Kihagytad az F-15-ös írásodat, lassan majd meg lehet benne említeni az EX-et is. Nemrég végeztem vele, köszönöm, szuper volt.
Abban az egyik táblázatban van gépelési hiba, de az olyan, hogy persze azt is lehetne nagyon picit gyurmázni, de az alapvetően úgy jó, ahogy van.
Ez ebben a formában nem igaz. Inflációs hatással korrigálva az F-14A 1974-ben drágább volt, mint ma egy F-35A Lot 14 és kb. F-35C-t karolgatja alulról.Egy mai gép sokkal drágább. Csak nem gondoltad, hogy a pilótát féltik?
De azért mégiscsak szükség van a vadászokra,hogy a bombázók csinálni (vagy másik oldalrol ne) tudják a dolgukat.
Ez csak nézzőpont kérdése.Lehet azt is mondani,hogy atyaúristenek,hisz ők csinálnak helyet a bombázók munkájához,és védik meg a saját erőket.
Azért ez már a ló másik fele.
Viszont a fő cél eléréséhez szükséges légi uralom megszerzése,illetve az ellentől való megtagadása elsősorban a vadászok feladata.
Dél afrikaiakrol olvastam anno,(nehogy forrást kérj,papir alapon 20+ éve,de anno C+D kiállitáson volt anyag a bombákrol) növelt repeszhatású Mk81/82 bombákkal(simán egy réteg csapágygolyó a bombafal és a töltet között) 5-10km távra csináltak hajitó bombázást Angólában.Az Osza/Sztrela-10 hatótáván kivülről.Dél afrikaiak szerint igy egy 4-6 gépesMirage F1 raj egy komplett zl harccsoportot leamortizált,a hk-at kivéve.
- A fenti rövidebb videóban a címe ellenére alig esik szó a MiG-23-as típusról. Lényegében annyit említ róla, hogy ez egy olyan vadászgép, ami talán még az F-111-esnél is rosszabb a forduló képességben. Az viszont tényleg igaz, hogy a gép utánégető nélkül nem volt gyorsabb náluk és a kabinból a kilátás nem volt túl jó. A gép ellen egyszer repült, a Tonopah támaszpontról üzemelő MiG ellen. Ez a Red Flag által is használt légtér északnyugati sarkában van. Az F-111-esek ebben az esetben is Mountain Home támaszpontról repültek.
Itt költői túlzást érzek. Még a korai exportált MiG-23 változatok is azért érezhetően jobb repülési teljesítménnyel bírtak, mint az irgalmatlanul nehéz és tolóerővel sokkal gyengébbel megtámogatott F-111 család bármelyik tagja.
- Az F-111F típus az ’E’ változaton levők irigyelték annyival többet tudott náluk, elsősorban a Pave Tack és a lézervezérlésű bombát hiányolták, amivel hajító bombázással kb. 6 tengeri mérföld távolságból is oldható volt 45 fokos szögben elhajítva a bombát 200 lábról felugorva, 600 csomós sebességgel, amit végül a Pave Tack világított meg. Ezzel szemben az F-111E módszerét a II. világháborús B-17-hez hasonlítja azzal a különbséggel, hogy volt radarjuk és fejlettebb és pontosabb volt a műszerezés, de a feladat lényegében ugyanaz volt, sok manuális tevékenységgel, egy sokkal gyorsabban repülő géppel
Az F-111F jellemző alacsonytámadó profilja.
- Szóval egyszer aztán kitalálták, hogy egy olyan forgatókönyv szerint gyakorolnak, ahol odalent tartózkodó különleges erők világítják meg a célt és így az F-111E is képes volt lézervezérlésű bomba célba juttatására. Ezt szoros formációban tervezték megtenni. A vezér navigált és hajtotta végre a számításokat, amikor a felpattanást meg kell kezdeni, a kísérője csak követte. A szoros kötelékre azért volt szükség, mert az akkori „bang-bang” vezérléses lézerbombák esetén csak a végfázis korrekciót végezték el a bombák, de alapvetően pontosan kellett a célpontot megcélozni. Ez igen pontos időzítést követelte meg a pilótáktól.
Jeff volt a kísérő, kb. 200 láb irányban oldalt és 100 lábbal lemaradva követte a vezért, csak őrá fókuszált. A vezér meg csak a navigációra és a rejtett megközelítésre. A megközelítés közben azonban a vezér egy igen meredek csúcs mellett repült el, ami a jobbján volt. Ahol Jeff is...
Hoppá, hová tűnt a Nap...
Az egyetlen ok, amiért nem repült bele a hegyoldalba, hogy reggel repültek és a Nap alacsonyan volt és pont olyan alacsonyan volt, hogy a közeledés közben a csúcs kitakarta. Hirtelen sötét lett, és Jeff betojva, azonnal hátra húzta a botkormányt és ugrott át a csúcs felett.
A megfigyelők / oktatók fentről egy másik gépről követték az eseményeket és először azt gondolták, hogy:
„Úristen, ezek meghaltak...! Ja, mégsem...”
Jeff szerint, ha délután repülték volna bevetést, akkor sanszosan beleállnak a hegyoldalba, mert annyira a vezérre fókuszált. A vezért nem hibáztatta ezért, hiszen ilyet soha nem csináltak eddig, mert eddig minden gép saját maga navigált és kb. mérföldes térközökkel repültek.
Hasonló katasztrófa egyébként volt az USAF történetében, amikor Thunderbirds egy teljes köteléke beleállt a földbe. Akkor a vezérgép vezérlése hibásodott meg és süllyedésből nem tudta kivenni a gépét. A süllyedést 30 méter magasan kellett volna befejezni, ezért ez az apró különbség a gyémánt formáció három másik tagjának nem tűnt fel. A vezérre fókuszálva végül annak meghibásodott gépét követve beleálltak a földbe. Túlélő nem volt.[1]
[1] https://en.wikipedia.org/wiki/1982_Thunderbirds_Indian_Springs_Diamond_Crash
Ez egy jó kérdés.Igy fejből nem tudom már megmondani mekkora területet tudtak igy megszórni pontosan,de több mint 1négyzet km-et.És gondolom az ellen formációjátol is függött,hogy maguk miyen formációban dobtak.
Repeszbombával könnyebb célozni, azzal nem pontcélra mennek hanem területre. Vagyis nem probléma ha 10-30m-el arrébb csapódik be, mindegy hogy a focipályán a kezdőkört vagy a 11-est találják el, esetleg pont gól lesz!
Igen.És ráadásúl egyszerre dobták őket,csapágygolyókkal feltőltve,és még közelségi gyújtót is használtak,hogy növeljék a terület hatástRepeszbombával könnyebb célozni, azzal nem pontcélra mennek hanem területre. Vagyis nem probléma ha 10-30m-el arrébb csapódik be, mindegy hogy a focipályán a kezdőkört vagy a 11-est találják el, esetleg pont gól lesz!
