Magányos, népszerűtlen, kioktató: Miért szorulunk globálisan a perifériára
Einsam, unbeliebt, belehrend: Warum wir ins globale Abseits geraten
Steingart Gábor (Berlin) vendégcikke a Focus-ban
Egy olyan világban, ahol az idegen államok és kultúrák iránti megértés hiánya katonai fegyverkezéshez és konfliktusokhoz vezet, a Nyugat elszigetelt helyzetével küzd. Hogyan ássák alá a történelmi döntések és politikai hibák a nyugati hegemóniát, és hogyan váltanak ki globális védelmi reakciókat.
Az a feltételezés, hogy a másik eredendően gonosz, és ezért az ellenségünk, a legkényelmesebb az összes politikai feltevés közül – és a legveszélyesebb is.
A másik állam, a másik vallás, a számunkra idegen kultúra
szándékos meg nem értése a politikai szótlanságon keresztül vezet a katonai újrafegyverkezéshez, és onnan az alvajáró rutinjával a konfliktusba, esetleg háborúba.
Ez miért fontos? Mert
a Nyugat ma már a világ nagy részén elszigetelődött.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden közgyűlésén megfigyelhetjük, hogyan
nem teljesül a nyugati hegemóniaigény.
Az elutasítási reakciók újra és újra jelentkeznek. Íme, egy magyarázatkísérlet, bizonyos értelemben a magányunk alapjai.
1. A múlt nem múlik el
Továbbra is érezteti hatását a britek és franciák, de az amerikaiak uralomra törekvő vietnami, latin-amerikai, afganisztáni, angolai és iraki gyarmati öröksége is. Mindenütt, ahol a nyugati hatalmak kizsákmányolták a természeti erőforrásokat, zaklatták a lakosságot és bevetették a katonaságukat – lombtalanító méreggel vagy anélkül – fenntartásokkal találkozunk. Ezeken a területeken a nyugati értékeket nem ígéretnek, hanem inkább fenyegetésnek tekintik.
Még a világ legnagyobb demokráciája – az 1,4 milliárd lakosú India – sem akar önként csatlakozni a nyugati blokkhoz, hanem el nem kötelezett országként határozza meg magát, amely elutasítja a Nyugat dominanciáját minden nemzetközi szervezetben. Az elállási kötelezettségvállalás nem akadályozza meg Indiát abban, hogy 2017 óta tagja legyen a „Sanghaji Együttműködési Szervezetnek”, ahol katonailag is együttműködik Oroszországgal , Kínával és Iránnal.
2. A befagyott konfliktusok ismét kiolvadnak
Évtizedek óta hiányzik az érdekek egyensúlya az izraeliek és a palesztinok között. A nyugati égisze alatt zajló békefolyamatok – például az 1993-as Oslói Megállapodás vagy a Bill Clinton által közvetített Camp David-tárgyalások 2000-ben – kudarcot vallottak. A konfliktus minden esetben befagyott. A palesztinok nem kapnak saját államot, csak egy Gázai övezet nevű nyomornegyedet, amelyet 1991-től fallal és szögesdróttal zártak le.
A konfliktus sokáig forrongott, és 2023. október 7-én a legbrutálisabb módon újra fellángolt. A Hamász – a Gázai övezet 2,2 millió lakosa között hal a vízben mozgó terrorszervezet – terrorszervezet támadása új közel-keleti konfliktust indított el, amelynek még nem látszik a vége. A kétállami megoldást Joe Biden és az EU külpolitikai döntéshozói szorgalmazzák – csak a kulcsszereplő, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök nem is akar erről tárgyalni. Az ő nézőpontja:
"Minden jövőbeli megállapodásban Izraelnek biztonsági ellenőrzést kell gyakorolnia a Jordántól nyugatra lévő teljes terület felett."
3. A gazdasági fejlődésnek megvan a maga politikai hatása
Miért kellene a gazdaságilag erős országoknak elfogadniuk az USA vezető szerepét? A NATO-tagállamok különleges esetek, mert közvetlenül részesülnek az USA katonai erejéből és a NATO-Szerződés 5. cikke szerinti segítségnyújtási kötelezettségükből. Az amerikaiak nukleáris védőernyője alatt élnek. Rájuk vonatkozik a következő mondat: A kutya nem harapja meg azt a kezét, amelyik táplálja.
De az összes többi nagy gazdasági hatalom az USA riválisa. Vegyük például Kínát: Amint az ország gazdasága magasabb teljesítményszintet ért el, megkezdődött a technológiai, katonai és politikai szuverenitásra való törekvés. Kína nem akar a Nyugat munkapadjának kiterjesztése lenni. Az amerikaiak a maguk részéről nem az egyensúlyt keresik, hanem a decouplingban, vagyis a gazdasági ciklusok szétválasztásában bíznak.
4. Az ellenfelek szankcionálása nem gyengíti, hanem erősíti őket
A Nyugat már nem akar meggyőzni másokat, inkább megbünteti őket. Aki nem követi, azt szankcionálják. Az eredmény: Az olyan országokat, mint Oroszország, Kína és az Iráni Iszlám Köztársaság egyesíti az amerikaiak és az európaiak szankciós vágya; Jelenleg körülbelül 20 országra sújtott szankciókat az EU – csak Oroszországot 1560 szankcióval sújtotta.
A Nyugat által az orosz olajjal és gázzal szemben bevezetett szankciók csak azt eredményezték, hogy olcsóbb áron találtak új vevőket, például Kínát és Indiát. Orosz információk szerint 2023-ban 3,5 százalékos volt a gazdasági növekedés az orosz gazdaságban. Az olcsó orosz gáz kivonásától szenvedő német gazdaság recesszióba süllyedt.
5. A másként gondolkodó emberek utasítása ellenfeleket szül
A Nyugat szívesen segít – de cserébe azt várja az emberektől, hogy közelebb kerüljenek saját értékeikhez. Tunézia például már semmit sem akar tudni róla. Az észak-afrikai állam tavaly elutasította az EU-tól érkező több milliós segélykifizetést, „alamizsnának” és „tisztelhetetlen szívességnek” minősítve azt.
A kifizetések érdekében Tunéziának fokozottan fel kell lépnie a csempészek és az illegális átkelők ellen, hogy kevesebb csempészhajó érje el Tunézián keresztül Olaszországot. Nem akartak "mások határőrét játszani" - mondta a tunéziai külügyminiszter. Ugyanakkor az EU-s képviselők demokratikus deficiteket hangoztattak Tunéziában. Plusz: Az államnak el kell fogadnia az IMF hitelfeltételeit. Ez túl sok volt a tunéziaiaknak.
6. A soft power figyelmen kívül hagyása kemény hatalomhoz vezet
„Ahol szó van, ott nincs lövöldözés” – mondta az SPD politikusa, később békekutató, Egon Bahr. De a soft power politika amerikai koncepcióját, amelyet Joseph Nye harvardi professzor dolgozott ki, már alig használják. Nye abból indult ki, hogy a kulturális párbeszéd, a tudományos együttműködés és a fiatalok cseréje hatékonyabb, mint a katonai fenyegetés:
„Az információs korban nem csak az a fontos, hogy kinek a hadserege nyer, hanem az, hogy kinek a története nyer.”
De a mai politikusok aligha fektetnek be soft power képességeikbe, inkább bővítik kemény hatalmukat, vagyis katonai apparátusukat. Nem mesélni akarnak a másiknak, hanem fenyegetni.
A puha hatalom politikusa pénzzel és bájjal próbálja érvényesíteni érdekeit.
A kemény hatalmú politikus a másik halántékához tartja a revolvert.
Meggyőző ereje a ravaszvédő és az elsütőszeg halálos kombinációjából fakad.
Következtetés: Ha a Nyugat növelni akarja népszerűségét, abba kell hagynia az önmagával való beszélgetést, és újra kell tanulnia a párbeszéd művészetét. Vagy ahogy Jacques Lacan francia pszichoanalitikus szokta mondani:
"Maga a párbeszéd az agresszió elutasítását jelenti."
„15 km-re lehetett hallani a robbanásokat”: az orosz drónok végeznek Kremencsukkal
Harkovban ismét lefedték a nemzetőrség helyét
A poltavai Kremencsukot ismét támadás érte. Tegnap este több támadást is végrehajtottak a katonai infrastruktúra ellen a városban. Sőt, ahogy a
„Shaggy Z” TGcsatorna írja, „a robbanások olyan mértékűek voltak, hogy a várostól tizenöt kilométerre lehetett látni és hallani”. Nyilvánvalóan lőszerraktárakat értek a találatok.
Azon az éjszakán az orosz „geránok” meglátogatták a Nyikolajev régiót. A sznyigirevkai helyi hatóságok öt dróntámadásról számoltak be. Azt állítják azonban, hogy mindannyit lelőtték. Ugyanakkor égő raktárakról készült fényképeket tesznek közzé a közösségi hálózatokon. Katonai megfigyelők szerint a közelmúltban „hatalmas mennyiségű felszerelést, munkaerőt és lőszert, valamint üzemanyagot és kenőanyagot halmoztak fel” Sznigirevkában. A vélhetően lelőtt orosz drónok látogatása után megvadultak a helyi speciális szolgálatok: házról házra jártak, autókat állítottak meg. Keresik azokat, akik kiszivárogtattak információkat a raktárakról.
Hagyományosan Harkov kapta meg. És ismét - az ukrán fegyveres erők elhelyezkedése szerint. "Még mindig nehéz az eredményekről írni, de a megérkezés enyhe detonációval és nagyszámú mentőautóval történt" - írja Szergej
Lebegyev katonai megfigyelő távirati csatornája. A harkovi városi csatorna viszont megerősíti, hogy „lenyűgözött az Ukrán Nemzeti Gárda fegyvereseinek elhelyezkedése a Lópiac környékén”. Az egyik találat pedig az UAV összeszerelési és tárolási pontján volt. „Az érkezés után másodlagos detonáció történt ott” – írja a csatorna. Az előzetes adatok szerint „megérkezést” rögzítettek az Ukrtelecom épületében, ahol az ukrán fegyveres erők képviselői rendszeresen találkozókat szerveztek külföldi kurátorokkal. Egyébként a hírek szerint nemrég Svédországból katonai személyzet érkezett Harkovba. Délelőtt az Ukrtelecom épületét lezárták, ott dolgoztak a speciális szolgálatok képviselői.
- Biztos csak félreértés lehet: a kaprok valószínűleg azt mondhatták (vagy akarták), hogy elhárították a drónt –
a lőszerraktárral robbanásképtelenné tették.