Majak - A világtörténelem legsúlyosabb atomkatasztrófája
http://amirolatortenelem.blog.hu/2014/09/30/a_majaki_atomrobbanas
"A katasztrófa megértéséhez tudni kell, hogy az urándúsítás, plutóniumtermelés során savak és más vegyszerek keletkeznek, amelyek rendkívül radioaktívak. Ezeket a gyártási folyamat során keletkező sugárzó melléktermékeket egy hatalmas tartályban gyűjtötték össze. A 300 köbméter befogadóképességű, rozsdamentes acélból készült, henger alakú tartályt egy betonköpenyben a tíz méter mély munkagödörbe süllyesztették, és felülről 160 tonna súlyú borítással látták el, amelyre két méter vastagságban még földet is döngöltek. A radioaktív bomlás miatt az anyagok hőt termelnek – ezért a tartályt folyamatosan hűteni kell. Miután az 1956-os évben az egyik ilyen 250 köbméteres lezárt tartály hűtővezetéke meglazult, majd a hűtés leállt, a tartály belső tartalma elkezdett kiszáradni. 1957. szeptember 29-én a kikristályosodott nitrátsók egy ellenőrző berendezés elektromos szikrájától berobbantak."
A radioaktivitással a termelt bomlási hő egyenesen arányos. Ha nagy aktivitású a hulladék, akkor hűtés nélkül a keletkező hőtől először elforr a lötty, majd a gőz túlnyomása szétnyomja a tartályt. Ha viszont csak annyi történt, hogy 1956-os hűtéscsökkenés, majd leállás 1957 szeptember végére vezetett kiszáradáshoz, akkor a hőtermelés és a radioaktivitás néhány nagyságrenddel kisebb lehetett, mint amit a nagy tudású szerző belegondolt a történetbe. Amúgy a zárt rendszerből hova tűnt a gőz, hogy kiszáradt?
Valóban van olyan nitrát, ami robban. Az ammónium nitrát. Azonban a fűtőelemek feldolgozásnál ammónium nitrát aligha keletkezik. Úgy általában viszont a nitrátok nem robbanóanyagok. Pláne nem a nehézfémek oldásakor keletkező, szént és hidrogént nem tartalmazó sók. De szerencsére még az ammónium nitrát sem robban fel egy elektromos szikrától, különben állandóan műtrágya robbanásokról lehetne hallani. Ahhoz is erős detonátor kell. Készséggel elhiszem, hogy volt ott robbanás, de hogy az gőzrobbanás volt, vagy kémiai és mi volt a háttere, azt a nagy tudású szerzőnek nem sikerült maradéktalanul feltárnia.
"A robbanás ereje 80-90 tonna trotilnak felelt meg, és 80 köbméternyi 20 millió curie aktivitású radioaktív izotópot tartalmazó anyag került a levegőbe."
250 m3 oldatról volt szó, ami kiszáradt és visszamaradt némi szárazanyag. Ennek egy része lehetett a titokzatos robbanó nehézfém nitrátsó. Na de ebből hogy jön ki 80-90 tonna TNT egyenérték? A szerző már megint tévedett egy-két nagyságrendet.
A 20 MCi aktivitás is némileg eltúlzott ehhez az anyagmennyiséghez.
"A robbanás olyan látványos volt, hogy szemtanúk vallomásai alapján még több száz kilométerről is látható volt és a korabeli szovjet hivatalos sajtó távoli villámlásként illetve északi fényként magyarázta."
80-90 tonna TNT hatóerejű robbanás egy betonköpennyel körülvett acéltartályban, 10 méter mélyen a föld alatt. Ekkora hatóerő csinos földmunkát tud végezni, de hogy több száz km-ről látható legyen, ahhoz inkább 80-90 megatonnás nukleáris robbanás kellene. Már megint a fránya néhány nagyságrendnyi tévedés.
"A katasztrófa következményeként körülbelül 1 millió curie radioaktív anyag szabadult fel és szóródott szét,"
Na most akkor 20, vagy 1 MCi?
"A média tájékoztatása az 1986-os csernobili atomkatasztrófa kapcsán sokkal szélesebb körűnek bizonyult, így többet tudunk róla ma, mint a Majak-balesetekről, és ezért Csernobilt nevezzük legtöbbször a „legsúlyosabb nukleáris katasztrófának”. A valóság ezzel szemben az, hogy a kiáramlott radioaktív anyag tekintetében a majaki szennyezés duplája a csernobili katasztrófának."
Ehhez képest a szerző maga is betesz a cikkbe egy táblázatot, ahol Csenobilt 50 MCi-re taksálják (azt most hagyjuk, hogy tényleg annyi volt-e). Ennek lenne a duplája az 1, vagy 20 MCi.
Szerzőnknek sem a fizika, sem a kémia, sem a matek nem tartozhatott kedvenc tárgyai közé az iskolában.
"A másik különbség, hogy míg Csernobilban a szennyezés jórészt helyi és regionális volt és a lakosságot jórészt evakuálták, addig Majakban a felhő nagy területen szórta szét a szennyeződést."
Na ja. Csernobil után a szennyezést egész Európában vígan lehetett mérni, míg Majak esetében a szerző szerint "a robbanás által felszabadult radioaktív felhő 400 kilométerre északkeleti irányba szállította a szennyezést". Illetve "több mint 20 ezer négyzetkilométernyi (kb. öt magyar megyényi) területet" borított be. Tehát Csernobil csak helyi szennyezést produkált, nyilván ezért nem lehetett titokban tartani, de Majak nagy területet szennyezett így könnyen titkolható volt. Világos, mint az atomvillanás!
A szerző szerint a szennyezett területen "217 településén 270 ezer ember élt" Ezután előáll a szörnyű számokkal:
"Teljes hírzárlat, 250 ezer áldozat" "A becslések szerint 250 ezer embert érhetett súlyos betegségeket vagy halált okozó sugárdózisa." Tehát aki csak ott élt 400 km-en belül, az lényegében mind meghalt, vagy súlyosan megbetegedett. Hát persze. Hogyne.
A szerző ki is fejti a témát:
"A katasztrófa következtében az első tíz napban több mint kétszázan haltak meg. A további áldozatokat sosem összesítették, de a túlélők visszaemlékezéseiből kiderül, hogy nagyon sokan szenvedtek kezdetben fejfájástól, émelygéstől, indokolatlan orrvérzéstől, vagy tapasztalták, hogy hirtelen elromlott a látásuk. Később rendkívül megszaporodott a nők körében a meddőség, és mindkét nem körében rendkívül sokan haltak meg rákban."
Tehát miután kitelepítették a túlélőket, akik a fenti számok alapján lényegében mind vagy meghaltak, vagy súlyosan megbetegedtek, ők visszaemlékezve felidézik, hogy sok volt a fejfájás, meg az orrvérzés. A szerző láthatóan olvasott a heveny sugárbetegség kezdeti tüneteiről. De ha valakinél összesen annyi történik, hogy fáj a feje és vérzik az orra, azonban később a sugárbetegség súlyosabb tünetei nem jelentkeznek, akkor jó eséllyel nem a sugárzás, hanem mondjuk megemelkedett vérnyomás okozta a fejfájását, orrvérzését, sőt krónikus magas a vérnyomás a látásromlását. A "sokan haltak meg rákban" is eléggé jellemző sugárszennyezés nélkül is. A 250 ezer nagyjából úgy jöhetett ki, hogy mindenkit beleszámoltak, aki bármilyen okból megbetegedett, vagy meghalt néhány évtizeden belül. Aki elköhintette magát az már a szennyezés áldozata volt.