Az egyik apai nagybátyám '56-ban disszidált. Az USA-ban kötött ki. Az első években a Chryslernél dolgozott; a présgépekről mosta le az olajszennyeződést.Dehát ember! Szerencsétlenek mindenhol vannak!
Odaírtam a végére, hogy az átlag melós szintjén!
A nagybátyámék Dániában éltek '56-os menekültként és volt egy kisboltjuk, amit a nagybátyám vezetett, a nagynéném meg a postán ült az "ablakban". Évente jártak nyaralni olyan kies helyekre, mint az USA, Kanári-szigetek, Spanyolország stb-stb. És még belefért nekik, hogy kétévente hazajöttek.
Soha nem mondták, hogy csak a lábukat kellett lógatniuk. Keményen melóztak mindenért. Nem volt nekik 4 év GYES, 65 éves korukig húzták az igát. Mindig elcsodálkoztak, hogy itthon mennyi szabadságuk van a melósoknak, hogy "ingyen" nyaralhattak a vállalati üdülőkben, hogy nem vagy keveset kell fizetni a tankönyvekért, iskolai étkezésért. Hogy mennyi betegszabadságot kapott az ember akkor.
De mégsem költöztek haza, mert a hétköznapi ember szintjén jobban éltek. Sokkal.
Tipikus példája vagy annak, aki csupán az érme másik oldalát látja.
'61-ben merészen hazajött /katonaszökevény volt, mert sorkatonaként a laktanya forradalmi tanácsának volt a vezetője/, hogy kicsempéssze a feleségét, meg a kisfiát. Vakmerő dolog volt; főleg, hogy a hatóságok "odafigyeltek" az itthoniakra...
1978-ban jött először haza hivatalosan, ekkor egy szupermarket műszaki osztályának volt a vezetője.
Bár volt benne félsz, de itthon persze már csak a valutát hozó USA állampolgárt látták benne.
Én 8 évesen fel sem fogtam, hogy mekkora kincs a Star Wars-os karórám, meg az eredeti elnyűhetetlen USA pólók.
Persze Németországban bérelt automata Opel Rekorddal jött - meg utána két-három évente mindig ugyanígy automata nagy Opellel.
Hogy én miért vágytam már gyerekként is mindig automata váltós autóra itt a vasfüggöny mögött...?
'88-ban a friss jogsival már én vezettem a borsodi rokonlátogató és kiránduló körúton az NSZK rendszámú Omegát (hagy iszogasson az öreg). Azért az akkor a borsodi utakon maga volt az unikális időgép, feszítettem is benne, mint pók a lucernásban...
Sejthetitek, hogy ezután pár héttel milyen fájdalmas volt a miskolci "lengyel" piacon a számomra elérhető, tehát minimum 15 éves KGST paripákat próbálgatni az első kocsi vásárlásakor, miközben a tulajok győzködtek, hogy rakjam csak vissza kettesbe, hogy érezzem a motorféket; ugye milyen fasza kompressziója van a motornak?
Végül Nagypolszkit vettem; még leginkább az hasonlított igen-igen erősen hunyorítva a nagybácsi egykori '73-as Chrysler Imperial szedánjára
Nézegettem a 87-as Ford Crown Victoriját is, de arra itthon semmi nem hasonlított
(De misinator közalkalmazottként 52 évesen végre megvehette élete első automata váltós új autóját!
Na jó, hitelre...)
Na de eltértem a tárgytól: Szóval az egyszerű, de a pénzével ügyesen gazdálkodó kaliforniai rokon a hazalátogatásain mindig egy hónapot töltött Európában (kukucskáltam a videómagnója nézőkéjén a kamasz unokatestvéreim által készített, a csóri nyugat-európai köznép keserű életéről készült random képsorokat...), s abból egy hetet az itthoni helóta rokonaira szánt.
A közte levő években meg küldte a képeslapokat Japánból, Braziliából, Kubából(!), Las Vegasból...
Szóval lehetett az USA-ban sok a csóri fizikai munkás, meg munkanélküli, meg a bérlakó, meg ezt be is mutatta a San Francisco utcáin sorozat, de nálunk az építészmérnök ismerős járt 3 éves 1500 Ladával...
Ui: Mielőtt megkérdeznétek, hogy miért nem utaztam ki hozzá; apámék sokan voltak testvérek, sok volt az unokatestvér is.
Nagybátyám azt mondta, hogy nem akar itthon viszályt (így is ment a marakodás az ajándékain...), ő senki kiutazását nem finanszírozza.
De aki kimegy hozzá retúrjeggyel (!) a saját költségén, azt kint elszállásolja, megvendégeli, ha meg maradni akar, segíti munkát keresni stb.
Eltaláltátok: Senki nem tudott kiutazni hozzá...
Szóval de; a 80-as években Nyugaton kolbászból volt a kerítés (mínusz létbiztonság)