T
Törölt tag 1586
Guest
És ez melyik fordulósugár?
A tartósan fenntartható, vagy a minimális.
A légiharc jellegétől függően mindkettőnek lehet jelentősége.
Gondolatok a légiharcászatról / A légi hadviselés jövője
- Téma indítója nani1980
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
A tartósan fenntartható, vagy a minimális.
A légiharc jellegétől függően mindkettőnek lehet jelentősége.
T
Törölt tag 1945
Guest
0.8 Mach állandó sebességen, sebesség és magasság vesztés nélkül fenntartható.
Érdekes, főleg, hogy méterre pontosan meg van adva. Szegény MiG-25-ös 10000 méteren miért pont négy FAB-500-assal szerepel? Ez nem épp a jellemző légiharc fegyverzete. Az RB változatok hordozták, a törzs alatt, de ezek nem nagyon fordulózgattak Mach 0.8-al.Böngészgetve a Flight Manuálokat itt, és itt, összeraktam egy táblázatot, négy magassági tartományra (0m, 1km, 5km, 10km), sorba rendezve az adott típusokat fordulósugaruk alapján, 0.8 Mach állandó sebességen, és teljes forszázson.
Ugyan valódi légiharcot utoljára tán 82-ben, majd 40 évvel ezelőtt vívtak, és amióta az AMRAAM elterjedt, azóta ezek jelentősége minimális, de azért tanulságos a sorrend...
Ilyen függesztménnyel inkább RSzBN rásegítéssel útvonalaztak és bombáztak Mach 2 felett, valahol 20 ezer méteren.
A MiG-25PD gépek jellemzően két 670 kilós R-40-est vittek a szárny alatt, meg két-két R-60-ast.
Ezek is ha tehették, elhúztak a fenébe, semmint fordulózzanak Mach 0.8-al. Erre mondhatjuk, hogy szereplése a táblázatban kb annyira releváns, mint egy Tu-134-esé, vagy a Concorde-é.
Én ezeket a kontextusukból kiragadott egydimenziós számszerűsítéseket nem tartom életszerűnek.
1000-es nagyságrendű, de mégis méterre pontosan megadott adat egy igencsak soktényezős függvénnyel kifejezhető paraméterre, mint az adott repülési nyomásmagasságon egy adott repülési sebességnél, adott minutumban épp feltételezhető fordulósugárra... szerintem kissé autóskártyás.
Hogy egy példával is éljek: ennyi erővel lehetne rangsort állítani kizárólag egyforma gépekre is, még maguk a pilóták is ki tudnak adni ekkora szórást.
Most eltekintve olyan nagyvonalúságoktól, hogy az azonos “rangsorba” helyezett gépek egyike 6100, míg a másik valamiért 4575 méteren szerepel, a listázott fordulósugarak relevanciáját már az is jól mutatja, hogy a MiG-21bisz az adott magasságon nagyobb körön fordul az ilyen-olyan módon vizualizált görbeseregek szerint, mint a MiG-23MF.
Közel 300m a differencia! Mennyire lehet ez reális adat?
A gyakorlat sokszor azt mutatta, hogy simán lehettek egálban is. Ez sokkal inkább pilóta, töltés és hajtómű rezsim függő volt, semmint az adott típusé.
Ha nem így lett volna, akkor a 21-esek minden egyes vegyes manőverező légiharcnál (a gyakorló súlymaketteket is beleszámítva) alulmaradtak volna a 23-asokkal szemben.
De ez messze nem így volt.
A MiG-23-asok kizárólag BVR fegyverzettel szerepelnek (kétlem, hogy ezek tovább maradnának a gépen, mint az R-13/R-60 típusok), mégis forduló paramétereket vizsgálunk. A MiG-25-ösök bombáihoz hasonlóan ezek sem életszerű helyzetek.
M
molnibalage
Guest
Nem sikerült megérteni a táblázat célját és korlátait sem, hogy miből született.
Dehogynem. A táblázat célja: hasonlítsuk össze az almát a körtével.
Amúgy sok értelme nincs egy olyan táblázatnak, ami ilyen korlátos adathalmazból ilyen korlátolt “eredményt” ad ki.
MiG-23MF: 5000m M0.8, rádiusz: 1670m,
Igen?
Maximál rezsimen, vagy forszázzsal megtámasztva, nagy állásszögön?
45 fokos szárnnyal, vagy 72 fokossal?
4 tonna vagy csak 1 tonna keróval?
Az három tonna differencia! Ehhez képest édes mindegy, hogy van-e rajta hatszáz kilónyi BVR fegyverzet, vagy sem...
Igen?
Maximál rezsimen, vagy forszázzsal megtámasztva, nagy állásszögön?
45 fokos szárnnyal, vagy 72 fokossal?
4 tonna vagy csak 1 tonna keróval?
Az három tonna differencia! Ehhez képest édes mindegy, hogy van-e rajta hatszáz kilónyi BVR fegyverzet, vagy sem...
T
Törölt tag 1945
Guest
Leírtam a hozzászólásomban, csak el kell olvasni.
A gép tömege 13,5t, az üzemanyag mennyiséget ebből ki tudod számolni.
Szárny nyilazás: 47°40'
Egen, a lényegre rátapintottál...
... légiharcot a legritkább alkalommal vív alma almával, sokkal jellemzőbb az alma körtével esete.
T
Törölt tag 1945
Guest
Sajna csak a MiG-25RB aerodinamikája érhető el...
... másrészt azt azért nem hiszem hogy a vadász változat fele akkora körön megfordult volna.
Szellemes válasz... akart lenni.Leírtam a hozzászólásomban, csak el kell olvasni.
A gép tömege 13,5t, az üzemanyag mennyiséget ebből ki tudod számolni.
Szárny nyilazás: 47°40'
Egen, a lényegre rátapintottál...
... légiharcot a legritkább alkalommal vív alma almával, sokkal jellemzőbb az alma körtével esete.
A repülő harcászatban nincs értelme fix tömegekre alapozva teóriákat gyártani.
Soha nincs olyan, hogy ááá, itt jön velem szemben 5000 méteren egy MiG-23MF, nem lesz semmi baj, hiszen biztos, hogy 13.5 tonna lesz a tömege, ha 0.8 Mach-nál fordulóba kezd...
Nincs értelme eleve csak fordulókat összevetni, mert távolról sem gyakorlatias csak vízszintes, fix sebességű, fixnek vett rádiuszú fordulókkal jellemezni egy légiharcot.
A tolóerőről nem is beszélve.
Hosszú évek óta próbálom magyarázni a többi foteltudósnak itt a HTKA-n, hogy bármennyire is kényelmes, bármennyire is szül gyorsan “eredményt” egy online levadászható flight manual-ból kinyert görbesereg alapján felállított rangsor, az kb a semmivel ér fel.
Kb annyira egzakt, annyira tudományos az ilyen okoskodás, mintha a gépek festését vetnénk össze különféle távolságokból.
Kicsit próbáljatok meg komplexebb módon elemezni.
Semmi gond, de akkor legalább ahhoz legyen érzéked, hogy ismerve a megadott konfigurációt, ezt nem veszed be a táblázatba.Sajna csak a MiG-25RB aerodinamikája érhető el...
... másrészt azt azért nem hiszem hogy a vadász változat fele akkora körön megfordult volna.
Egyszerűen nem releváns semmilyen aspektusból.
Ennyi erővel a B-58-as is bekerülhetne, pedig az egy nagy bombázógép volt.
Látom, a tolóerő esetében teljes forszázst írtál. Ok.
MiG-25-nél a 0.8 Machnál, 10 ezer méteren az a baj, hogy a gép ennél a rezsimnél nem végezhet állandó rádiuszú húzott fordulót, mert a terhelési határhoz ér. Az R-15-ösök ugyanis itt kezdenek el “élni”.
MiG-25-nél a 0.8 Machnál, 10 ezer méteren az a baj, hogy a gép ennél a rezsimnél nem végezhet állandó rádiuszú húzott fordulót, mert a terhelési határhoz ér. Az R-15-ösök ugyanis itt kezdenek el “élni”.
M
molnibalage
Guest
- A táblázat arról szól, hogy a gyorsan elérhető konfigokkal csinál egy összehasonlítást.
- Mivel sajnos a metric vs. imp. rendszer miatt tűzpontosan nehéz összehasonlítani ezért van az, hogy van ahol ilyen apró eltérések vannak.
- Tájékoztató jellegű a táblázat, hogy nagyságrendileg x tömeggel mi jön ki.
Mert a történet arról is szól, hogy F-16-nak van tankere és tankolható, a MiG-29 9.12 meg nem. De szegény 29-esnél csak 2xR-60-as görbeseregem van, így szegény F-16-ost meg butíthatom le 2xAIM-9-re, pedig lehetne rajta 6 db is...
Csak, ha eddig figyelmesen figyelted az F-111, F-15E, F-16 hatósugár számításokat az elmúlt napokban, akkor láthatod, hogy a függesztmények légellenállása az, ami sokkal inkább számít, mint a gépek tömege pl. a hatósugárnál. A fordulóharcnál ez viszont már már fontos a tömeg, de egy középérték körül véve a vizsgálatot, tizedfokos eltéréseket jelent +/- 5% tömeg.
Ha ilyen görbéék lesznek, az remélem megfelel majd az ízlésednek minden téren, ahol az összes érték interpoláció.
Ez tök jó, csak akkor lásd fent. Akkor majd szuperszámítógépen futtatunk mindent és egyetlen fordulóról is majd kisdoktori készül, de legalább soha nem tudunk meg semmit...
Valóban nem. Lesz komplexebb elemzés is.
Látod, erről beszélek. Egy dolog nagyívű összevetéseket gyártogatni, meg mutatni, hogy az “egyik így hosszabb, mint sárga”, meg egy másik dolog inkább nem összevetni egy MiG-29-est semmivel se, ha nincs egyértelműen releváns adat. Csak, hogy “lássunk valamit” inkább ne készítsünk összevetéseket. Mert így biztos, hogy nem a megfelelő konklúzió fog kisülni.
Dugjátok már ki végre a fejeteket az excel táblákból meg a diagramokból és gondolkozzatok végre gyakorlatiasan!
Mi értelme akadémia székfoglalókat gyártani forduló sugarakra, mintha a gépek a repülőharcászat során csak és kizárólag azonos magasságokon és sebességeken kerengenének egymás körül?
Értem én, hogy jó észjáték, analitikus maszturbáció, meg, hogy próbáljátok megfejteni a tutit, hátha sikerül, de ezzel csak fals teóriákat gyártotok.
Ott van a meseszép, színes F-16-os forduló szögsebesség ábra. Lehet szépen felfűzni rá a nagy tudományt, hogy egyik gépnél jobb, a másiknál meg rosszabb.
A manőverező légiharc viszont szinte kizárólag befejezetlen, változó rádiuszú, de főleg változó magasságú, ferde, vagy harcfordulókból, ugrásokból, meg leborításokból áll.
Ez így viszont akkora szórás, hogy semmiféle stabil ideológia nem fűzhető fel rá.
Példának ott van akár a Gripen vs MiG-29.
Még itt sem állja meg a helyét, hogy a 29-es mindig, minden helyzetben felülmúlja a Gripen-t, még akkor se, ha csak a vízszintes fordulózást nézzük. Komplex manőverező légiharcban meg pláne nem.
Az egyetlen hely ahol (majdnem) állandó rádiuszú 360 fokos fordulót látunk, az a repülőnapok világa, de az meg nem számít.
Dugjátok már ki végre a fejeteket az excel táblákból meg a diagramokból és gondolkozzatok végre gyakorlatiasan!
Mi értelme akadémia székfoglalókat gyártani forduló sugarakra, mintha a gépek a repülőharcászat során csak és kizárólag azonos magasságokon és sebességeken kerengenének egymás körül?
Értem én, hogy jó észjáték, analitikus maszturbáció, meg, hogy próbáljátok megfejteni a tutit, hátha sikerül, de ezzel csak fals teóriákat gyártotok.
Ott van a meseszép, színes F-16-os forduló szögsebesség ábra. Lehet szépen felfűzni rá a nagy tudományt, hogy egyik gépnél jobb, a másiknál meg rosszabb.
A manőverező légiharc viszont szinte kizárólag befejezetlen, változó rádiuszú, de főleg változó magasságú, ferde, vagy harcfordulókból, ugrásokból, meg leborításokból áll.
Ez így viszont akkora szórás, hogy semmiféle stabil ideológia nem fűzhető fel rá.
Példának ott van akár a Gripen vs MiG-29.
Még itt sem állja meg a helyét, hogy a 29-es mindig, minden helyzetben felülmúlja a Gripen-t, még akkor se, ha csak a vízszintes fordulózást nézzük. Komplex manőverező légiharcban meg pláne nem.
Az egyetlen hely ahol (majdnem) állandó rádiuszú 360 fokos fordulót látunk, az a repülőnapok világa, de az meg nem számít.
M
molnibalage
Guest
Láthatod, hogy a diagram megmutatja a sebességtartományban a viselkedést.
Teljesen OK, hogy lehet Ps = 0-tól eltérően is fordulni és teszik is, de akkor, ha már így mondtad, akkor húzzad már ki fejed és vegyed már észre, hogy a jelleg megmarad. Tehát, ha azt látod, hogy az F-16-os széles tartományban azonos és még itt-ott jobb is, mint az agyon istenített 29-es, akkor ez nem fog akkor sem megváltozni, ha az egyik Ps = -200 lábat bevállal és elkezd magasságot veszteni.
A rudi által említett eszement átmeneti szögsebességeknek sincs gyakorlatilag semmi jelentősége, mert 1 sec-ig sem tarthatóak ki, tehát lényegében fordulási előnyt szinte nem adnak. Cserébe a sebességet azonnal eldobod a francba.
A diagramok célja megmutatni azt, hogy a Ps = 0 tartomány melyik zónába esik az adott gépeknél és a saját tömeg változás hogyan befolyásolja. A lényeg ez.
Itt komolyan elkezdek rajtad pislogni, amikor meg demókat elemezgetsz? Akkor az mi? Az is analitikus maszturbáció...?
Mert még szám sincs mögötte, csak jelzők...
Most akkor mondjam azt, hogy húzzad ki a fejed a demók világából, mert kinemszarja le, hogy tiszta konfiggal földközelben mit bohóckodnak? Inkább nem. Figyelek és tanulok.
A diagramok korlátai is megvannak, de kb. leköpni őket, ahogy te teszed talán mégsem kéne...
De pl. mai napig pislogok az F-14 kultuszán, amikor az F-14A az alapján, amit eddig tudok róla, hiába rendelkezik tűrhető Ps görbékkel, ha a TF30 instabil üzeme miatt azok valójában nem repülhetők ki. Ha az TF30 még az F-111-en is képes volt 100 óránként egyet csinálni, akkor a dogoló F-14A-t inkább elképzelni se akarom.
Amik arányai viszont nem változnak meg. Ezt is megmutatják a diagramok.
Viszont nem esik le az sem, hogy ha a gépes orsózó sebessége is ismert, akkor lényegében tudsz egy olyan összegző modellt csinálni, hogy Ps = 0 vonalon 2 perc alatt hány fok teljes forduló fér bele és az mennyi üzemanyag. Csak, hogy kb. látni lehessen, hogy szép, szép a MiG-29, csak éppen, ha 1-2 perc alatt nem viszin dűlőre a dolgot, akkor ő mehet haza és szépen seggbelövik és senkit nem érdeke az, hogy 1 fokkal jobban fordul 1,5 tonnányi keróval könnyebben.
Kb. ilyenfajta becslés készítése a cél.
A modell azt is kihozza, hogy a nem befejezett fordulók egy része abból jön, hogy a pilóta néz, értékel dönt. Tehát, ha két gép között a repteljesítmény difi a Ps = 0 vonalon kb. 1 fok/sec alatt van, akkor ott lényegében a pilóta helyzetértékelése és lépései a döntőek, mert, ha 2-3 perc alatt 10 manővert felfűz egymás mögé és minden döntése csak kicsivel gyorsabb és talán helyes is, akkor bizony összeszed annyi időelőnyt = fordulási előnyt, ahol neki áll inkább a zászló.
És miért jó ez? Szerinted miért csináltam annyi hatósugár levezetést? Mert a fentiekből jön ki az, hogy hova tervezed meg és milyen képességet az a szájbavert vadászgép. Oda és vissza van a sok ember MiG-29, mert fúúúúúúúúúúdekirálykobra és toronyóra lánccal...
..aztán amikor kiszámolod, hogy mi jön ki a gép 11 tonnájából, akkor meg sírva fakad az ember. Jó bunyós, csak egy 10 menetes boxmérkőzésben, ha az első menet felében nem győz, akkor bukta a meccset. Nem túl rugalmax boxoló...
De te meg most előre eldöntöd, hogy mi lesz az egész és hülyék vagyunk és kész.
Kedves...
Nem is arról szól majd a történet.
De, jól látod, a demók manővereinek kielemzése ugyanolyan analitikus maszturbáció, mint ezek az erősen áttétes megfeleltetések után plotterrel vizualizált görbeseregek utáni okfejtések.
Egy különbséggel. Az általad nem sokra tartott repülőnapi kunsztrepülések bár nyers, “inkubátor” képességek, mégis több közük van a gyakorlathoz, mint a diagramoknak.
A gyakorlathoz és nem a légiharchoz.
Ezzel szemben a különféle tesztrepülések során rögzített részleges manőver szituációk alapján a mérnök által különféle faktorokkal ki- és továbbszámolt és Standard Day (+/- 10 fok) időjárási helyzetnek utólag megfeleltetett értékekkel kirajzolt görbeseregekből kiolvasni az esélyeket... kb annyira gyakorlatias, mint Vári Gyula műrepüléseiből légiharc esélyeket latolgatni.
Illetve, még annyira se.
Mert ő legalább fogott meg amerikai és holland F-16-ost is 1vs1-ben, csak mert jobban bírta a túlterhelést, vagy mert jobban tudott előnyt kovácsolni a gépe képességeiből, mint az ellenfele. Pont a rudi által emlegetett átmeneti szögsebességű manőverek kombinációjával.
A manőverező légiharc ugyanis kizárólag átmeneti szögsebességű manőverek komplex kombinációjából áll.
Lásd Gripen. Beletép, begyorsít, beletép, begyorsít, közte éles, gyors irányváltások, ugrások, leborítások.
Egy különbséggel. Az általad nem sokra tartott repülőnapi kunsztrepülések bár nyers, “inkubátor” képességek, mégis több közük van a gyakorlathoz, mint a diagramoknak.
A gyakorlathoz és nem a légiharchoz.
Ezzel szemben a különféle tesztrepülések során rögzített részleges manőver szituációk alapján a mérnök által különféle faktorokkal ki- és továbbszámolt és Standard Day (+/- 10 fok) időjárási helyzetnek utólag megfeleltetett értékekkel kirajzolt görbeseregekből kiolvasni az esélyeket... kb annyira gyakorlatias, mint Vári Gyula műrepüléseiből légiharc esélyeket latolgatni.
Illetve, még annyira se.
Mert ő legalább fogott meg amerikai és holland F-16-ost is 1vs1-ben, csak mert jobban bírta a túlterhelést, vagy mert jobban tudott előnyt kovácsolni a gépe képességeiből, mint az ellenfele. Pont a rudi által emlegetett átmeneti szögsebességű manőverek kombinációjával.
A manőverező légiharc ugyanis kizárólag átmeneti szögsebességű manőverek komplex kombinációjából áll.
Lásd Gripen. Beletép, begyorsít, beletép, begyorsít, közte éles, gyors irányváltások, ugrások, leborítások.
M
molnibalage
Guest
És ha már szóba kerültek a légibemutatók és az, hogy ezek mennyivel mutatnak gyakorlatiasabb képet, mint mindenféle állandósult szögsebességgel végrehajtott fordulók görbéi.
Az USAF jelenlegi F-16 Viper Demo Team műrepülő programja a fékfelengedéstől a talajfogásig mintegy 16 percnyi repülésből áll. Rengeteg a nagy sebességű földközeli utánégetéses manőverezés, amikor is az F110GE129-es falja a kerozint. A gép totál tiszta konfigurációban repül, ehhez talán a legközelebbi állapot két szárnyvégi Sidewinder lehet maximum. De a belső kerómennyiség több, mint negyedórányi intenzív, földközeli műrepülésre elegendő, plusz a kötelező biztonsági tartalék.
Ezzel szemben a MiG-29-eseink műrepülő programja a 3300kg maximális belső töltéssel is csak 8 percet adott ki, leszállás majdnem vészmaradékkal. Tehát kb fele annyi ideig repülhetett csak a gép. Óriási különbség.
A leszállás után a földön taps és ováció, hogy ez a gép aztán a levegő királya, verhetetlen a légiharcban is.
Valójában pont az ilyen repülések mutatják meg, hogy ki fogja megnyerni nagyobb eséllyel azt a bizonyos manőverező légiharcot. Nagyobb eséllyel, írom ezt, mert a számos átmeneti szögsebességű manőverkombináció attól függetlenül is okozhat bajt egy F-16-os számára, ha speciel még bőven maradt benne kerozin. Ha az F-16-os pilótája netán valamit benézett.
Bár pont, hogy itt is neki áll a zászló, márcsak a kiváló körpanoráma okán is.
Szóval értem én, hogy számszerűsíteni, meg statisztikákat gyártogatni csak diagramokból lehet, de a valóshoz közelebbi eredményt a tényleges repülések és a gépek egyéb tulajdonságai, kialakításai hozzák.
Az USAF jelenlegi F-16 Viper Demo Team műrepülő programja a fékfelengedéstől a talajfogásig mintegy 16 percnyi repülésből áll. Rengeteg a nagy sebességű földközeli utánégetéses manőverezés, amikor is az F110GE129-es falja a kerozint. A gép totál tiszta konfigurációban repül, ehhez talán a legközelebbi állapot két szárnyvégi Sidewinder lehet maximum. De a belső kerómennyiség több, mint negyedórányi intenzív, földközeli műrepülésre elegendő, plusz a kötelező biztonsági tartalék.
Ezzel szemben a MiG-29-eseink műrepülő programja a 3300kg maximális belső töltéssel is csak 8 percet adott ki, leszállás majdnem vészmaradékkal. Tehát kb fele annyi ideig repülhetett csak a gép. Óriási különbség.
A leszállás után a földön taps és ováció, hogy ez a gép aztán a levegő királya, verhetetlen a légiharcban is.
Valójában pont az ilyen repülések mutatják meg, hogy ki fogja megnyerni nagyobb eséllyel azt a bizonyos manőverező légiharcot. Nagyobb eséllyel, írom ezt, mert a számos átmeneti szögsebességű manőverkombináció attól függetlenül is okozhat bajt egy F-16-os számára, ha speciel még bőven maradt benne kerozin. Ha az F-16-os pilótája netán valamit benézett.
Bár pont, hogy itt is neki áll a zászló, márcsak a kiváló körpanoráma okán is.
Szóval értem én, hogy számszerűsíteni, meg statisztikákat gyártogatni csak diagramokból lehet, de a valóshoz közelebbi eredményt a tényleges repülések és a gépek egyéb tulajdonságai, kialakításai hozzák.
És mit olvasol ki a MiG-21bisz kontra MiG-23MF görbéiből?
Hogy 5000 méteren a MiG-21bisz megszívta?
Pedig csak annyi a dolga, hogy egy ferde leborítással dobjon egy 1000-est a magasságból és 4000 méter alatt már ott van a CsR, amivel adott körülmények közt 1 körüli tolóerő/tömeg aránya lesz a gépnek. Annak a gépnek, amelyiknek a sárkánya 33 fokon kezd átesni.
Szemben azzal a MiG-23-assal, amelyiknek az állásszöghatárolója kb 24 foknál 17 kg-os erővel fogja meg a botot. És nincs ekkora tolóerőfeleslege. A 21-es viszont ezt a kb egy percig élvezhető tolóerő többletet vagy egy intenzív, szűkített húzott fordulóra használja el, vagy elhúz a fenébe, amíg lehet.
Ez határozza meg a légiharcuk kimentelét, nem a diagram. Ezeket nem olvasod ki a diagramokból.
T
Törölt tag 1586
Guest
Háron pontba szedve a választ:
1.) Napjainkra a manőverező légiharc meghaladottá vált. AMRAAM ok és HMCS / LOAL lR lègiharc rakéta párosítás mellett nulla az esélye annak hogy a gépeknek egymás farkát kergetve kéne tüzelési helyzetbe jutnia.
2.) Amikor még volt jelentősége annak hogy ki tudott manőverezéssel a másik 6 órájába kerülni már akkor is a foduló sugárnál lényegesebb volt a sebesség és az emelkedő képesség. A lègiharc lényege mindig is az energia manőverezés volt.
3.) Az energia manőveresés egy körfolyamat. Lsd. lenti ábra:
a folyamat az óramutató járásával ellentétes irányú és energia gyűjtéssel (emelkedés és / vagy gyorsítás) indul. A manőverezésnek van egy olyan szakasza amikor a gép.még nem veszít az összenergiájából (helyzeti és mozgási) de az állásszög növelésével a gép hamar túljut ezen a ponton. A forduló szögsebességét a gép már csak úgy tudja növelni hogy csökken a gép teljes energiája (csökken a sebesség és / vagy a magasság)
Amikor a gép befejezi a manôvert akkor ismét energiát gyűjt.
A légiharcot törvényszerűen az a gép fogja nyerni amelyik energia fòlénybe tud kerülni vagy meg tudja őrizni az energia fölényét az ellenséggel szemben.