A 2x túlerő a nagy könyv szerint azonos technológiai és kikepzési szint mellett sem elég.
Hidegháború (1947-1991)
- Téma indítója gacsat
- Indítva
-
- Címkék
- indokínai háború (1946-1954)
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
G
Galthran
Guest
meg golyófogónak pl a magyarokat cigókat meg a többi, nem annyira jelentős számú kisebbséget
T
Törölt tag
Guest
Nem a front teljes vonalán kell 3x-os túlerőnek lennie, elég csak az áttörési ponton.
Ha a lenti térképet megnézitek, be van rajzolva a NATO felelősségi zónák (klasszikus védekező felállás a front hosszában)...
... ehhez képest az NDK déli részén például a szovjet 8. gárda hadsereg mögött diszlokál az 1. gárda harckocsi hadsereg.
Mindkettő Frankfurt felé törne át, egy Fulda nevű városon keresztül...
M
molnibalage
Guest
Amire nem túl rég mutattál térképet, hogy 100+ nuki menne oda és ők elkerülik Fuldát...Nem a front teljes vonalán kell 3x-os túlerőnek lennie, elég csak az áttörési ponton.
Ha a lenti térképet megnézitek, be van rajzolva a NATO felelősségi zónák (klasszikus védekező felállás a front hosszában)...
... ehhez képest az NDK déli részén például a szovjet 8. gárda hadsereg mögött diszlokál az 1. gárda harckocsi hadsereg.
Mindkettő Frankfurt felé törne át, egy Fulda nevű városon keresztül...
Igen és amíg ki nem ér a hegyekből addig béna kacsa. Nem viccből ott akart a NATO harcolni velük. Ott nem jön ki a létszamfölény, hisz csak a hegyekből kiérve tudnak szétbontakozni(de nem egyszerre). Az volt a terv, hogy a NATO szétbontakozva várja a VSZ-t és ahogy esnek ki a hegyekből a VSZ egységek úgy küzdenek meg velük.Nem a front teljes vonalán kell 3x-os túlerőnek lennie, elég csak az áttörési ponton.
Ha a lenti térképet megnézitek, be van rajzolva a NATO felelősségi zónák...
... ehhez képest a szovjet 8. gárda hadsereg mögött diszlokál az 1. gárda harckocsi hadsereg, mindkettő Frankfurt felé törne át, egy Fulda nevű városon keresztül...
T
Törölt tag
Guest
Igen e szerint egyedül a 3. nyugatnémet hadtestre esett volna rá mindkét szovjet hadsereg, az amcsikat meg jól leatomozták volna...
... mondjuk a 3. és a 20. gárda hadsereg meg az 1. nyugatnémet hadtesten és a BAOR-on készült átkelni, azok leatomozása után.
T
Törölt tag
Guest
Igen e szerint egyedül a 3. nyugatnémet hadtestre esett volna rá mindkét szovjet hadsereg, az amcsikat meg jól leatomozták volna...
... mondjuk a 3. és a 20. gárda hadsereg meg az 1. nyugatnémet hadtesten és a BAOR-on készült átkelni, azok leatomozása után.
Ha a fenti rajzot tovább gondoljuk, akkor a 3. nyugatnémet hadtest 550db Leo-2 és 370db Leo-1 (összesen 920db) harckocsijával ált szemben az 1. és a 8. gárda hadsereg 2260db T-80B/BV harckocsija. Délen az amcsik megszórva 175db harcászati atomtöltettel, max a Belgák segíthetnek északról még 280db Leo-1-essel.
Jajj... már megint ez a görcsös ragaszkodás a régi mítoszokhoz...
A 80-as években már SENKI nem akart atomhoz nyúlni! A szovjetek azért nem, mert bevetésük esetén kitört volna az atomháború, azt meg nem lehet megnyerni. A nyugat meg azért nem, mert biztosak voltak benne, hogy le tudták volna győzni a VSz-t nélkülük is.
Az egész folyamat a 60-as években kezdődött, keleten és nyugaton is egyre inkább azon az állásponton voltak, hogy kerülni kell az atomfegyverek használatát. Olyannyira, hogy a 70-es években a szovjetek egyetlen esetben engedélyezték, ha a NATO használja először. Nyugaton is azon voltak, hogy feltartani a szovjeteket ameddig csak lehet, és tényleg csak a legvégső esetben vetették volna be az atomot. Nem voltak hülyék, mindenki tudta, hogy akár egyetlen taktikai atomtöltetnek is beláthatatlan következményei lesznek.
A 80-as évek közepére a NATO technológiai fölénye már nyomasztó volt, túlerő már egyáltalán nem segített ezen. A szovjetek is beismerték, hogy 1985-től már nem lehet legyőzni a NATO-t hagyományos fegyverekkel.
Van is erről egy remek írás, a Military Review 2010/jan-febr. számában.
Archívumból elérhető pdf változatban is:
A 80-as években már SENKI nem akart atomhoz nyúlni! A szovjetek azért nem, mert bevetésük esetén kitört volna az atomháború, azt meg nem lehet megnyerni. A nyugat meg azért nem, mert biztosak voltak benne, hogy le tudták volna győzni a VSz-t nélkülük is.
Az egész folyamat a 60-as években kezdődött, keleten és nyugaton is egyre inkább azon az állásponton voltak, hogy kerülni kell az atomfegyverek használatát. Olyannyira, hogy a 70-es években a szovjetek egyetlen esetben engedélyezték, ha a NATO használja először. Nyugaton is azon voltak, hogy feltartani a szovjeteket ameddig csak lehet, és tényleg csak a legvégső esetben vetették volna be az atomot. Nem voltak hülyék, mindenki tudta, hogy akár egyetlen taktikai atomtöltetnek is beláthatatlan következményei lesznek.
A 80-as évek közepére a NATO technológiai fölénye már nyomasztó volt, túlerő már egyáltalán nem segített ezen. A szovjetek is beismerték, hogy 1985-től már nem lehet legyőzni a NATO-t hagyományos fegyverekkel.
Van is erről egy remek írás, a Military Review 2010/jan-febr. számában.
Archívumból elérhető pdf változatban is:
M
molnibalage
Guest
Ööö, nem.
Mcnamare egy interjúban elmondta, ami 1986-1988 között készülhetett, hogy a NATO akkori katonai vezetése is szinte azonnal az atomfegyverek bevetését követelte volna.
MediaFire
MediaFire is a simple to use free service that lets you put all your photos, documents, music, and video in a single place so you can access them anywhere and share them everywhere.
Eredeti összes vágatlan interjú.
Ez McNamara.
Ennél durvább dokumentumfilm soha nem készült. Semmiről.
Azok beszélnek benne végig, akik a politikát és az egészet csinálták. Külügyminiszterek, magas rangú katonai vezetők, akik közül akkor is többen még hatalmon voltak.
A FoFA is arról szólt a '80-as évek közepén is, hogy egy hagyományos fegyverekkel vívott háború esetén mi a búbánatot kéne kezdeni a szovjet erőkkel.
Egyszer talán végre befejezem egy fordítás tisztázását és kiegészítését, amit @angelsoul csinált és akkor majd el is lehet olvasni.
M
molnibalage
Guest
M
molnibalage
Guest
Mondjuk pont nem a linkeltben van felirat alapján meg lehet próbálni megkeresni ezt a pontot.
Ez egy másik interjú.
Meg ez is. Ebben van.
There is an unacceptable risk of nuclear war today because NATO has failed to carry out the strengthening of conventional forces which we recommended in April of 1962. And the NATO commanders will say today and have said publicly, that they would expect that in the early hours of any military confrontation between east and west to request authority to use nuclear weapons. I think that's a disgraceful state of affairs.
Ennél jobb forrásom nincs, de én készségesen elhiszem neki.
Ez se viccből készült...
Ez egy másik interjú.
Meg ez is. Ebben van.
There is an unacceptable risk of nuclear war today because NATO has failed to carry out the strengthening of conventional forces which we recommended in April of 1962. And the NATO commanders will say today and have said publicly, that they would expect that in the early hours of any military confrontation between east and west to request authority to use nuclear weapons. I think that's a disgraceful state of affairs.
Ennél jobb forrásom nincs, de én készségesen elhiszem neki.
Ez se viccből készült...
T
Törölt tag
Guest
Persze hogy nem.
A 60-as években Magyarországon 4 atomfegyver tároló épült, és mintegy 200 atomfegyvert (bombákat, és rakéta fejeket) tároltak bennük.
Ez a szám a hetvenes évek végéig nagyjából állandó volt, nem is változott.
A hetvenes évek végén beindult a gránitok építése és immáron a front vadászrepülő ezredek egy-egy százada is hordozóként lett kijelölve, magyar pilóták is kiképzésre kerültek, elkészültek a magyar nyelvű spec. bomba (RN24, RN28) alkalmazásáról szóló manuálok.
(még a szovjet MiG-29-esek is folyamatosan hordták a spec. bomba felfüggesztő pilont)
1982-ben megduplázták a készenlétben tárolt rakéták számát Tapolcán, így az első csapás kiváltása után is maradt egy javadalmazása az ezrednek.
(ez azonnali első csapásra való felkészülést jelent)
Az új tárolók építése egészen a kivonulás pillanatáig zajlott, és 1989-ben immáron több mint 500db töltetet vontak ki, amiknek a fele 152mm-es spec. gránát volt.
Túloldal sem rózsát árult közben, hanem Pershing-II illetve Tomahawk-kat telepített, ott is elterjedtek a spec. gránátok, és az aknák is.
Ami a dátumokat illeti, Reagan és Gorbacsov 1987. december 8-án, wahingtoni csúcstalálkozójukon írták alá a közepes hatótávolságú fegyverek leszereléséről szóló határozatot. (A Frankfurter Allegemeine Zeitung adatai szerint ez amerikai részről 233 db. Pershing-2-őt, 200 db. Pershing-1-et és 361 db. cirkálórakétát jelentett, míg szovjet részről 882 db. SS-20, 112 db. SS-4, 650 db. SS-12 és 275 db. SS-23 rakétát érintett.)
A megállapodás értelmében 1988-ban megkezdődött az atomfegyverek kivonása, cseh támaszpontokról és Bischofswerda (NDK) 1983-ban(!) kibővített atombunkereiből már az év elején.
A két fél közötti megállapodásra az 1988. június 1-i moszkvai csúcstalálkozó tett pontot, amikorra már eldőlt az is, hogy a SZU kivonja csapatait Afganisztánból. Ugyanakkor még mindig több stratégiai kérdés maradt megválaszolatlan, mert a szovjetek nehezményezték, hogy az enyhülés ellenére az USA nem hajlandó lemondani az SDI-programról, és a hagyományos fegyverek számának korlátozásában sem sikerült megállapodnia a két nagyhatalomnak.
1988-ig tehát abszolút realitás volt az atomháború és a szóban forgó évben sem volt garancia arra, hogy a biztatóan induló leszerelési folyamatok nem futnak zátonyra. Tehát lényegében a tényleges kivonások és leszerelések befejezéséig megvolt a nukleáris konfliktus kitörésének (egyre csökkenő, de) valós lehetősége.
A megállapodás értelmében 1988-ban megkezdődött az atomfegyverek kivonása, cseh támaszpontokról és Bischofswerda (NDK) 1983-ban(!) kibővített atombunkereiből már az év elején.
A két fél közötti megállapodásra az 1988. június 1-i moszkvai csúcstalálkozó tett pontot, amikorra már eldőlt az is, hogy a SZU kivonja csapatait Afganisztánból. Ugyanakkor még mindig több stratégiai kérdés maradt megválaszolatlan, mert a szovjetek nehezményezték, hogy az enyhülés ellenére az USA nem hajlandó lemondani az SDI-programról, és a hagyományos fegyverek számának korlátozásában sem sikerült megállapodnia a két nagyhatalomnak.
1988-ig tehát abszolút realitás volt az atomháború és a szóban forgó évben sem volt garancia arra, hogy a biztatóan induló leszerelési folyamatok nem futnak zátonyra. Tehát lényegében a tényleges kivonások és leszerelések befejezéséig megvolt a nukleáris konfliktus kitörésének (egyre csökkenő, de) valós lehetősége.
T
Törölt tag
Guest
Ami a dátumokat illeti, Reagan és Gorbacsov 1987. december 8-án, wahingtoni csúcstalálkozójukon írták alá a közepes hatótávolságú fegyverek leszereléséről szóló határozatot. (A Frankfurter Allegemeine Zeitung adatai szerint ez amerikai részről 233 db. Pershing-2-őt, 200 db. Pershing-1-et és 361 db. cirkálórakétát jelentett, míg szovjet részről 882 db. SS-20, 112 db. SS-4, 650 db. SS-12 és 275 db. SS-23 rakétát érintett.)
A megállapodás értelmében 1988-ban megkezdődött az atomfegyverek kivonása, cseh támaszpontokról és Bischofswerda (NDK) 1983-ban(!) kibővített atombunkereiből már az év elején.
A két fél közötti megállapodásra az 1988. június 1-i moszkvai csúcstalálkozó tett pontot, amikorra már eldőlt az is, hogy a SZU kivonja csapatait Afganisztánból. Ugyanakkor még mindig több stratégiai kérdés maradt megválaszolatlan, mert a szovjetek nehezményezték, hogy az enyhülés ellenére az USA nem hajlandó lemondani az SDI-programról, és a hagyományos fegyverek számának korlátozásában sem sikerült megállapodnia a két nagyhatalomnak.
1988-ig tehát abszolút realitás volt az atomháború és a szóban forgó évben sem volt garancia arra, hogy a biztatóan induló leszerelési folyamatok nem futnak zátonyra. Tehát lényegében a tényleges kivonások és leszerelések befejezéséig megvolt a nukleáris konfliktus kitörésének (egyre csökkenő, de) valós lehetősége.
Az MNK területéről, összesen 8 megerősített tárolóból 1989 november hónap folyamán szállították el a spec. bombákat, fejeket, és gránátokat, jónéhány vasúti szerelvény igénybevételével. Ezek a harcászati, harcászati-hadműveleti, illetve taktikai tömegpusztító fegyverek nem estek konkrét szerződés hatálya alá, így kivonásuk a szovjet csapatkivonás elején történt.
Horn Gyula visszaemlékezéseiben idézi egy szovjet KB-tag bizalmas légkörben történő kifakadását 1985-ből:
"A közelmúltban tábornokoknak és marsalloknak tartottam előadást és konzultációt külpolitikai kérdésekről. Az estét fehér asztalnál fejeztük be, a tisztelt katonák hamar felöntöttek a garatra, és megnyíltak. Az egyikük nagy hangon szónokolni kezdett arról, hogy minél előbb meg kell nyomni az atombombák kioldógombját, mielőtt az imperialisták minden területen fölénybe kerülnek velünk szemben. Tiltakozásomat a többiek lehurrogták és nagy ovációval fogadták társuk esztelen szavait."
Ne feledjük, 1981-től az a Ronald Reagan az amerikai elnök, akinél ádázabb ellenfele még nem volt Washingtonban a Szovjetuniónak és aki 1984-től az SDI meghirdetésével emelte új (a szovjetek számára már megugorhatatlan) szintre a hidegháborús fegyverkezést!
"A közelmúltban tábornokoknak és marsalloknak tartottam előadást és konzultációt külpolitikai kérdésekről. Az estét fehér asztalnál fejeztük be, a tisztelt katonák hamar felöntöttek a garatra, és megnyíltak. Az egyikük nagy hangon szónokolni kezdett arról, hogy minél előbb meg kell nyomni az atombombák kioldógombját, mielőtt az imperialisták minden területen fölénybe kerülnek velünk szemben. Tiltakozásomat a többiek lehurrogták és nagy ovációval fogadták társuk esztelen szavait."
Ne feledjük, 1981-től az a Ronald Reagan az amerikai elnök, akinél ádázabb ellenfele még nem volt Washingtonban a Szovjetuniónak és aki 1984-től az SDI meghirdetésével emelte új (a szovjetek számára már megugorhatatlan) szintre a hidegháborús fegyverkezést!
Azt ne felejtsük el, hogy a világon sehol nincs a katonák "kezében" az atomfegyverek használatának joga. A világon mindenhol politikai döntés az atomfegyverek bevetése. Ebből az következik, hogy a tatonák azt mondanak amit akarnak, hisz nincs felelősségük vagy hatalmuk a kérdésben. Egyébként ugyanez a helyzet a háborúkkal is, azbba sincs beleszólásuk, hogy mikor kivel kell háborúzniuk (na jó van beleszólásuk, de döntési jogkörük nulla).
T
Törölt tag
Guest
Nálunk alapvetően fizikailag el volt szeparálva a tömegpusztító fegyver annak hordozójától.
Az MN rakétadandár (Tapolca), a fejek szállítását végző MRTB (Kaposvár), és a szovjetek által őrzött "Dunaj" tároló (Úrkút) között volt 50~50km.
Azokon a szovjet reptereken, ahol bent volt a tároló, ott külön alakulat őrizte (és élesítette volna) azokat, akik közvetlen Moszkva alá tartoztak.
Az Olaszoknál viszont fent volt a Nike rakétán a spec. fej a tárolókban, azokat viszont csak amerikai kezelők tudták (élesíteni és) az indítóállványra tölteni, ahonnan viszont csak az olasz kezelők tudták indítani.
Kivéve, ahol mégis, lásd pl. a számtalan latin-amerikai vagy afrikai katonai junta esetét!
Igaz, atomhatalmak közül egyedül Pakisztánban történt meg (eddig) az, hogy egy katona fogta és szépen átvette a politikai irányítást is, de ingatag politikai helyzetben ez másutt is megtörténhet, márpedig a VSZ országainak politikai viszonyai nem voltak éppenséggel stabilak a 80-as években. Sőt, Lengyelországban 1981-ben Jaruzelski tábornok át is vette a politikai hatalmat - mégpedig a hadsereg bevetésével.
A fentebbi idézet arra világít rá, hogy a szovjet katonai vezetés a 80-as években nem csak hogy nem zárta ki az atomháború lehetőségét, de soraiban szép számmal akadtak olyanok, akik úgy vélték, hogy az adott helyzetben (a hidegháború eszkalálódása, a SZU lemaradása) kívánatos lenne azt addig kirobbantani, amíg az erőviszonyok nem tolódnak el végletesen az USA javára.
Tegyük ehhez hozzá, hogy a Szovjetunióban kőkemény kommunista diktatúra volt, a diktatúrákra oly jellemző piramis-szerkezetű hatalmi struktúrával, ahol a hatalmi ágak nem váltak szét egymástól és ahol a politikai vezetők egyben sokszor katonai vezetők is voltak, míg a katonai vezetők időnként számottetvő politikai hatalomra is szert tehettek. Az utóbbira jó példa Dimitrij Jazov marsall, aki a csehszlovákiai szovjet erők parancsnoka volt, majd a távol-keleti katonai körzet parancsnoki tisztéből avanzsált védelmi miniszterré 1987-ben.
Fontos továbbá rámutatni, hogy a Kremlben a hatalomváltás mindig elég izgalmas módon zajlott, Gorbacsov helyzete sem volt soha igazán stabil, a fél világ attól rettegett, hogy mikor jön a hír Moszkvából, miszerint "megromlott egészségi állapotára való tekintettel..." mától eltűnik a süllyesztőben és ismét a keményvonalas kommunisták viszik a boltot. Kis híján be is következett a dolog, az 1991-es puccs idején - amiben a fentebb említett Jazov marsall is benne volt, akárcsak Szergej Ahromejev marsall, egykori vezérkari főnök, Gorbacsov egyik fő katonai tanácsadója...
Szóval, bár elméletileg valóban alapvető, hogy a katona az katona, a politikus meg politikus, és az utóbbi dönt, az előbbi pedig engedelmeskedik, a SZU-ban ez a határ azért könnyen átléphetőnek tűnt, nem beszélve arról, hogy a keményvonalas katonai álláspontot jelentékeny politikus is magáénak vallotta a tárgyalt időszakban. Idézem ismét Horn elvtársat:
"A régi vágású káderek azt hangoztatták, hogy a Szovjetunió ismét a nyugati intervenciósok szorításába került, amelyekkel szemben csak a katonai erő demonstrálása lehet az egyedüli heyes út. Erőteljesen hatott az a körülmény, hogy a hadsereg külön világban él, sorai teljesen zártak. A pártellenőrzés gyenge, mivel az ezzel megbízott káderek egzisztenciálisan is elkötelezettek a vezérkarnak."
A tényen nem változtat: az atomfegyver bevetése politikai döntés nem katona.Kivéve, ahol mégis, lásd pl. a számtalan latin-amerikai vagy afrikai katonai junta esetét!
Igaz, atomhatalmak közül egyedül Pakisztánban történt meg (eddig) az, hogy egy katona fogta és szépen átvette a politikai irányítást is, de ingatag politikai helyzetben ez másutt is megtörténhet, márpedig a VSZ országainak politikai viszonyai nem voltak éppenséggel stabilak a 80-as években. Sőt, Lengyelországban 1981-ben Jaruzelski tábornok át is vette a politikai hatalmat - mégpedig a hadsereg bevetésével.
A fentebbi idézet arra világít rá, hogy a szovjet katonai vezetés a 80-as években nem csak hogy nem zárta ki az atomháború lehetőségét, de soraiban szép számmal akadtak olyanok, akik úgy vélték, hogy az adott helyzetben (a hidegháború eszkalálódása, a SZU lemaradása) kívánatos lenne azt addig kirobbantani, amíg az erőviszonyok nem tolódnak el végletesen az USA javára.
Tegyük ehhez hozzá, hogy a Szovjetunióban kőkemény kommunista diktatúra volt, a diktatúrákra oly jellemző piramis-szerkezetű hatalmi struktúrával, ahol a hatalmi ágak nem váltak szét egymástól és ahol a politikai vezetők egyben sokszor katonai vezetők is voltak, míg a katonai vezetők időnként számottetvő politikai hatalomra is szert tehettek. Az utóbbira jó példa Dimitrij Jazov marsall, aki a csehszlovákiai szovjet erők parancsnoka volt, majd a távol-keleti katonai körzet parancsnoki tisztéből avanzsált védelmi miniszterré 1987-ben.
Fontos továbbá rámutatni, hogy a Kremlben a hatalomváltás mindig elég izgalmas módon zajlott, Gorbacsov helyzete sem volt soha igazán stabil, a fél világ attól rettegett, hogy mikor jön a hír Moszkvából, miszerint "megromlott egészségi állapotára való tekintettel..." mától eltűnik a süllyesztőben és ismét a keményvonalas kommunisták viszik a boltot. Kis híján be is következett a dolog, az 1991-es puccs idején - amiben a fentebb említett Jazov marsall is benne volt, akárcsak Szergej Ahromejev marsall, egykori vezérkari főnök, Gorbacsov egyik fő katonai tanácsadója...
Szóval, bár elméletileg valóban alapvető, hogy a katona az katona, a politikus meg politikus, és az utóbbi dönt, az előbbi pedig engedelmeskedik, a SZU-ban ez a határ azért könnyen átléphetőnek tűnt, nem beszélve arról, hogy a keményvonalas katonai álláspontot jelentékeny politikus is magáénak vallotta a tárgyalt időszakban. Idézem ismét Horn elvtársat:
"A régi vágású káderek azt hangoztatták, hogy a Szovjetunió ismét a nyugati intervenciósok szorításába került, amelyekkel szemben csak a katonai erő demonstrálása lehet az egyedüli heyes út. Erőteljesen hatott az a körülmény, hogy a hadsereg külön világban él, sorai teljesen zártak. A pártellenőrzés gyenge, mivel az ezzel megbízott káderek egzisztenciálisan is elkötelezettek a vezérkarnak."
Kivéve, ha az adott atomhatalom esetén a politikai és a katonai vezetés lényegében egy és ugyanaz, a különbség pedig csak formális. Pakisztán esetén sokáig még csak formális különbség sem volt, hiszen Musarraf tábornok 8 éven át egyszerre volt állama legfőbb politikai és egyben katonai vezetője is. Sztálin este ugyanez fordítva: Mondjuk úgy politikusként irányította a Szovjetuniót, aztán a háború idején átvette a katonai irányítást is, 1943-tól marsallként, 1945-től generalisszimuszként személyében egyesült a legfőbb politikai és katonai vezetés.
Na meg aztán, gondolod, hogy a VSZ háborús forgatókönyve szerint a csatlós államok néphadseregeinek kiosztott szovjet atomfegyverek felhasználásáról az adott államok politikai vezetése önállóan dönthetett volna? Vannak kétségeim...