Gyártástechnológia:
Aki látott már reaktortartályt élőben (
) vagy akár képen - vagy elképzelte maga előtt a fentieket, annak lehet némi fogalma arról, hogy ez mekkora is valójában (kurva nagy). A reaktortartályt szegmensekből rakják össze, mint például domború fenekek, reaktortest, tartályperem, csonkok. A gyártásnál igyekeznek a lehető legkevesebb hegesztési varratot alkalmazni. A gond az, hogy a hegesztéssel sajnos változik a szemcseméret (a varrat hossztengelyétől jobbra - a balkezeseknek balra elindulva más és más övezeteket találunk, ahol a szemcseméret eltérő (ezeket most nem ismertetem egyesével, mert egyrészt rém unalmas, meg most nem is ez a lényeg), illetve megeshet, hogy dúsulások, kiválások jönnek létre. Ezek veszélyesek, mert nehezen detektálhatóak. (A plattírozásnál ilyen gond nincs - bár azt is el lehet rontani, de relatíve könnyű vizsgálni). A másik, hogy az aktív zónában lévő varratok sokkal jobban károsodnak (az okokat itt most nem részletezem). Látható, hogy a szemcseszerkezet és a homogenitás milyen fontos. Itt jön a gyártás rákfenéje. Ilyen méretű és tömegű alkatrészek nincsenek a sarki szerevényboltban. Az nem működik, hogy darabokból összehegesztgetünk egy domború feneket. Önteni szintén nem lehet, mert a szemcseméret a hőmérsékleti gradienstől függ, az összetétel pedig széles határok között szórhat. Nem marad más hátra, mint a kovácsolás. Ez extrém méretű gépeket és szakértelmet kíván a gyártása. A hegesztéseket úgy próbálják belőni, hogy minél messzebb legyenek az aktív zónától, ezért egyre nagyobb és bonyolultabb szelvényeket kell lekovácsolni. A fedelet is csavarozzák, mivel a csavarok tönkrementelét lehet számolni és egyszerűbb cserélni. Egy-egy ilyen tőcsavar önmagában egy kisebb vagyon. Ezekhez a méretekhez jócskán +100MN-os hidraulikus prések kellenek, szóval elég gyakori
. És pont itt kezdődik a gond. Az elmúlt évtizedekben a JSW (Japan Steel Works) kovácsolta le az alkatrészek túlnyomó többségét. Ez azt jelenti, hogy rogyásig vannak munkával és évtizedes (!) az átfutási idő. A japánok mellett a Fórumon sokak által lesajnált oroszok (OMZ), Dél-Korea (Doosan) és a francia Le Creusot vannak benne a témában (valamit hallottam évekkel ezelőtt a csehekről is, de ott eladták az oroszoknak a céget, amely az átkosban ezeket csinálta - valami Skoda egység volt, de ezt nem ismerem teljesen - ha valaki tudja, ne tartsa magában. Amikor ott jártam, akkor éppen egy 1300mm-es tengelyt kovácsoltak nekünk, ami 8 méter hosszú). A komoly és nagyméretű kovácsdarabok nem csak a reaktortartályban vannak, hanem a kollektorok, turbinatengelyek, armatúrák szintén ez a szint. Kínában szintén terveznek legalább 2 JSW kaliberű présüzemet. Ezeket úgy lekovácsolni, hogy a mechanikai tulajdonságok rendben legyenek, finoman fogalmazva is nehéz. Persze, lehet (sőt, kell is) végeselemmel szimulálni a folyamatot, de nagyon tudni kell, hogy mondjuk hogyan lehet elérni egy 5-ös átkovácsolási számot, hogyan hőkezeled és mikor (milyen atmoszférában), stb. (Az ominózus tengely kovácsalásakor a közbenső hőkezelés alkalmával egy daruhiba miatt nem lehetett időben megfordítani az előgyártmányt, emiatt a belsejében nemkívánt szemcseméret lett. A tengely ráhagyással volt, ebből próbadarabot csináltattam, majd mikroszkóppal kimatekoztuk, hogy mekkora a baj. Ezután újraszámoltam az egészet, majd kijött, ha az egészet a közepén átfúrják egy 250mm-es furattal, akkor aaz még belefér. Mivel hadicég volt régen, nem okozott nekik gondot, hogy átfúrják az egészet. Ezután új szimuláció a hőkezelésről, majd kijön, hogy a megnövelt lehűlő keresztmetszet miatt elég a levegőn hűtés, meg lehet spórolni az olajat. vagyis a olcsóbb lett a termék. Szóval ez egy kutyakemény terület, de imádom). Látható, hogy a piac nagy, a kapacitás kicsi, a szaktudás meg a hozzáértő emberek száma meg - hát ja. Néha lutri, mert megrendelnek termékeket évekre előre. Lehet, hogy amire az adott terméket lekovácsolják, arra új ismeretek lesznek elérhetőek és kiderül, hogy szar van a palacsintában (volt ilyen német atomerőmű, 90-es évek eleje. 1977-ben rendelték meg az elemeket, 90 körül készültek el. Addigra kiderült, hogy bizony a melegszilárdság nem annyi, hanem kevesebb - szóval Jürgenék visszanyesték a gőzparamétereket, nesze neked tervezett megtérülés)
Egy kis gazdaság:
Az atomerőművek gazdaságosságát itt már sokan kivesézték. Csupán egy tényt szeretnék megvilágítani illetve egy közkeletű tévedést eloszlatni...
Mindig azt hallom, hogy olcsó a paksi áram, hogy a nyavajában lesz az új atomenergia ilyen drága!?
A válasz az, hogy ha előre kifizetjük pár évtizedre az áram árát duplán, akkor utána már tud(na) olcsó is lenni… Az atomerőmű építése igen tőkeintenzív, egy GW blokk költsége 1500 milliárd jó magyar forint körül is lehet ezt már az építéskor el kell költeni.Hiába termel utána „olcsón” áramot az atomerőmű, hiába alacsonyak a folyó költségek,
ha beruházás költségei miatt az átlagos atommal nyerhető áramár igen magas. A már üzemelő paksi blokkokból nyert áram azért tűnik olcsónak, mert az eredeti beruházás tőkeköltségeit egyszerűen figyelmen kívül hagyják – régen volt, és mára már amortizáció miatt „leíródott”.
Két dolog miatt lesz szerintem nálunk árrobbanás. Egyrészt, az atomerőműből nyert áram ára erősen függ attól, hogy milyen tőkeköltséget számítunk fel a lekötött irgalmatlan mennyiségű tőkére. Márpedig egy angliai projektre olcsóbban adnak tőkét, mint egy magyar projektre (lásd kockázati besorolás), illetve az sem mindegy, hogy mennyi idő alatt sikerül felépíteni az erőművet, „meddig áll benne a tőke”. Bármilyen csúszás ahhoz vezethet, hogy az erőműből nyert áram ára jelentősen megemelkedik. Máshogy fogalmazva, ha a a projektmanáger balfaszkodik, akkor az drága lesz. Nagyon drága. Ez a világon mindenhol így van.
Holnap folytatom az AREVA-val.... na, az nem semmi