A légiharcot törvényszerűen az a gép fogja nyerni amelyik energia fòlénybe tud kerülni vagy meg tudja őrizni az energia fölényét az ellenséggel szemben.
Ezen pontnál pislogtam leginkább rajtad.
Ugyanis az
1G envelopba rajzolt iso-G és is Ps görbék pontosan azt mutatják meg, hogy melyik gép van energiafölényben. Nincs, "ha", meg "de". Abban a konfigban megmutatja melyik gép a jobb. És nem autóskártyás módon.
És ez egyetlen diagramban ábrázolható. Egy pillantással le tudod olvasni, hogy az emelkedő vagy gyorsuló képesség mekkora vagy kettő kombinációja. A kérdés az, hogy mennyivel.
Mivel érzékenység vizsgálat is végezhető, hogy pl. tömeg vagy DI csökkenése mennyit változtat meg egy magasságban a forduló szögsebességben / G túlterhelésben és a Ps-ben (relatív változást nézve), így megállapítható, hogy kb. mi az a %-os változás, ami túl van azért már a "vonalvastagságnyin" és számít.
Mert az, hogy 2xR-27 + 2xR-73 adat van Szu-27-ről - mert senki nem képzelheti, hogy mindig sikerül ellőni az összes R-27-et - és mondjuk 4xAIM-7-es adat van az F-15A-ról az kb. pont a "kit érdekel" kategória. Ezt a DI és tömeg értékek igazolják vissza. Ha +/- 1000 font a keró és két rakétát átcsavarsz másba az kb. vonalvastagságnyi eltérést jelent a középértékhez képest.
Hogy a Ps mennyire fontos és jó érték? Aki figyelt az F-15 írásnál volt ez 8 éve.Ezzel hasonlították össze a gépeket. Biztos, mert haszontalan...
És, ha egy adott mértékkel elmaradnak, akkor jött volna
a védelmi miniszter (!) általi projekt review, hogy mit is rontottak, hogy nem sikerült a célt elérni.
Tetszik érteni?
A koncepció megalkotása során az volt a cél, hogy
egy jellemző manőverező légiharc pontban a cél Ps-hez mennyire vannak közel és, hogy a légellenállás tényező legyen mellette jó.
Miért? Mert ennek relatív közelében az off design pontokban is jó lesz akkor a gép. Mert a fizika ilyen, hogy nincs törés a repülési teljesítményben.
Ha a gép légellenállása stimmel a felületével és a hajtómű fogyasztása ismert - hiszen ahhoz tervezték a gépet - akkor a hatósugár el lesz érve.
Ha a gép Ps értéke az elvártnál van 5G túlterhelésnél, akkor 4G és 7G-nél is ott lesz, amit várnak tőle és közben tud emelkedni is.
Így már tetszik érteni? Egy ilyen összehasonlítás minden, csak nem "analitikus maszturbáció".
De esetleg lehet szólni a USAF és a Navy vezetésének hogy mekkora marhák voltak...
Főleg, ha a gépek hatósugara is mellé tehető, mert akkor kijönnek még érdekesebb dolgok is, hogy mit mikor ne csináljon a pilóta.
-------------------------------
Pl, egy hidegháborús helyzetben érdekes kérdés, hogy mondjuk hol akadnak össze egy Szu-27-tel a pilóták. NDK határ közelében? A Szu-27-nek nincs pótosa viszont sok belső kerója van. Tehát ezen a ponton tényleg ész nélkül utánégetőzhet a gép, csak éppen, ha a gép koncepciója miatt egy pótos nélküli F-15 6-7 tonnával könnyebb nála teljes belső keróval is (csak az üres tömeg difi 3 tonna), akkor ez felesleges erőlködéssé válik az orosz gép oldaláról.
Ellenben, ha olyan területen csinálja az F-16 vagy F-15, ahonnan 5 perc intenzív harc után is számolható, hogy a Szu-27 még azért eléri az első NDK-s repteret - de nem a távoliakat - akkor ott a Szu-27 sokkal könnyebb, ott az a sok tonna difi.
Tényleg csak kb. hasra csapva erős közelítés. Ha valahol Lengyelország táján szállt fel a Szu-27, akkor a fenti tömeg és más adatokból kb. ez jön ki.
Ha felszállás után akad össze a NATO gép a Szu-27-tel, akkor dobja a pótost, de akkor is számoljon azzal, hogy közeli harcban is erős lesz a Szu-27. A sárga és zöld felé menve, ha közeledik a Szu-27, akkor ő ott egyre nehezebb, miközben az ő gépe megy egyre könnyebb.
Kb. ilyen szintű dolgokat vezettek le azokban, amit linkeltem. Hogy mit és mit ne csináljanak biztosan.
Mert pl. ki fogadott volna a MiG-19-re nagy magasságban? Szerintem senki. Az más kérdés, hogy mennyire nevetséges hatósugárral tudja. Csak éppen ez azt jelenti, hogy védekező félként veszélyes ellenfél volt az F-4 számára...
A gépek ismerete az ilyen alapvető döntéseket segíti. Nem azt, hogy "ő lesz a győztes és kész".