Az MI előnye az, hogy képes akár n+1 db légicél esetén azok kinematikáját számolja, becsüli és SZÁMOLT útvonalon optimalizálja az ellen DLZ minimalizálását.
Az ember erre képtelen. Viszont ez alapján egy MI úgy tud repülni olyan DLZ minimalizálást csinálva, amit ember SOHA NEM TUD.
Szia,
Nekem ugy tunik, hogy osszekeversz egy kicsit nehany dolgot.
Mindenekelott a "megszokott" programokat es az MI-t.
Nem veletlen, hogy nagyon hosszu idon keresztul tengersokmindre hasznaltak szamitogepes programokat, az MI-t meg lenyegeben semmire se.
A hagyomanyos programokba a programozo belerakta a sajat tudasat: ha tud kinematikat szamolni (nem fejben, hanem ismeri az erre valo kepleteket), ha tud integralni, ... akkor tud olyan programot irni, ami ezeket a feladatokat elvegzi. Meghozza pontosan es hihetetlenul gyorsan (a mai szamitogepeknel a mertekegyseg a GHz, ami kicsi kerekitessel azt jelenti, hogy millio utasitast tud vegrehajtani - egyetlen ezredmasodperc alatt).
Ezzel szemben az MI alapjaiban mashogy mukodik. A "regi fajta" MI (errol tanultam tobbet) megprobalta imitalni az emberi tudast; az ujabbak pedig megprobalnak tanulni.
Azonban ez utobbibol kovetkezik sok nagyon fontos teny. Kezdjuk azzal, hogy a programozoja szerint hogy fog mukodni a gep? A valasz egyszeru: nem tudja. Hiszen nem o irta az "igazi" programjat, hanem az, aki tanitja a gepet. Tehat nem tudjuk, hogy mit tud a gep. Mi tudunk integralni, a gep vagy tud, vagy nem. Ha nem, akkor lehet, hogy talal egy masik modszert, ami sokkal jobb annal, mint amit mi hasznalunk, de sokkal valoszinubb, hogy valami sokkal rosszabbat talal.
Amikor a 90-es évek szuperszámítógépei ellen tolták, akkor olyan volt, mintha a nagymester a világ összes sakkozója ellen játszott volna.
Mert a gép statiszikai elemzése és adatbázisa ezt is jelenti.
Hat, errol pont eleg sokat tanultam akkoriban, es a Deep Blue, amikor 1997-ben megverte Kaszparovot, emberi szemmel nezve rendkivul keveset tudott a sakkrol. Leginkabb azt tudta, hogy minden sakkbabu ertekes, illetve tudta a babuk konkret erteket (csak peldakent: paraszt 1 pont, bastya 50 pont), es tudta, hogy ha az o tablan levo babuinak nagyobb az osszerteke, mint az ellenfele, akkor jobban all.
Es ezzel nagyjabol vegere is ertunk a tudasanak, vagyis nem tudta, hogy melyik lepeskombinacio mire jo, sot meg abban sem tudott kulonseget tenni, hogy hol vannak a babuk a sakktablan, csak azt nezte, hogy milyen babubol hany darab van rajta.
Termeszetesen nem azt nezte, hogy a lepes eredmenyekent kozvetlenul milyen lesz az allas, hanem azt, hogy sok lepessel elore milyen lehetseges allasok kovetkeznek a lepesebol, de ezeket a tavoli allasokat bizony olyan nagyon primitiv modon ertekelte ki, amit az elozo bekezdesben leirtam.
Nyers erovel szamolt, olyan sok lepest elore, amennyit az emberi sakkozok nem tudtak/tudnak kiszamolni, es ezzel nyert.
De megegyszer: az MI-ben ez a mult, a mai sikeres es "sikeres" alkalmazasok maskepp mukodnek. De persze ettol meg nekimennek az osszes allo rendorautonak. :-(