Aligha hiszem, hogy akkoriban rendelkezett volna olyan számítási kapacitással bárki is (főleg nem az oroszok) hogy egy Mach 8-10-zel közlekedő manőverező rakéta pályáját elég gyorsan lekövesse a rendszer.
Akkoriban még csak balisztikus pályák voltak, amikor már az indítás követő első percekben meg lehetett mondani a becsapódás helyét.
Én nekem az a gyanúm, hogy van egy igen fontos dolog, amit a nagy fizikai számolgatásban elfelejtettetek figyelembe venni.
Mégpedig az érzékelők mintavételezési sűrűségét. Márpedig szerintem a Patriot rakéta (és úgy minden rakétavédelmi rendszer is) fizikai korlátait ilyen magas sebességtartományoknál elsősorban ez befolyásolja.
Mert nem az a nehéz, hogy eltaláld a beérkező HOT-ot, hanem az, hogy le tudd követni a pálya változásait.
Ha 3000m/s-mal közlekedik a beérkező rakéta és csak fél fokot módosít a pályáján, akkor 1másodperc alatt az eredeti ütközési ponttól már 26 méterrel lesz arrébb. Az meg ugye nagyon nem találat. Emiatt folyamatos és nagy sebességű mintavételezésre van szükség, hogy minél pontosabb pályaadatokat kapjon az elfogó. Ráadásul ilyen sebességnél csak szemből (szögben) van esélye a találatnak ugyanis ha a beérkező cél pályájára merőleges síkon túlhalad az elhárító rakéta, akkor utól már nem érheti, mivel a hiperszonikus eszköz gyorsabb lesz nála.
Az a vicces, hogy
@molnibalage számolgatott annak idején a drón lelövéssel, és ott már rájött, hogy robbanó lövedék nélkül gyakorlatilag esélytelen leszedni egy kisméretű drónt.
Persze egy HOT leszedésénél nem lehet repeszfelhőt képezni, vagy egyszerre 15-20 rakétát indítani egyetlen célpontra.
Nem tudom, hogy ki szereti az NFL-t de azzal nagyon könnyű szemléltetni. (ezeket a jeleneteket ankle breakers-nek hívják)
Persze itt vegyesen vannak nagy terhelésű irányváltások, hirtelen testcselek, meg finom mozdulatok, azért szerintem érthető lesz, hogy mit akarok mondani.
A videó időzítését pontosan egy olyan jelenethez tettem, ahol az elkapó játékos (89-es sötét mezes) a TD előtt egy minimális iránymódosítást csinált, így a jelenet végén a 29-es (fehér mezes játékos) védő már meg sem próbálta utólérni.
Akkor képzeljük mindezt el úgy hogy 5Mach feletti sebesség tartományban közlekednek a játékosok, és a támadó (labdavivő) mindig minimum 2-3-4Mach sebességelőnnyel rendelkezik.
És még egy nagyon fontos dolog. Minél több irányváltást tud megtenni egy beérkező rakéta (legyen az akármilyen kicsi is) az elfogónak annál inkább nagyobb kitérésekkel kell saját magát a célponthoz igazítani. Mert az elfogó rakéta az mindig csak lekövetni tudja a beérkező fenyegetés manővereit.
Ilyen sebességnél viszont ezek a manővereknek nem feltétlenül kell nagynak lennie.
Az érzékelési felbontás és a reakció idők határozzák meg mind az NFL-ben, mind rakétavédelemben az elfogás sikerességét. Különösen, ha az elfogó nem tud gyorsabb lenni, mint a célpont.