A beérkezett segítség mennyisége 1941 végéig (amikor is a németek lepattantak Moszkváról) igencsak jelentéktelen a szovjet viszonyokhoz képest (távolságok, népesség, stb). Persze, ha egy szovjet parancsnoknak elfogytak a tankjai és kapott egy amerikait, akkor nyilván azt érezte, hogy mekkora segítséget kapott, de amúgy ez alapból komolytalan. 1942-ben már komolyabb mennyiség érkezett be, de ez még mindig erősen a csekély kategóriába esett (szovjet viszonylatban).
A szovjetekre valójában a legnagyobb veszélyt nem a németek jelentették, hanem a saját vezetésük, Sztálin és a többi alkalmatlan hülye/sz*rházi, a legnagyobb külföldi segítséget pedig a németek bénázásai jelentették, nem a szövetségeseik szállítmányai. Legkésőbb 1943 tavaszától meg már a hülyéknek is teljesen világos volt, hogy a szovjetek előbb vagy utóbb, de beledöngölik a németeket a földbe, az egyetlen kérdés csak az volt, hogy mikorra végeznek velük. Innentől kezdve viszont már erősen szánalmas azt állítani, hogy a szövetséges segítség döntő jelentőségű volt a háború során a szovjetek számára: fontos volt, esetenként jelentős is, de nem volt sorsfordító. A háború kimenetelét a szövetséges szállítmányok hiánya lassította volna a szovjetek esetében, de nem változtatta volna meg, hiszen az összes leszállított holmiknak csak kevesebb, mint az egyhatoda(!) érkezett be (átlagban) 1942 végéig (másfél év alatt), a többi (a döntő rész) csak ezután érkezett (bő két és fél év alatt), vagyis nem a háborút fordították, hanem a szovjetek dolgát könnyítették meg, miközben a szovjetek már verték a németeket.
Az a szovjet/orosz elmélet tehát, hogy a szövetségeseik szállítmányainak semmi jelentősége nem volt, nem igaz (mert ezek márpedig igenis fontosak voltak), de az amerikai elméletek sem felelnek meg a valóságnak arról, hogy a szovjeteket ők mentették meg és azok csakis az ő segítségükkel győzhették le a németeket. Az igazság pont a két elképzelés között van, szokás szerint.
A szovjetekre valójában a legnagyobb veszélyt nem a németek jelentették, hanem a saját vezetésük, Sztálin és a többi alkalmatlan hülye/sz*rházi, a legnagyobb külföldi segítséget pedig a németek bénázásai jelentették, nem a szövetségeseik szállítmányai. Legkésőbb 1943 tavaszától meg már a hülyéknek is teljesen világos volt, hogy a szovjetek előbb vagy utóbb, de beledöngölik a németeket a földbe, az egyetlen kérdés csak az volt, hogy mikorra végeznek velük. Innentől kezdve viszont már erősen szánalmas azt állítani, hogy a szövetséges segítség döntő jelentőségű volt a háború során a szovjetek számára: fontos volt, esetenként jelentős is, de nem volt sorsfordító. A háború kimenetelét a szövetséges szállítmányok hiánya lassította volna a szovjetek esetében, de nem változtatta volna meg, hiszen az összes leszállított holmiknak csak kevesebb, mint az egyhatoda(!) érkezett be (átlagban) 1942 végéig (másfél év alatt), a többi (a döntő rész) csak ezután érkezett (bő két és fél év alatt), vagyis nem a háborút fordították, hanem a szovjetek dolgát könnyítették meg, miközben a szovjetek már verték a németeket.
Az a szovjet/orosz elmélet tehát, hogy a szövetségeseik szállítmányainak semmi jelentősége nem volt, nem igaz (mert ezek márpedig igenis fontosak voltak), de az amerikai elméletek sem felelnek meg a valóságnak arról, hogy a szovjeteket ők mentették meg és azok csakis az ő segítségükkel győzhették le a németeket. Az igazság pont a két elképzelés között van, szokás szerint.
). Egyeseknek ez làthatóan problémàt okoz. Tehàt ezen nem ërdemes vitatkozni.
