Harckocsi páncélok és lőszerek

[gorkamorka]

A gyepvas klasszisokkal jobb volt, mint a tamahagane - önmagában.

Az európai kardoknak nehéz páncél ellen kellett menniük, a katanának bőrpáncél ellen. A katana titka a laminált szerkezet volt - alacsony és magas karbontartalmú acélt kovácshegesztettek. A vágóélre került a magas karbontartalmú - 60-62HRC-t simán elérte, belse meg rugalmas volt.

A rugóacélt középkor vonatkozásában nem értem, mert a rugóacélnak spéci összetétele van, majd full bénitesre edzik olajban vagy sófürdőben...

A alacsony karbontartalmú acél viszont lehet nagyon rugalmas, de nem "úgy" rugalmas, mint egy rugóacél. Az első esetben a kard egésze rugalmas - nem elég merev, míg egy rugóacélnak a rugalmassági modulusza és a rugómerevsége magas.

Akkor valószínűleg rosszul fogalmaztam. Én úgy tudom, hogy a japán kardoknál az a helyzet, ha egy bizonyos ponton túl elhajlik, az úgy is marad, nem tér vissza az eredeti formájába. Az európai kardok, legalábbis a későbbiek, (középkor vége, reneszánsz?) ezzel szemben rugalmasak, egy bizonyos hajlításig visszatérnek az eredeti alakra, azon túl meg törnek.

És akkor még egy utolsó kérdés kard témában. Nemrég vettem egy kézi kovácsolású kardot. Hardox 550. Mi a véleményed erről az acélról?

 

[Törölt tag 1945]

Felületkeményített páncél

Elvileg a hengerelt és az öntött páncélok által nyújtott ballisztikai védelem javítható olyan páncélokkal, amelyek sokkal keményebbek mint ezek, és ezért jobban ellenállnak a lövedékek behatolásának, de még mindig szívósak, így nem törnek össze a lövedékek becsapódásakor. Az ilyen típusú páncéloknál a megnövelt keménység általában a külső felületre vagy rétegre korlátozódik. Ez elkerülte azt a problémát, hogy a páncél a nagyfokú keményedés miatt törékennyé váljon, mivel nagy része viszonylag puha és ezért szívós maradt.

Ennek korai példája volt az a felületkezelt páncél, amelyből a Vickers-Armstrongs által az 1920-as és 1930-as években gyártott harckocsik általában készültek. Ennek akár 1,8 százalékos széntartalmú felülete körülbelül 600 BHN keménységű volt, míg a lágyabb hátsó része 400 BHN keménységű. Akár 20 mm vastagságú lemezek formájában is gyártották, és nagyon hatékony volt a korabeli páncéltörő lövedékekkel szemben. A hőkezelés után azonban gyakorlatilag megmunkálhatatlan és hegeszthetetlen volt, így csak csavarozással vagy szegecseléssel lehetett rögzíteni. Ez, valamint a nagy mennyiségben történő gyártás nehézsége és a költségek miatt a második világháború kitörésekor felhagytak a használatával.

1942-ben 400 BHN feletti felületkeményített páncéllemezeket használtak a német harckocsikon, több Pz.Kpfw.III-asra szerelt 20 mm-es lemezek formájában. Ezek hatásosnak bizonyultak a korabeli brit 40 mm-es harckocsiágyúk által kilőtt páncéltörő lövedékkel szemben, de a második világháború alatt ezek jelentették az egyetlen jelentős alkalmazását a felületkeményített páncélzatnak. A továbbiakban a háború alatt nem alkalmazták a felület keményítésű páncélzatot. Az 1960-as évektől kezdve újjáéledt a használata, amely tulajdonképpen az első világháborúban a brit harckocsikban használt páncélzat változata volt. Az újbóli alkalmazása a Cadillac Gage Commando páncélozott járművekkel kezdődött, amelyeket először 1963-ban építettek az Egyesült Államokban, és az 1970-es években más könnyű páncélozott járművekre is átterjedt.

Nagy keménységű (HHS) páncélok

A nagy keménységű páncélok (HHS) új generációja eredetileg alacsonyan ötvözött acélokból állt, amelyeket körülbelül 500 BHN-ra hőkezeltek. Az ezekből készült lemezek kezdetben hajlamosak voltak a törzsekbe hegesztéskor megrepedni, a ridegségük és a hegesztés során bennük kialakuló feszültségek miatt. A nagy keménységű páncélok összetételének és megmunkálásának javítása azonban megoldotta a repedés problémáját, és sikeresen alkalmazták őket könnyű páncélozott járművekben, ahol az 500-550 BHN keménységüknek köszönhetően a hengerelt páncélnál (RHA) hatékonyabbá váltak a páncéltörő lövedékekkel szemben. Egy 12,5 mm-es nagy keménységű páncél (HHS) elegendő volt egy 7,62 mm-es NATO AP páncéltörő lövedék elhárításához közvetlen közelről merőleges becsapódás esetén, szemben a 320 és 380 BHN közötti keménységű hengerelt páncélból (RHA) szükséges 14,5 mm-el. Ez azt jelentette, hogy az utóbbi 16 %-al nehezebb volt az ugyanazon védelmi szinten.

Kettős keménységű páncél - Hadfield Duplex páncél

Az 1960-as években újraéledt az érdeklődés a kettős keménységű páncél iránt is. Ez két különböző acélból álló, egymáshoz kötött rétegekből áll. Először jóval a második világháború előtt jelent meg Nagy-Britanniában a Hadfield Duplex páncél formájában, de csak az 1970-es években került használatba, amikor az Engesa által Brazíliában gyártott kerekes páncélozott járműveinél alkalmazták. A kettős keménységű páncél külső rétege viszonylag magas széntartalmú, és hőkezelés után a keménysége több mint 600 BHN, míg a hátlapi réteg alacsonyabb széntartalmú, lágyabb és képlékenyebb. Ezáltal a fedőréteg jobban képes elnyelni a becsapódó lövedékek energiáját, és erős kohászati kötés miatt képes megállítani a repedések terjedését a kemény külső rétegben. Ennek eredményeként a kettős keménységű páncélzat még hatékonyabb, mint a nagy keménységű páncélzat (HHS), például csak 9 mm vastagnak kell lennie ahhoz, hogy a korábban említett feltételek mellett ellenálljon a 7,62 mm-es NATO AP páncéltörő lőszereknek, így 28%-al könnyebb mint a nagy keménységű páncél (HHS), és 38%-al könnyebb, mint a hengerelt homogén páncél (RHA).


Folytatásban korszerű VAR-ESR páncélok...

 

[Törölt tag 1945]

Ozymandias egy kész aranybánya ha acélokról van szó!

Lenne nekem is egy kérdésem. Előre is elnézést, ez itt nagyon, nagyon, nagyon OFF.
A középkorban hogyan tudtak jó minőségű acélt gyártani európában? A japánoknál azt tudom, hogy sokszor átlapolták, hajtogatták az acélt, így szabadították meg a szennyeződéstől és így lett egyenletes a széntartalom. Európában ezt a módszet nem használták, de akkor hogyan értek el itt hasonló minőséget?

Még szerencse hogy van ugye ez a topic...

 

[tarzaan]

Mi a helyzet a titánnal? Gondolom az bár elég elég kemény, de túl drága, nehezen megmunkálható és túl merev.

 

[Törölt tag 1945]

Mi a helyzet a titánnal? Gondolom az bár elég elég kemény, de túl drága, nehezen megmunkálható és túl merev.

Lesz majd szó róla, ha odaértem a fordításban.

 

[ghostrider]

Amikor több rétegű páncélt csinálnak, akkor a páncélok tulajdonságai megegyeznek, vagy különbözőek?

 

[Törölt tag 1945]

Felületkeményített páncél

Elvileg a hengerelt és az öntött páncélok által nyújtott ballisztikai védelem javítható olyan páncélokkal, amelyek sokkal keményebbek mint ezek, és ezért jobban ellenállnak a lövedékek behatolásának, de még mindig szívósak, így nem törnek össze a lövedékek becsapódásakor. Az ilyen típusú páncéloknál a megnövelt keménység általában a külső felületre vagy rétegre korlátozódik. Ez elkerülte azt a problémát, hogy a páncél a nagyfokú keményedés miatt törékennyé váljon, mivel nagy része viszonylag puha és ezért szívós maradt.

Ennek korai példája volt az a felületkezelt páncél, amelyből a Vickers-Armstrongs által az 1920-as és 1930-as években gyártott harckocsik általában készültek. Ennek akár 1,8 százalékos széntartalmú felülete körülbelül 600 BHN keménységű volt, míg a lágyabb hátsó része 400 BHN keménységű. Akár 20 mm vastagságú lemezek formájában is gyártották, és nagyon hatékony volt a korabeli páncéltörő lövedékekkel szemben. A hőkezelés után azonban gyakorlatilag megmunkálhatatlan és hegeszthetetlen volt, így csak csavarozással vagy szegecseléssel lehetett rögzíteni. Ez, valamint a nagy mennyiségben történő gyártás nehézsége és a költségek miatt a második világháború kitörésekor felhagytak a használatával.

1942-ben 400 BHN feletti felületkeményített páncéllemezeket használtak a német harckocsikon, több Pz.Kpfw.III-asra szerelt 20 mm-es lemezek formájában. Ezek hatásosnak bizonyultak a korabeli brit 40 mm-es harckocsiágyúk által kilőtt páncéltörő lövedékkel szemben, de a második világháború alatt ezek jelentették az egyetlen jelentős alkalmazását a felületkeményített páncélzatnak. A továbbiakban a háború alatt nem alkalmazták a felület keményítésű páncélzatot. Az 1960-as évektől kezdve újjáéledt a használata, amely tulajdonképpen az első világháborúban a brit harckocsikban használt páncélzat változata volt. Az újbóli alkalmazása a Cadillac Gage Commando páncélozott járművekkel kezdődött, amelyeket először 1963-ban építettek az Egyesült Államokban, és az 1970-es években más könnyű páncélozott járművekre is átterjedt.

Nagy keménységű (HHS) páncélok

A nagy keménységű páncélok (HHS) új generációja eredetileg alacsonyan ötvözött acélokból állt, amelyeket körülbelül 500 BHN-ra hőkezeltek. Az ezekből készült lemezek kezdetben hajlamosak voltak a törzsekbe hegesztéskor megrepedni, a ridegségük és a hegesztés során bennük kialakuló feszültségek miatt. A nagy keménységű páncélok összetételének és megmunkálásának javítása azonban megoldotta a repedés problémáját, és sikeresen alkalmazták őket könnyű páncélozott járművekben, ahol az 500-550 BHN keménységüknek köszönhetően a hengerelt páncélnál (RHA) hatékonyabbá váltak a páncéltörő lövedékekkel szemben. Egy 12,5 mm-es nagy keménységű páncél (HHS) elegendő volt egy 7,62 mm-es NATO AP páncéltörő lövedék elhárításához közvetlen közelről merőleges becsapódás esetén, szemben a 320 és 380 BHN közötti keménységű hengerelt páncélból (RHA) szükséges 14,5 mm-el. Ez azt jelentette, hogy az utóbbi 16 %-al nehezebb volt az ugyanazon védelmi szinten.

Kettős keménységű páncél - Hadfield Duplex páncél

Az 1960-as években újraéledt az érdeklődés a kettős keménységű páncél iránt is. Ez két különböző acélból álló, egymáshoz kötött rétegekből áll. Először jóval a második világháború előtt jelent meg Nagy-Britanniában a Hadfield Duplex páncél formájában, de csak az 1970-es években került használatba, amikor az Engesa által Brazíliában gyártott kerekes páncélozott járműveinél alkalmazták. A kettős keménységű páncél külső rétege viszonylag magas széntartalmú, és hőkezelés után a keménysége több mint 600 BHN, míg a hátlapi réteg alacsonyabb széntartalmú, lágyabb és képlékenyebb. Ezáltal a fedőréteg jobban képes elnyelni a becsapódó lövedékek energiáját, és erős kohászati kötés miatt képes megállítani a repedések terjedését a kemény külső rétegben. Ennek eredményeként a kettős keménységű páncélzat még hatékonyabb, mint a nagy keménységű páncélzat (HHS), például csak 9 mm vastagnak kell lennie ahhoz, hogy a korábban említett feltételek mellett ellenálljon a 7,62 mm-es NATO AP páncéltörő lőszereknek, így 28%-al könnyebb mint a nagy keménységű páncél (HHS), és 38%-al könnyebb, mint a hengerelt homogén páncél (RHA).


Folytatásban korszerű VAR-ESR páncélok...

Az utolsó szakasz lemaradt...


A nagy keménységű (HHS) és kettős keménységű (Duplex) páncélok használata eleinte viszonylag vékony lemezekre korlátozódott, amelyek maximális vastagsága 25 mm-es nagyságrendű volt, a legtöbbjük azonban ennél is jóval vékonyabb volt. Ez csak könnyű harckocsik és más könnyű páncélozott járművek esetében tette őket használhatóvá. Az 1980-as évek közepére azonban a nagy keménységű lemezek vastagsága 50 mm-re, a kettős keménységű lemezeké pedig 100 mm-re nőtt, és így alkalmasak lettek a nehezebb páncélozott járművekben történő felhasználásra is.

 

[szzsolt81]

Nem páncál, de védelem, UDET 21 szakkiállítás: a Cseh PAO aktív ballisztikai védelmi rendszer,

 

[fip7]

Csak, hogy hol tart ma (úgy 30 éve) a technika, habtechnológiás páncél:

 

[Törölt tag 1945]

Csak, hogy hol tart ma (úgy 30 éve) a technika, habtechnológiás páncél:

Boron-Karbid is benne van ebben a cikkben amit fordítok, következik majd...
(drága)

 

[ozymandias]

Akkor valószínűleg rosszul fogalmaztam. Én úgy tudom, hogy a japán kardoknál az a helyzet, ha egy bizonyos ponton túl elhajlik, az úgy is marad, nem tér vissza az eredeti formájába. Az európai kardok, legalábbis a későbbiek, (középkor vége, reneszánsz?) ezzel szemben rugalmasak, egy bizonyos hajlításig visszatérnek az eredeti alakra, azon túl meg törnek.

A kérdés első része:

A japán katana két részes, a külső kemény rész a kavagane ahogy az előbb írtam, 60 HRC keménységű. Ez gyakorlatilag a szerszámacél keménység. Ezt magas széntartalommal érték el, ennek meg ilyen rosszak a rugalmas tulajdonságai. Egy bizonyos határt tud rugózni, majd eltörik. Egy korabeli toledói kard a katanát eltörte volna...

A neten terjednek a töltényt vág ketté videók, akkor most mégis mi van!? A helyzet annyi, hogy adott egy nagyon jó befogása a kardnak és egy nagyon kemény felület. A lövedékek általában ólom vagy valami más anyagból készülnek.

Tegyük fel, hogy

• mondjuk 9mm-es kaliberrel lövünk rá és a becsapódás tökéletesen rugalmatlan.
• a kard a a becsapódás útjában 0,1mm vastag (ennél valószínűleg valahol vékonyabb, valahol vastagabb)
• a lövedék tömege 9gr
• a kard 40mm széles, de a töltény hossza 19mm, így az ütközés csak erre a 19mm-re koncentrálódik

ezért:
m=0,009kg
v= 350m/s
t: becsapódás ideje=lövedék hossza/becsapódás sebessége (ezután már nincs becsapódási hossz, mert a lövedék ketté van vágva) =0,019/350=0.0000542857s

Ekkor a becsapódáskor F=(m*v)/t=(0,009*350)/0.0000542857=> kb 58000N
Ebből kellene feszültséget számolni: Szigma=F/A=58000N/(9*0,1)=> kb. 64500N/mm^2 => 64500MPa feszültség jut a lövedékre... Ez kb. 55 szorosa a HARDOX-nak és lazán 150 szorosa az ólomnak - szóval simán szétvágja a penge.

A penge azért fog eltörni, mert egymás után lőnek rá és az ütközéskor becsapódó energia hőenergiává alakul át és a növelt hőmérséklet hatására a kard anyaga kilágyul és a becsapódásból keletkező hajlítást nem bírja elviselni - mivel a hajlítómerevség a keresztmetszet szorozva a rugalmassági modulusszal, a rugalmassági modulusz meg erősen hőmérsékletfüggő...

Ha meg kard a kard ellen összecsapás van, akkor pusztán számszakilag a fenti példát alapul véve a 10kg-s toledói kard az 1,5kg-s katana ellen úgy indít:

• ugyanakkora rugalmassági moduluszt figyelembe véve az európai kard másodrendű nyomatéka kb. 8x akkora, mint a katanáé (a másodrendű nyomatékban a magasság a harmadik hatványon van, így egy dupla olyan széles kard 8x akkora másodrendű nyomaték)
• majd 7x nehezebb.

Ez mechanikailag nem sok jót jelent még akkor sem, ha a katana éle átszámolva 700HB keménységű, a sima toledói kard meg 350-400HB. Más kérdés a vívástechnika.

Akkor valószínűleg rosszul fogalmaztam. Én úgy tudom, hogy a japán kardoknál az a helyzet, ha egy bizonyos ponton túl elhajlik, az úgy is marad, nem tér vissza az eredeti formájába. Az európai kardok, legalábbis a későbbiek, (középkor vége, reneszánsz?) ezzel szemben rugalmasak, egy bizonyos hajlításig visszatérnek az eredeti alakra, azon túl meg törnek.

És akkor még egy utolsó kérdés kard témában. Nemrég vettem egy kézi kovácsolású kardot. Hardox 550. Mi a véleményed erről az acélról?

Hardox 550 egy finomszemcsés nagyszilárdságú és kopásálló anyag, alaphelyzetben 550Brinell keménységgel, normális ütőmunkával. Elég sokat dolgoztam ezzel az anyaggal meg pár tekercset huzal elhegesztettem közben. Nagyon jó minőségű acél, aminek a mechanikai tulajdonságai a hőkezeléssel állítják be - arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy egy kézikovács műhelye ezt hogy tudja.

Régen vasút kocsi laprugójából csináltam "ezt-azt" és hőkezeltem. Volt olyan rajztűm, amit 4 év használat után kellett megélezni.

 

[gorkamorka]

Hardox 550 egy finomszemcsés nagyszilárdságú és kopásálló anyag, alaphelyzetben 550Brinell keménységgel, normális ütőmunkával. Elég sokat dolgoztam ezzel az anyaggal meg pár tekercset huzal elhegesztettem közben. Nagyon jó minőségű acél, aminek a mechanikai tulajdonságai a hőkezeléssel állítják be - arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy egy kézikovács műhelye ezt hogy tudja.

Innen származik a kard: https://regenyei.com
Szóval nem éppen egy kis műhely

Amúgy köszi a válaszokat! Lenne még kérdésem, de talán majd később, így is szétoffoltuk a topikot

 

[ozymandias]

Nagy keménységű (HHS) páncélok

A nagy keménységű páncélok (HHS) új generációja eredetileg alacsonyan ötvözött acélokból állt, amelyeket körülbelül 500 BHN-ra hőkezeltek. Az ezekből készült lemezek kezdetben hajlamosak voltak a törzsekbe hegesztéskor megrepedni, a ridegségük és a hegesztés során bennük kialakuló feszültségek miatt. A nagy keménységű páncélok összetételének és megmunkálásának javítása azonban megoldotta a repedés problémáját, és sikeresen alkalmazták őket könnyű páncélozott járművekben, ahol az 500-550 BHN keménységüknek köszönhetően a hengerelt páncélnál (RHA) hatékonyabbá váltak a páncéltörő lövedékekkel szemben. Egy 12,5 mm-es nagy keménységű páncél (HHS) elegendő volt egy 7,62 mm-es NATO AP páncéltörő lövedék elhárításához közvetlen közelről merőleges becsapódás esetén, szemben a 320 és 380 BHN közötti keménységű hengerelt páncélból (RHA) szükséges 14,5 mm-el. Ez azt jelentette, hogy az utóbbi 16 %-al nehezebb volt az ugyanazon védelmi szinten.

Kettős keménységű páncél - Hadfield Duplex páncél

Az 1960-as években újraéledt az érdeklődés a kettős keménységű páncél iránt is. Ez két különböző acélból álló, egymáshoz kötött rétegekből áll. Először jóval a második világháború előtt jelent meg Nagy-Britanniában a Hadfield Duplex páncél formájában, de csak az 1970-es években került használatba, amikor az Engesa által Brazíliában gyártott kerekes páncélozott járműveinél alkalmazták. A kettős keménységű páncél külső rétege viszonylag magas széntartalmú, és hőkezelés után a keménysége több mint 600 BHN, míg a hátlapi réteg alacsonyabb széntartalmú, lágyabb és képlékenyebb. Ezáltal a fedőréteg jobban képes elnyelni a becsapódó lövedékek energiáját, és erős kohászati kötés miatt képes megállítani a repedések terjedését a kemény külső rétegben. Ennek eredményeként a kettős keménységű páncélzat még hatékonyabb, mint a nagy keménységű páncélzat (HHS), például csak 9 mm vastagnak kell lennie ahhoz, hogy a korábban említett feltételek mellett ellenálljon a 7,62 mm-es NATO AP páncéltörő lőszereknek, így 28%-al könnyebb mint a nagy keménységű páncél (HHS), és 38%-al könnyebb, mint a hengerelt homogén páncél (RHA).


Folytatásban korszerű VAR-ESR páncélok...

@dudi belinkelte a felületkeményített cuccokról a leírást, meg írtam egy keveset róla.

HHS páncélok

Igazából nekem ez a szívem csücske, mert ezt lehet hegeszteni rendesen és a fő fejlesztési irány ez a járműveknél. Az oka egyszerű - a páncéltest egyben az alváz/járműkeret is, így nem holt teher. A hegesztésnél az a gond, hogy reped - persze ha értesz hozzá, akkor nem fog. (A rejnmetálhoz jelentkezett hegggggesztőmérnök-aspiránsoknak meghagyom a repedésmentes hegesztés felfedezésének örömét. Persze, írnak róla a neten, meg lehet belőle haknizni a HR-s lányoknak, de más összehegeszteni 2 lemezt, meg más egy komplett szerkezetet, ami majd dinamikus igénybevételt kap a következő 20 évre és érzékenyen reagál a hegesztési feszültségekre...)

A fejlesztésben manapság a 600-650HB-s keménység megy. Manapság a hivatkozott NATO 7,62-es AP lövedékhez elég 5mm-es anyagvastagság.

Kohászatilag a Ni-Cr-Mo ötvözeten mentek tovább. A széntartalom 0,3% körül van, plusz 1700MPa szakítószilárdsága van az anyagnak - emiatt a hegesztés trükkös. Ilyen 530HB-ra nemesített anyagból láttam 140mm-es anyagvastagságot is.

A következő ugrás amikor 650HB jön - ahol a mindennapokat a 0,5%-os karbontartalom színesíti. Megfelelő ötvözéssel és tisztasági követelményekkel 2000MPa felett van a szakítószilárdság és még van 10% szakadási nyúlás (ez nagyon nagy szó) és -40 fokon elegendő ütőmunka. Itt az anyagvastagság viszont limitált, legfeljebb 15mm - mivel az edzési paraméterek ablaka elég szűk és a teljes keresztmetszetet kell elintézni. Ha rosszul hegesztik, akkor reped az egész - gyönyörűen végigreped a varrat mellett. Külön élvezet hajlítani. Az egész ott kezdődik, hogy hogyan készülékezed be. Per pillanat ez a plafon, amit acéllal meg lehet oldani és hegeszteni is lehet.

Hadfield duplex páncél

itt ami az érdekes, az a Hadfield acél - amit a felfedezője után neveztek el. Hadfield rengeteget kísérletezett ötvözetekkel, ekkor fedezte fel, ha a Mn/C arány az acélban 10:1-hez, na, akkor ott durva dolgokat lehet csinálni. Ha ezt az ötvözetet oldóhőkezelik majd bedobják a vízbe, akkor egyrészt nagyon jó lesz a szívóssága, másrészt mechanikusan felkeményíthető az anyag. Ez sokkal jobb módszer, mint acetilénégővel köszörüsködni a lemezek felett - vagy sikerül, vagy nem. Az ötvözet nagy siker lett, a malomipar, bányaipar imádta, de a katonai felhasználás is jelentős volt - még sisakokat is készítettek belőle. A harmadik nagy rajongója a széfipar volt. Korábban úgy nyitották a széfeket, hogy szárazjéggel lehűtötték a széf elejét, majd hidegvágóval adtak az arcának, széttörve a lemezt. Nos, a Hadfield acél esetében szárazjéggel úgy -210fokra kellett volna hűteni, de ez akkor sem lett volna sima ügy.

Alapállapotban az acél keménysége a hőkezelést követően 220HB - ez nem sokkal volt magasabb, mint az akkori biliacélok 160-180HB-s keménysége. A nagy zsuga az volt, alakítás hatásra a keménységet 500HB keménységre lehetett felvinni úgy - hogy az anyag extrém szívós marad... Metallurgiai affinitással rendelkező olvasóknak mondom, hogy a dolog háttere a képlékeny alakváltozás indukálta ikersík képződés. Minél erősebb az alakítás és minél magasabb a karbontartalom - a beékelődik a rács belsejébe - így az ikersíkok nem csak az atomi rácspontokban akadnak, hanem a rácspontok között is.

A duplex páncélt meg úgy érték el, hogy a Hadfield-acélt és a sima acélt robbantásos plattírozással összehegesztették - ez az erős kohászati kötés. Már a robbantáskor kapott alakítást, de ezt sörtézéssel, hengerléssel tovább lehetet növelni. A fő teherviselő az alacsony karbontartalmú sima acél volt - ezt gond nélkül hegesztették. A Hadfield-nél kellett kicsit gondolkodni azért...

 

[ozymandias]

Csak, hogy hol tart ma (úgy 30 éve) a technika, habtechnológiás páncél:

a BME-n is ment ezzel kutatás - nagyon rá voltak gyógyulva a fémhabokra...

Amúgy ja, karbonszál és borkarbid.

A kardos témára még sokszor fogok hivatkozni, mert igazából itt is ugyanaz a játék meg. A borkarbid szilárdsága 30GPa, a karbonszálé meg 3,8GPa. Más dolga nincs, mint kiszámolni, hogy mennyi szakadási nyúlás és úgy összerakni kötéseket - mekkora felületen kell egymással csatlakozni. Mivel ezeket nem lehet egymással direktben össezkötni, marad a fémhab. Ha belerakja titánba, akkor még feszültségkorróziót sem kap a karbonszáltól.

A karbonszál 3300 fokon olvad, a borkarbid meg 2400-on, a titán meg 1600-on.

 

[bel]

Mindenhol hajtogattak, csak kérdés, hogy mennyit.

A középkori kardkészítésnek külön irodalma van.

A magyar kardgyártás a világ élvonalába tartozott. Itt a gyepvas volt az alapanyag - vastartalmú kőzet bomlik, keveredik vízzel és baktériumok kezdik el bontani, könnyen hozzáférhető. Ezt összegyűjtötték, majd megpörkölték. Közben megcsinálták a faszént - baksát építettek, agyaggal tapasztották le és elindult a korabeli pirolízis.
Ezután jött agyagból a kemence építése.

Minden egyes öntéshez külön kemencét építettek, a kemencében meg volt egy fúvóka a kovácsfújónak. Amikor kész volt a kemence, lassan elkezdték felfűteni, majd a kemence nyílásán fent adagolták a pirított gyepvasat meg a faszént. Nagyjából megépítették a korabeli nagyolvasztót...

A gyepvas a folyamatos redukció során a Fe30-ból eljutott a wustit-ig (FeO) majd tovább redukálódott a kemence alján. Itt a CO reagált az FeO-val és CO2 formájában kiment - vagyis deoxidálni is tudtak. A somogyi gyepvasban volt némi kvarc - SiO2 - ez további dezoxidációt eredményezett meg salakot. Ezzel elérték az 1,5%-os karbontartalmat.

A kemencét szét kellett verni, hogy hozzáférjenek a bucavashoz. Ezt után pogácsa formává lapították és árulták. Ez volt a magyar "acélgyártás"

A többi helyen még importból csinálták - ez volt a tégelyacél, eredete Srí Lanka. Nagyon magas vasérctartalmú kőzetek voltak. Agyagból csináltak egy tégelyt - kb. 2literes virágcserép és abba raktak faszént és vasérctartalmú kőzetet. Ezt a tégelyt lezárták agyaggal, majd e köré agyagból kemencét építettek és faszén+fújtató kombóval felfűtötték.

Itt is lezajlott a redukció, a végeredmény 1,5% karbontartalmat. Tégely szétver, majd ezt árulták tovább. Ez jutott el az arabokhoz, Európába - a vikingek is szerették.

Ezután minden esetben a következő volt a menetrend:

• fel kellett újra melegíteni és a pogácsákat kovácshegeszteni.
• ezután a pogácsákon/tégelyacélon kovácsoltak egy keveset - ennek a célja az volt, hogy egy konzerv formát kapjanak.
• azt tudták a korabeli kovácsok, hogy minden szar középen van, ezért ezt a konzervformát először ki kellett lyukasztani - legalább akkorára, mint amennyire szemmel látta a dúsulásokat meg zárványokat.
• a lyukasztásnál sokszor eltörött az alapanyag, ekkor megint kovácshegesztettek és hajtogattak.
• mivel kezdetben kézzel kalapáltak, elég sokszor ment a kardalapanyag vissza a kemencébe, itt további redukciót kapott, lecsökkent a karbontartalma 0,6% környékére.
• ezután a kardot készre kalapálták. A folyamatos kovácsolás során a szennyeződés nagyrésze így kiégett - elég nagy tisztaságot tudták elérni. Nagyon sokáig nem edzették az acélt Európában. Az arabok nem tudtak mivel hűteni, teveszarba dugták a kardot - vagyis nitridáltak, így már magasabb keménységet értek el.

Egy korabeli kard ára egy ház ára volt, egy komoly tégelyacél kard meg lazán ért annyit, mint egy kisebb uradalom tokkal-vonóval. Drága volt az alapanyag és egy ilyen kard kb. másfél évig készült...

A japánok meg más úton jártak, ahogy később az arabok is a damszkuszi acéllal.

Szia,

Mindig nagy erdeklodessel olvasom a hozzaszolasaidat, hatalmas a tudasod az acelokrol, de engedd meg, hogy tegyek 2 apro pontositast:

Nem a teljes kohot kell elbontani, csak az ajtajat. Az alabbi kepen kozepen latszik egy olyan koho, aminek az ajtaja a helyen van (meg csak az elomelegitesnel tartunk), mikozben bal oldalon egy "hasznalt" koho, az ajtaja mar kibontva, es a bucavas mar eltavolitva ebbol:

Es egy kicsit hosszu (majdnem 7 perc) vagatlan video, ahol kibontom a koho ajtajat, kivesszuk a bucat, megtortenik az elso fakalapacsos zomites (a vasbuca tulajdonkeppen egy vasszivacs, amibol kiolvadt a salakanyag, aminek a helyen sok kis apro ureg van, vaskalapaccsal megutve osszetorne), majd egy vaskalapacsos ovatos zomites, korhu kovacstuzhelyen ujramelegites, kozben a letorott darabok nezegetese.
@dudi kerdesehez is kapcsolodoan leegyszerusitve "honfoglalas kori"-nak szokas nevezni az idoszakot, de a valosagban mar joval korabban is ugyanezzel a technologiaval dolgoztak, es fokozatosan adta at a helyet az ujabb technologiaknak, vagyis elszortan meg akar a 19. szazadban is hasznaltak (persze ahogy irtad, a 15. szazad utan mar egyaltalan nem szamitott csucstechnologianak) .

Az oskohaszmuzeumbol (ami sajnos ossze fog dolni):

Akit ez reszletesebben is erdekel, azoknak ajanlom a Thiele Adam bucavasgyuro honlapjat, es gyertek, probaljatok ki.
Egy riport a taborrol.

 

[dudi]

Azért az elképesztő, hogy emnnyit számít a technológia. Ha 1300-ban elvitted volna a Magyar Királyságba azt a technológiát amivel 4 óra alatt 100-200kg acélt tudtak gyártani akkor fél év alatt a világ leggazdagabb országa lettünk volna...

 

[ozymandias]

Azért az elképesztő, hogy emnnyit számít a technológia. Ha 1300-ban elvitted volna a Magyar Királyságba azt a technológiát amivel 4 óra alatt 100-200kg acélt tudtak gyártani akkor fél év alatt a világ leggazdagabb országa lettünk volna...

vagy gondold el, amikor a hettiták megjelentek a vasfegyverekkel meg harci szekerekkel megjelentek, miközben a többieknél jó ha bronz volt meg maximum kétfős harci szekér...

Nem véletlen mondom, hogy a háború nincs mechanika meg anyagtudomány nélkül - ahogy modern világ sem. Ezt kellene odahaza felépíteni a kvázi nulláról.

 

[dudi]

vagy gondold el, amikor a hettiták megjelentek a vasfegyverekkel meg harci szekerekkel megjelentek, miközben a többieknél jó ha bronz volt meg maximum kétfős harci szekér...

Nem véletlen mondom, hogy a háború nincs mechanika meg anyagtudomány nélkül - ahogy modern világ sem. Ezt kellene odahaza felépíteni a kvázi nulláról.

Én úgy tudom, hogy a vas fegyver akkoriban nem volt jobb mint a bronz, de a bronznál olcsóbb volt és emiatt nagyobb mennyiségben tudták a katonáknak adni.

 

[Daneel]

Szia,

Mindig nagy erdeklodessel olvasom a hozzaszolasaidat, hatalmas a tudasod az acelokrol, de engedd meg, hogy tegyek 2 apro pontositast:

Nem a teljes kohot kell elbontani, csak az ajtajat. Az alabbi kepen kozepen latszik egy olyan koho, aminek az ajtaja a helyen van (meg csak az elomelegitesnel tartunk), mikozben bal oldalon egy "hasznalt" koho, az ajtaja mar kibontva, es a bucavas mar eltavolitva ebbol:

Es egy kicsit hosszu (majdnem 7 perc) vagatlan video, ahol kibontom a koho ajtajat, kivesszuk a bucat, megtortenik az elso fakalapacsos zomites (a vasbuca tulajdonkeppen egy vasszivacs, amibol kiolvadt a salakanyag, aminek a helyen sok kis apro ureg van, vaskalapaccsal megutve osszetorne), majd egy vaskalapacsos ovatos zomites, korhu kovacstuzhelyen ujramelegites, kozben a letorott darabok nezegetese.
@dudi kerdesehez is kapcsolodoan leegyszerusitve "honfoglalas kori"-nak szokas nevezni az idoszakot, de a valosagban mar joval korabban is ugyanezzel a technologiaval dolgoztak, es fokozatosan adta at a helyet az ujabb technologiaknak, vagyis elszortan meg akar a 19. szazadban is hasznaltak (persze ahogy irtad, a 15. szazad utan mar egyaltalan nem szamitott csucstechnologianak) .

Az oskohaszmuzeumbol (ami sajnos ossze fog dolni):

Akit ez reszletesebben is erdekel, azoknak ajanlom a Thiele Adam bucavasgyuro honlapjat, es gyertek, probaljatok ki.
Egy riport a taborrol.

Somogyfajsz?

Miután a Dunaferr nem támogatja, nincs pénz a fenntartására...
☹️

 

[aquarell]

Ez a topik egy hit! Élvezet olvasni.