Ebben van valami, ha megnézed, hogy a keleti fronton hàny legigyőzelmet èrtek el a német âszok és mennyit a nyugatin.
Ez is csalóka amúgy. Ennek egyszer utánanéztem komolyabban: A Keletin sokkal több légi győzelmet értek el általában a Németek, ezt mindenki tudja ugye. Ennek azért nem csak az volt az oka, amit eddig leírtam, hogy ott tovább lehetett életben maradni, mert egész egyszerűen NEM VOLT annyira MUSZÁJ belemenni a csínybe, bevállalni adott pillanatban a neked nagyon előnytelen légi harcot. Ez is fontos volt természetesen, de sok más, talán ettől fontosabb összetevő is volt: szerintem a legfontosabb az a Su-2/Il-2/Pe-2/Il-10 kategóriás gépek. Ilyen gépkategória egyszerűen NEM volt a nyugati fronton, ők voltak a klasszikus taktikai támadógépek, amelyek alacsony magasságból közvetlenül támogatták a szárazföldi csapatokat, kisebb méretű bombákkal, nem irányított rakétákkal, és gépágyúkkal. Ezek a gépek a vadászgépeknek PRÉDÁK voltak szó szerint, egy max. nehézgéppuska volt a max védelem, vadászgépektől lényegesen rosszabb repülési jellemzőkkel. Na ilyen kategóriás gépből építettek a szovjetek vagy 50.000 db ot, csak Il-2 ből több mint 36.000 db, a továbbfejlesztéséből az Il-10 ből meg több mint 6000 -et, Pe-2 változatokból is volt legalább 10.000 stb. A nyugati front nehézbombázóival ellentétben, ezek a gépek föld közeli magasságban, gyengébb védőpáncélzat/kisebb ezért gyengébb méretekkel és lényegesen kevesebb védőfegyverzet mellett hullottak mint a legyek a német vadászok tevékenysége miatt. Na ezekből jött össze nagy részben a több százas lelövési statisztika a keleti fronton.
Hülyeség volt a SZU-tól akkor hogy ilyen kategóriás gépeket használt? Semmiképp! A vadászoknak préda volt valóban, de a szárazföldi csatákat meg sokszor eldöntötték, szétzilálták a német logisztikai útvonalat, rengeteg teherautót, vonatszerelvényt, mozdonyt kilőttek, rettegték őket a WM szárazföldi csapatai. Az igazi repülő tankok voltak, hihetetlen taktikai szabadsággal jöttek gyorsan átcsoportosíthatóan és bevethetően fordítottak meg nem egy, nem két kulcsfontosságú ütközetet. Ettől függetlenül, a legtöbb lelövése, és így a nagy számok generálásának a német ászoknál az oka ez, hogy ezekre szinte csak rá kellett tudni repülni, és jól célozva leadni a sorozatot...
Erich Hartmann egyik visszaemlékezésénél írta, hogy sokszor azt is látta, mikor elkezdett közelről tüzelni, hogy a tömött alakzatokban repülő Il-2 esek meg sem bontották az alakzatot, el sem próbáltak mozogni, pedig látták hogy jön, a géppuskás lövész lőtt rá, de ennyi. Tették a dolgukat, repültek tovább a céljuk felé, vele meg nem foglalkoztak. Egyiket szedte le a másik után, mert Ő tudott célozni, szinte minden rácsapása után füstölve zuhant egy Il-2... Így össze lehet szedni a 300+, évek alatt.
Viszont a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a VVS-el ÉVEKIG vívott légiharcokban, főleg mikor megjelentek a Yak-9/La-5 majd a még korszerűbb vadászgépek, s a SZU kezdeti rengeteg tapasztalatlan pilótájából szépen lassan a túlélők elit gárdistákká váltak sokan, iszonyatosan lefogyott a Luftwaffe emberanyaga. Hatalmas vérszivattyú volt ez mindkét oldalnak, csak a Németek ezt egy idő után már nem tudták minőségben pótolni, a SZU meg még fejlődött is az idő múlásával.