Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Mi a helyzet a titánnal? Gondolom az bár elég elég kemény, de túl drága, nehezen megmunkálható és túl merev.
Felületkeményített páncél
Elvileg a hengerelt és az öntött páncélok által nyújtott ballisztikai védelem javítható olyan páncélokkal, amelyek sokkal keményebbek mint ezek, és ezért jobban ellenállnak a lövedékek behatolásának, de még mindig szívósak, így nem törnek össze a lövedékek becsapódásakor. Az ilyen típusú páncéloknál a megnövelt keménység általában a külső felületre vagy rétegre korlátozódik. Ez elkerülte azt a problémát, hogy a páncél a nagyfokú keményedés miatt törékennyé váljon, mivel nagy része viszonylag puha és ezért szívós maradt.
Ennek korai példája volt az a felületkezelt páncél, amelyből a Vickers-Armstrongs által az 1920-as és 1930-as években gyártott harckocsik általában készültek. Ennek akár 1,8 százalékos széntartalmú felülete körülbelül 600 BHN keménységű volt, míg a lágyabb hátsó része 400 BHN keménységű. Akár 20 mm vastagságú lemezek formájában is gyártották, és nagyon hatékony volt a korabeli páncéltörő lövedékekkel szemben. A hőkezelés után azonban gyakorlatilag megmunkálhatatlan és hegeszthetetlen volt, így csak csavarozással vagy szegecseléssel lehetett rögzíteni. Ez, valamint a nagy mennyiségben történő gyártás nehézsége és a költségek miatt a második világháború kitörésekor felhagytak a használatával.
1942-ben 400 BHN feletti felületkeményített páncéllemezeket használtak a német harckocsikon, több Pz.Kpfw.III-asra szerelt 20 mm-es lemezek formájában. Ezek hatásosnak bizonyultak a korabeli brit 40 mm-es harckocsiágyúk által kilőtt páncéltörő lövedékkel szemben, de a második világháború alatt ezek jelentették az egyetlen jelentős alkalmazását a felületkeményített páncélzatnak. A továbbiakban a háború alatt nem alkalmazták a felület keményítésű páncélzatot. Az 1960-as évektől kezdve újjáéledt a használata, amely tulajdonképpen az első világháborúban a brit harckocsikban használt páncélzat változata volt. Az újbóli alkalmazása a Cadillac Gage Commando páncélozott járművekkel kezdődött, amelyeket először 1963-ban építettek az Egyesült Államokban, és az 1970-es években más könnyű páncélozott járművekre is átterjedt.
![]()
Nagy keménységű (HHS) páncélok
A nagy keménységű páncélok (HHS) új generációja eredetileg alacsonyan ötvözött acélokból állt, amelyeket körülbelül 500 BHN-ra hőkezeltek. Az ezekből készült lemezek kezdetben hajlamosak voltak a törzsekbe hegesztéskor megrepedni, a ridegségük és a hegesztés során bennük kialakuló feszültségek miatt. A nagy keménységű páncélok összetételének és megmunkálásának javítása azonban megoldotta a repedés problémáját, és sikeresen alkalmazták őket könnyű páncélozott járművekben, ahol az 500-550 BHN keménységüknek köszönhetően a hengerelt páncélnál (RHA) hatékonyabbá váltak a páncéltörő lövedékekkel szemben. Egy 12,5 mm-es nagy keménységű páncél (HHS) elegendő volt egy 7,62 mm-es NATO AP páncéltörő lövedék elhárításához közvetlen közelről merőleges becsapódás esetén, szemben a 320 és 380 BHN közötti keménységű hengerelt páncélból (RHA) szükséges 14,5 mm-el. Ez azt jelentette, hogy az utóbbi 16 %-al nehezebb volt az ugyanazon védelmi szinten.
Kettős keménységű páncél - Hadfield Duplex páncél
Az 1960-as években újraéledt az érdeklődés a kettős keménységű páncél iránt is. Ez két különböző acélból álló, egymáshoz kötött rétegekből áll. Először jóval a második világháború előtt jelent meg Nagy-Britanniában a Hadfield Duplex páncél formájában, de csak az 1970-es években került használatba, amikor az Engesa által Brazíliában gyártott kerekes páncélozott járműveinél alkalmazták. A kettős keménységű páncél külső rétege viszonylag magas széntartalmú, és hőkezelés után a keménysége több mint 600 BHN, míg a hátlapi réteg alacsonyabb széntartalmú, lágyabb és képlékenyebb. Ezáltal a fedőréteg jobban képes elnyelni a becsapódó lövedékek energiáját, és erős kohászati kötés miatt képes megállítani a repedések terjedését a kemény külső rétegben. Ennek eredményeként a kettős keménységű páncélzat még hatékonyabb, mint a nagy keménységű páncélzat (HHS), például csak 9 mm vastagnak kell lennie ahhoz, hogy a korábban említett feltételek mellett ellenálljon a 7,62 mm-es NATO AP páncéltörő lőszereknek, így 28%-al könnyebb mint a nagy keménységű páncél (HHS), és 38%-al könnyebb, mint a hengerelt homogén páncél (RHA).
Folytatásban korszerű VAR-ESR páncélok...
Csak, hogy hol tart ma (úgy 30 éve) a technika, habtechnológiás páncél:
A kérdés első része:Akkor valószínűleg rosszul fogalmaztam. Én úgy tudom, hogy a japán kardoknál az a helyzet, ha egy bizonyos ponton túl elhajlik, az úgy is marad, nem tér vissza az eredeti formájába. Az európai kardok, legalábbis a későbbiek, (középkor vége, reneszánsz?) ezzel szemben rugalmasak, egy bizonyos hajlításig visszatérnek az eredeti alakra, azon túl meg törnek.
Hardox 550 egy finomszemcsés nagyszilárdságú és kopásálló anyag, alaphelyzetben 550Brinell keménységgel, normális ütőmunkával. Elég sokat dolgoztam ezzel az anyaggal meg pár tekercset huzal elhegesztettem közben. Nagyon jó minőségű acél, aminek a mechanikai tulajdonságai a hőkezeléssel állítják be - arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy egy kézikovács műhelye ezt hogy tudja.Akkor valószínűleg rosszul fogalmaztam. Én úgy tudom, hogy a japán kardoknál az a helyzet, ha egy bizonyos ponton túl elhajlik, az úgy is marad, nem tér vissza az eredeti formájába. Az európai kardok, legalábbis a későbbiek, (középkor vége, reneszánsz?) ezzel szemben rugalmasak, egy bizonyos hajlításig visszatérnek az eredeti alakra, azon túl meg törnek.
És akkor még egy utolsó kérdés kard témában. Nemrég vettem egy kézi kovácsolású kardot. Hardox 550. Mi a véleményed erről az acélról?
Innen származik a kard: https://regenyei.comHardox 550 egy finomszemcsés nagyszilárdságú és kopásálló anyag, alaphelyzetben 550Brinell keménységgel, normális ütőmunkával. Elég sokat dolgoztam ezzel az anyaggal meg pár tekercset huzal elhegesztettem közben. Nagyon jó minőségű acél, aminek a mechanikai tulajdonságai a hőkezeléssel állítják be - arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy egy kézikovács műhelye ezt hogy tudja.
@dudi belinkelte a felületkeményített cuccokról a leírást, meg írtam egy keveset róla.Nagy keménységű (HHS) páncélok
A nagy keménységű páncélok (HHS) új generációja eredetileg alacsonyan ötvözött acélokból állt, amelyeket körülbelül 500 BHN-ra hőkezeltek. Az ezekből készült lemezek kezdetben hajlamosak voltak a törzsekbe hegesztéskor megrepedni, a ridegségük és a hegesztés során bennük kialakuló feszültségek miatt. A nagy keménységű páncélok összetételének és megmunkálásának javítása azonban megoldotta a repedés problémáját, és sikeresen alkalmazták őket könnyű páncélozott járművekben, ahol az 500-550 BHN keménységüknek köszönhetően a hengerelt páncélnál (RHA) hatékonyabbá váltak a páncéltörő lövedékekkel szemben. Egy 12,5 mm-es nagy keménységű páncél (HHS) elegendő volt egy 7,62 mm-es NATO AP páncéltörő lövedék elhárításához közvetlen közelről merőleges becsapódás esetén, szemben a 320 és 380 BHN közötti keménységű hengerelt páncélból (RHA) szükséges 14,5 mm-el. Ez azt jelentette, hogy az utóbbi 16 %-al nehezebb volt az ugyanazon védelmi szinten.
Kettős keménységű páncél - Hadfield Duplex páncél
Az 1960-as években újraéledt az érdeklődés a kettős keménységű páncél iránt is. Ez két különböző acélból álló, egymáshoz kötött rétegekből áll. Először jóval a második világháború előtt jelent meg Nagy-Britanniában a Hadfield Duplex páncél formájában, de csak az 1970-es években került használatba, amikor az Engesa által Brazíliában gyártott kerekes páncélozott járműveinél alkalmazták. A kettős keménységű páncél külső rétege viszonylag magas széntartalmú, és hőkezelés után a keménysége több mint 600 BHN, míg a hátlapi réteg alacsonyabb széntartalmú, lágyabb és képlékenyebb. Ezáltal a fedőréteg jobban képes elnyelni a becsapódó lövedékek energiáját, és erős kohászati kötés miatt képes megállítani a repedések terjedését a kemény külső rétegben. Ennek eredményeként a kettős keménységű páncélzat még hatékonyabb, mint a nagy keménységű páncélzat (HHS), például csak 9 mm vastagnak kell lennie ahhoz, hogy a korábban említett feltételek mellett ellenálljon a 7,62 mm-es NATO AP páncéltörő lőszereknek, így 28%-al könnyebb mint a nagy keménységű páncél (HHS), és 38%-al könnyebb, mint a hengerelt homogén páncél (RHA).
Folytatásban korszerű VAR-ESR páncélok...
a BME-n is ment ezzel kutatás - nagyon rá voltak gyógyulva a fémhabokra...Csak, hogy hol tart ma (úgy 30 éve) a technika, habtechnológiás páncél:
Szia,Mindenhol hajtogattak, csak kérdés, hogy mennyit.
A középkori kardkészítésnek külön irodalma van.
A magyar kardgyártás a világ élvonalába tartozott. Itt a gyepvas volt az alapanyag - vastartalmú kőzet bomlik, keveredik vízzel és baktériumok kezdik el bontani, könnyen hozzáférhető. Ezt összegyűjtötték, majd megpörkölték. Közben megcsinálták a faszént - baksát építettek, agyaggal tapasztották le és elindult a korabeli pirolízis.
Ezután jött agyagból a kemence építése.
Minden egyes öntéshez külön kemencét építettek, a kemencében meg volt egy fúvóka a kovácsfújónak. Amikor kész volt a kemence, lassan elkezdték felfűteni, majd a kemence nyílásán fent adagolták a pirított gyepvasat meg a faszént. Nagyjából megépítették a korabeli nagyolvasztót...
A gyepvas a folyamatos redukció során a Fe30-ból eljutott a wustit-ig (FeO) majd tovább redukálódott a kemence alján. Itt a CO reagált az FeO-val és CO2 formájában kiment - vagyis deoxidálni is tudtak. A somogyi gyepvasban volt némi kvarc - SiO2 - ez további dezoxidációt eredményezett meg salakot. Ezzel elérték az 1,5%-os karbontartalmat.
A kemencét szét kellett verni, hogy hozzáférjenek a bucavashoz. Ezt után pogácsa formává lapították és árulták. Ez volt a magyar "acélgyártás"
A többi helyen még importból csinálták - ez volt a tégelyacél, eredete Srí Lanka. Nagyon magas vasérctartalmú kőzetek voltak. Agyagból csináltak egy tégelyt - kb. 2literes virágcserép és abba raktak faszént és vasérctartalmú kőzetet. Ezt a tégelyt lezárták agyaggal, majd e köré agyagból kemencét építettek és faszén+fújtató kombóval felfűtötték.
Itt is lezajlott a redukció, a végeredmény 1,5% karbontartalmat. Tégely szétver, majd ezt árulták tovább. Ez jutott el az arabokhoz, Európába - a vikingek is szerették.
Ezután minden esetben a következő volt a menetrend:
- fel kellett újra melegíteni és a pogácsákat kovácshegeszteni.
- ezután a pogácsákon/tégelyacélon kovácsoltak egy keveset - ennek a célja az volt, hogy egy konzerv formát kapjanak.
- azt tudták a korabeli kovácsok, hogy minden szar középen van, ezért ezt a konzervformát először ki kellett lyukasztani - legalább akkorára, mint amennyire szemmel látta a dúsulásokat meg zárványokat.
- a lyukasztásnál sokszor eltörött az alapanyag, ekkor megint kovácshegesztettek és hajtogattak.
- mivel kezdetben kézzel kalapáltak, elég sokszor ment a kardalapanyag vissza a kemencébe, itt további redukciót kapott, lecsökkent a karbontartalma 0,6% környékére.
- ezután a kardot készre kalapálták. A folyamatos kovácsolás során a szennyeződés nagyrésze így kiégett - elég nagy tisztaságot tudták elérni. Nagyon sokáig nem edzették az acélt Európában. Az arabok nem tudtak mivel hűteni, teveszarba dugták a kardot - vagyis nitridáltak, így már magasabb keménységet értek el.
Egy korabeli kard ára egy ház ára volt, egy komoly tégelyacél kard meg lazán ért annyit, mint egy kisebb uradalom tokkal-vonóval. Drága volt az alapanyag és egy ilyen kard kb. másfél évig készült...
A japánok meg más úton jártak, ahogy később az arabok is a damszkuszi acéllal.
vagy gondold el, amikor a hettiták megjelentek a vasfegyverekkel meg harci szekerekkel megjelentek, miközben a többieknél jó ha bronz volt meg maximum kétfős harci szekér...Azért az elképesztő, hogy emnnyit számít a technológia. Ha 1300-ban elvitted volna a Magyar Királyságba azt a technológiát amivel 4 óra alatt 100-200kg acélt tudtak gyártani akkor fél év alatt a világ leggazdagabb országa lettünk volna...
Én úgy tudom, hogy a vas fegyver akkoriban nem volt jobb mint a bronz, de a bronznál olcsóbb volt és emiatt nagyobb mennyiségben tudták a katonáknak adni.vagy gondold el, amikor a hettiták megjelentek a vasfegyverekkel meg harci szekerekkel megjelentek, miközben a többieknél jó ha bronz volt meg maximum kétfős harci szekér...
Nem véletlen mondom, hogy a háború nincs mechanika meg anyagtudomány nélkül - ahogy modern világ sem. Ezt kellene odahaza felépíteni a kvázi nulláról.
Somogyfajsz?Szia,
Mindig nagy erdeklodessel olvasom a hozzaszolasaidat, hatalmas a tudasod az acelokrol, de engedd meg, hogy tegyek 2 apro pontositast:
Nem a teljes kohot kell elbontani, csak az ajtajat. Az alabbi kepen kozepen latszik egy olyan koho, aminek az ajtaja a helyen van (meg csak az elomelegitesnel tartunk), mikozben bal oldalon egy "hasznalt" koho, az ajtaja mar kibontva, es a bucavas mar eltavolitva ebbol:
![]()
Es egy kicsit hosszu (majdnem 7 perc) vagatlan video, ahol kibontom a koho ajtajat, kivesszuk a bucat, megtortenik az elso fakalapacsos zomites (a vasbuca tulajdonkeppen egy vasszivacs, amibol kiolvadt a salakanyag, aminek a helyen sok kis apro ureg van, vaskalapaccsal megutve osszetorne), majd egy vaskalapacsos ovatos zomites, korhu kovacstuzhelyen ujramelegites, kozben a letorott darabok nezegetese.
@dudi kerdesehez is kapcsolodoan leegyszerusitve "honfoglalas kori"-nak szokas nevezni az idoszakot, de a valosagban mar joval korabban is ugyanezzel a technologiaval dolgoztak, es fokozatosan adta at a helyet az ujabb technologiaknak, vagyis elszortan meg akar a 19. szazadban is hasznaltak (persze ahogy irtad, a 15. szazad utan mar egyaltalan nem szamitott csucstechnologianak) .
Az oskohaszmuzeumbol (ami sajnos ossze fog dolni):
![]()
Akit ez reszletesebben is erdekel, azoknak ajanlom a Thiele Adam bucavasgyuro honlapjat, es gyertek, probaljatok ki.
Egy riport a taborrol.
HHS páncélok
A fejlesztésben manapság a 600-650HB-s keménység megy. Manapság a hivatkozott NATO 7,62-es AP lövedékhez elég 5mm-es anyagvastagság.