Ebben igazad van. De az igazán szomorú, hogy a rendszerváltáskor csak a következményt tették meg okká, azaz, a gazdaság túlfogyasztását, korszerűtlenségét jelölték meg a gondok fő okaként és nem azt, ami előidézte ezt. Nevezetesen az ország kirablását az impexeken keresztül. Ami a nyolcvanas évek végére totál lezüllesztette az infrastruktúrát és beszűkítette, sőt lenullázta a maradék mozgásteret. Mire volt ez jó?
Nos ez volt az igazán ördögi: egyrészt azzal, hogy a lerohadt magyar gazdaság védekezésképtelen volt, lehett mit privatizálni.
Másrészt elterelték a figyelmet a valódi felelősökről, akiket soha nem vontak felelősségre. Milyen érdekes, hogy ugyanazok, akiknek a 80-as évek végi gazdasági összeomlást köszönhettük, találták ki az ebből fakadó problémákra a "gyógyírt" alias Bokros-csomagot, ami mégjobban lezüllesztette az országot, de mégjobb szolgává is tette.
Miért?
Az akkori magyarázat szerint, hogy a mégtöbb hitelhez méginkább hitelképesek legyünk. Amiben az a "vicc", hogy egy ország esetében a gazdaság termelőképességének lezüllesztésével pont, hogy kevésbé leszünk hitelképesek, ha csak úgy nem, hogy erősödő függelmi helyzetünk révén stabil adóssá válunk, berekedünk a közepesen fejlett gazdaságok csapdájába és onnan már nem is fogunk kitörni. Azaz, a hitelre is hitelt veszünk fel, ami ugyan európai mércével égbekiáltó baromság, de nem az amerikaival!
Mert amíg itt Európábn egy hiteles ha túlságosan el van adósodva, akkor többé már nem hitelképes, mindez a tengerentúlon, a nyomtatott pénz hazájában pont, hogy fordítva van. Minél több hiteled, annál jobb a banknak, mert annál jobban vagy felé elkötelezve. Az amerikai bankokat ugyanis nem érdekli, hogy te ténylegesen valaha vissza tudod-e fizetni bármikor is a hiteled, a banknak elég, ha az újabb és újabb kintlevőségekkel tovább növeled a "forgalmát".
Nyilván, a soha vissza nem térülő pénz nem hangzik valami jól, ha csak nem egy nyomtatott játékvalutában megy a biznisz, mert akkor az egész nem más, mint egy jól hangzó ígéret.
Egy olyan befektetés a jövőbe, ahol egy hatalmasra duzzadó portfolió potenciális értéke alapján áraznak be a tőzsdén.
Csak aztán soha ne akarja senki se elkezdeni visszakérni a pénzt, mert akkor megint 2008 lesz.
Most erre lehetne kérdezni, hogy akkor nekünk minek fáj, ha az amerikai soha vissza nem térülő, fedezet nélküli játékpénz formájában adja a hitelt? Hiszen nekünk semmi mást nem kéne csinálni, csak szorgos hangyaként okosan felhasználva fel kéne építeni a gazdaságot és el kéne érni a svájci csodás jólétet. Na meg egy jó nagy frászt! Még mit nem!
Képzeljük el, hogy az amerikai idehozza a dollárt és mi Svájcot csinálunk az országból. Megnő a jólét, fejlett lesz az egzisztencia, erősödik az ipar, a társadaom, neadjisten még a szakszervezet is, drágul az élet, a munkaerő, meg úgy minden. Próbáljanak meg kulimunkát, majommelót Svájcba letelepíteni...
Erős önkormányzatok, jogszabályi környezet, jogállamiság, környezetvédelem, társadalmi összefogás... hát nem épp a jó globálkapitalista vállalkozói-befektetői környezet fő ismérvei ezek.
(Most lehet kérdezni, hogy miért jövök itt folyton az amerikai hitelekkel, mikor mi német gyarmat vagyunk, ide a német tőke jár befektetni. Nost egyfelől a hetvenes évektől mi még az NSzK-n keresztül is amerikai hiteleket kaptunk, illetve a német nagyvállalatokban elég jelentős az amerikai anyagi jelenlét, továbbá a németek igazából soha nem léptek semmit se az amerikaiak tudta nélkül. Valami mindig volt, csak régebben lazább volt a póráz, a német kormány jóideig több saját koncepcióval bírt. Most már lánc van és elég szoros.)
Kábé ugyanez lesz az ukránoknál is, csak nagyban és sokkal csúnyább kivitelben.
Sebesség: 40 csomó (74 km/h);
