Önmagam által adott linkre reagálva.
Az F-14 topicban folyik a polémia az F-14-es, azon belül is a D modell, illetve a Super Hornet hasznosságát illetően.
Meg kell hagyni, még én sem vagyok felkent szakértője, hogy eldöntsem, mit mikor és hogyan csinál jól a US Navy, de abból kiindulva, hogy az USAF tervei szerint az F-35A repülési profiljában és a békeidős kiképzési ütemtervében is erősen felülreprezentált a 30 ezer lábon, Mach 1 feletti repülések mennyisége, minimum érdekes, hogy a US Navy miképp kívánja kihasználni az F-35C-t, ha további módosítások helyett inkább negligálja a szuperszonikus rezsimet a gépeivel.
Azt már korábban jelezte, hogy az alacsony észlelhetőség nem prioritás. Az F-35C egyik fő specialitása és drága képessége az alacsony észlelhetőségű kialakítás. Ezt a NAvy megfinanszírozta, de nem is kell igazából neki.
A másik pedig idáig az F-35A-hoz hasonlóan a fel és leszállások között a 4. generációs gépekhez képes jóval hosszabb ideig tartó szuperszonikus repülés lehetősége.
Ezen túlmenőleg van a szenzorfúzió, a hálózati alapú hadviselés és korszerű, 360 fokos hadszintéri inormációszerzés.
Ez utóbbiakra viszont a Super Hornet is képes, vagy könnyen képessé tehető.
Ha az alacsony észlelhetőség helyett a külső felfüggesztőket is többet használják, miközben a gép a linkelt megállapítás alapján inkább nem is lesz egyátalán szuperszonikus használatban, az nagyban megkérdőjelezi a verzió értelmét.
Az F-35B pedig egy erősen modernizált avionikájú szuperszonikus Harrier. A Harrier nem volt szuperszonikus.
Úgy fest, most már az F-35B sem lesz az.
Akkor ez is egy drága mulattság lesz...