha rosszul csinálnak meg, akkor pedig rosszul működik. Ez ilyen az analóg, mechanikus, hidraulikus rendszereknél is. Nem egy és nem két gép zuhant le azért, mert a mechanikus / hidraulikus rendszereiben súlyos tervezési vagy gyártási hiba volt - ott is azt éli át a pilóta, amit emlegetsz (garantáltan lezuhanó utasszállító). Ez mennyiben más, mint egy digitális rendszernél elkövetett tervezési vagy gyártási hiba?
Hasonló okokból a digitális rendszerek lehetővé teszik az emberi hibák kiküszöbölését is, olyan egyszerű szinten, mint például a check list végigvitelét (pl. figyelmeztetést ad, ha megpróbálsz úgy felszállni, hogy nincs kiengedve az ívelőlap). A balesetek közül nem kevés ugyanis ilyen egyszerű hibákra vezethető vissza. A digitális rendszerek lehetővé teszik, hogy a gép végezzen el olyan feladatokat, amit amúgy az embernek kellene. Márpedig sokszor gyorsabban és precízebben képes erre, mintha az embernek kézzel (és fejben) kellene végrehajtania ugyanazt.
Szóval nem ok nélkül terjedt el a digitális repülőgép-irányítás és "vették ki" a pilóták kezéből az irányítást. Valójában nem vették ki az irányítást, hiszen továbbra is a pilóta kezében van, a problémák inkább a nem megfelelő kiképzésre és/vagy a nem megfelelő tesztelési eljárásra mutatnak vissza.
Másodszor itt harckocsikról beszélünk. Az adott példánál a hagyományos harckocsinál apró periszkópon keresztül kellene a környezetet folyamatosan figyelni. Aki már volt olyan szerencsés, hogy egy régebbi harckocsi parancsnoki ülésében megpróbált "körbetekinteni" akár csak egy álló harcjárműből, annak már lehet fogalma arról, mennyivel rövidítheti meg a célfelderítést pusztán az, hogy okulár helyett egy digitális képernyőn látja a környezetét. Ez élet-halál kérdés lehet egy harchelyzetben.
A modern technológiák használata alapvető előnyt jelent minden esetben, olyan egyszerű szinten, minthogy például ma már mindenhol lézeres távolságmérőt használnak és nem optikait. Mennyivel gyorsabb az, hogy a lézeres távolságmérővel rámérsz a célpontra, mint az, hogy kézzel összehozod a kép két felét eggyé, hogy megkapd a távolságot? Ráadásul pontatlanabbul, mint a lézer esetén. Igen, pro és kontra - hiszen a lézernyaláb felderíthető, így figyelmeztetheted a célpontot, hogy valaki "ránézett".
Szóval én nagyon másképp látom ezt a dolgot...
