Nagy valószínűséggel az USA a távoli, biztonságos sziget jellegét kihasználva rendelkezne egy, a többiekéhez hasonló felépítésű, relatíve nagy hagyományos haderővel, de nem biztos, hogy állomásoztatná is őket mindefelé.Vajon ha nem létezne semmiféle atomfegyver, akkor hogyan állnának a világ valós katonai erőviszonyai?
Így a kérdés nem csak az, hogy hagyományos haderő esetén hogyan néznének ki a mennyiségi eloszlások, de az is, hogy mik volnának a feladataik.
Az atomfegyver elhozta az USA számára a fenntartható globális expedíciós (gyarmattartó) katonai jelenlét lehetőségét.
Az ok-okozati láncolatot tekintve valahogy így alakul az amerikai haderő:
1. Amit el tudunk érni atomfegyverrel, azt meg is tudjuk szállni, vagy sakkban tudjuk tartani.
2. Tehát a haderő jelentékeny része nukleáris hordozó potenciál. Bombázók, rakéták. Ez utóbbiak földön, vizen, levegőben. Silók, tengeralattjárók, megintcsak bombázók.
3. Amit megszállunk, oda bázisok, infrastruktúra kelkenek.
4. A globális bázishálózathoz hatalmas szállítókapacitás, elsősorban légi.
5. Nagy kékvizi flotta is kell, szintén nukleáris potenciállal = hajófedélzeti repülőgépek, robotrepülőgépek = repülőgéphordozók, megintcsak tengeralattjárók.
6. Sok ember is kell, meg nagy hadiipar, ami már tőzsdei jelentékenységgel bír = potenciális pénzügyi túlhatalom = politikacsináló hadiipar
Sorolhatnám még, de három dolog jól látszik:
1. maga az atomfegyver sokat enged meg, de sokat is követel.
2. Amerika elsősége egyúttal lépéselőny is volt, mindenki más hozzá képest csak válaszol
3. Válaszol, ahogy tud. A második világháború után beköszöntött Atomkor ugyanis az USA-n kívül mindenkit letolt gatyával ér. A fentebb emlegetett expedíciós képesség nekik csak részlegesen adatott meg, így mindenki úgy és azt realizálta belőle, amit tudott.
A szovjetek például csak addig nyújtózkodtak, ameddig a takarójuk ért. Náluk az expedíció kimerült abban, hogy mindenhol csak a saját határaikhoz közeli ütközőzónákat építettek ki, ennek megfelelően a nukleáris képesség nagy része távoli megelőző/elrettentő hadászati, illetve a frontokhoz közeli harcászati csapásmérés volt, kiegészülve ez utóbbi mélységből indított hadműveleti, közepes hatótávolságú kiegészítő erejével.
Ennek tengeri megfelelője volt a szovjet haditengerészet is.
Így a hagyományos szovjet haderő bár azonos nagyságú volt, elsősorban mennyisége és jellege révén főleg a frontok, azaz kb 2000km mélységű ütközőzónák feltöltésére, illetve ennek mélységi támogatására szolgált.
Tehát a szovjet haderő mérete és jellege, úgy a propagált nukleáris kapacitása a hidegháborús amerikai haderőre adott válasz volt, de a második világháború hadviselése alapján.
A francia és a brit pedig az amerikaiakkal való kényszerű szövetség ernyője alatt a szovjet válaszára adott válasz volt.
Ezek alapján, ha a globális képletből kihúzzuk az atomfegyvert, az olyan, mint a káddugó, az amerikai haderőre gyakorolt közvetlen hatása eredményei vonódnak ki a képletből és az ránt magával mindent.