Boki! A Tumanszkij R-79V hajtóművén használt három elforduló szegmenses fúvúcső eltérítés nem orosz találmány.
Így, bár a Jak-141 valóban hasonló, mint a végül megvalósuló F-35B (milyen érdekes, hogy anno Szentesi György a Top Gun magazinban írt típusismertetőjében - a MiG-31-eshez hasonlóan - még neo-sztálinista megalomániának írta le a Jak-141-et, mint szuperszonikus VTOL koncepciót, amit értelmetlennek tartott),
a jenkik nem átvették a 3BSN fúvócsövet az oroszoktól, hanem - úgymond - visszavették.
http://www.codeonemagazine.com/article.html?item_id=137
A Lockheed Martin cég valóban megvásárolta az akkor csőd közelében leledző Jakovlevtől a Jak-141 dokumentációit, mert szükségét látta a közelgő JSF tenderhez kitalált koncepciójához az orosz gyakorlati tapasztalatokat is. Az oroszok ugyanis a gyakorlatban is megismerhették az elforgatható utánégetőkamra viselkedését, a koncentrált gázsugár hatásait, akár hajófedélzetre, akár megerősített betonra (Zsukovszkijban kifejezetten a Jak-141 program miatt építettek egy speciális megerősített betonszakaszt a kifutópályán), illetve magára a gépre.
A Lockheed-et ezen felül érdekelte az emelőhajtómű koncepció, ami egyfelől eltér a brit Harrier féle négy fúvócsöves megoldástól (és sokkal jobban hasonlít a néhai Convair Model 200-ra), másrészt, a Lift Fan elvhez el tudták használni a kívánt tolóerő szükségletet.