Így már állítólag a gyakorlatban is elérhető lesz ~12 kWh/kg teljesítmény sűrűség, ami már elég közel van a benzin ~13 kWh/kg értékéhez.
Én ezt nem találom a hírben. Ki állította, hogy a gyakorlatban "~12 kWh/kg teljesítmény sűrűség" elérhető lítium levegő aksival?
A gyakorlatban elterjedten ma olyan lítium aksikat használnak, amik alulról közelítik a 0,2 kWh/kg értéket. Ezt 25 év keserves fejlesztő munkájával sikerült összehozni az első kereskedelmi forgalmú lítium aksik óta. Mutatóba már van olyan is, ami megkarcolja a 0,25 kWh/kg energiasűrűséget és talán 2020-ra el is terjed.
Lítium levegő aksi viszont még mutatóba sincs. Egyenlőre több körülötte az álmodozás, mint a tényleges, kézzelfoghatóan megvalósított megoldás. Azt már 100 évvel ezelőtt is tudta mindenki, hogy a lítium a legkönnyebb szilárd anyag és belőle lenne érdemes akkumulátort csinálni. Ahhoz sem kell lángelme, hogy a levegővel működő aksi a kezdeti állapotában - amíg nem oxidáljuk a fémet - könnyebb lehet. A gyakorlati megvalósítás a kérdés és az még ma is kérdés.
Maga az oxid pedig már nem feltétlenül könnyebb, mint ha a szénnel próbáljuk házasítani a csoda lítiumunkat.
De ha sikerül is a gyakorlati megvalósítás iparilag gyártható mértékben, akkor sem "~12 kWh/kg lesz a teljesítmény sűrűsége". A kWh energia mértékegység és nem teljesítmény, azaz energiasűrűségről van szó és nem teljesítmény sűrűségről.
Az érték is totál elvadult. A 11 kWh elméleti maximális értéket valami pihent agyú egyed úgy számolta ki, hogy az 1 kg elemi lítiumban megtalálható elektronokat számba véve, a teljes töltésből számolta a hordozott energiát. Csak a szerencsétlenjének az nem esett le, hogy az elemi lítium nem akkumulátor és a lehasználhatóbbnak tűnő Li2O2 pedig egy vegyület. Nem illik kihagyni a vegyületben lévő oxigén tömegét. A lítium-peroxidnak 2,3 g/cm3 a sűrűsége és nem 0,5 g/cm3, mint a lítiumnak. Ha az ég egy adta világon semmi más nem lenne abban az aksiban, csak lítium-oxid, peroxid vagy szuperperoxid, akkor is 1,3-1,7 kWh/kg lenne az elméleti maximális energiasűrűsége. De természetesen ez sem lehetséges, hiszen az a ronda anyag olvasta a fizika és kémia tankönyvet én nem hajlandó magától "lélegezni". Rá kell venni, a plusz tömeget igényel.
Arról pedig még szó sem volt, hogy milyen folyamattal csalogatjuk ide-oda a töltést és hogy az a folyamat mekkora részét képes megmozgatni az anyagban lévő összes elméleti töltésnek és mekkora energia veszteséggel jár.
Tehát kár egy napon említeni a jövőbeli, elméleti lítium-levegő akkumulátort a jól bevált benzinnel, mert soha még csak 10-ed akkora energiasűrűséget sem fog produkálni.
Azután jönnek még csak a szokásos aksi problémák:
- Van-e annyi ésszerűen kitermelhető lítium egyáltalán?
- Milyen áron lehet előállítani?
- Mennyi energiába keül a gyártás?
- Hány ciklust bír ki?
- Mennyi idő alatt tölthatő fel?
- Milyen gyorsan tudja leadni a töltést, milyen teljesítmény vehető ki belőle?
Az MIT, vagy Cambridge neve meg semmire sem garancia. Minden egyetemen, így az MIT-n is megy a harc a kutatási pénzekért. Minél nagyobb hasznot álmodik valaki a kutatásából, annál könnyebben kap pénzt. Úgyhogy megy a nagyot mondás. Ezen kívül a kutatókat publikációra mérik. Minél bombasztikusabb egy cikk, annál többen olvassák, még akkor is ha a színvonala kb. a Blik átlagát hozza.
Mindamellett, hogy a cikk nem is állít olyat hogy "~12 kWh/kg teljesítmény sűrűség" leginkább arról szó, hogy a levegő oda szuszakolásával járó 30 % hőveszteséget le tudják nyomni 8 %-ra, azzal, hogy a feszültséget ötödére csökkentik. Csak ugye megint jön a fránya fizika tankönyv, ami szerint a teljesítmény a feszültség és az áramerősség szorzata. Tehát a feszültség töredékére csökkentése nem használ sem a feltöltés idejének, sem a leadható teljesítménynek.