Jelen állás szerint polgárháború zajlik Ukrajnában, ahol kisebbség harcol a többség ellen az elszakadásért, vagy területi autonómiáért. A behívók elöl tömegesen elbújók, behívót tömegesen megtagadók szintén kisebbségiek, csak épp egy másik társasághoz tartoznak. Ez a helyzet nem azonos a vietnami háború idején ideológiai okokból megtagadott behívásokkal. Akkor az USA egy idegen ország ellen háborút és nem pedig területén belüli polgárháborút folytatott, mellyel sokan amerikai állampolgárként nem értettek egyet. De eszükben se volt kilépni az országból, vagy honpolgárként megtagadni azt. Ezzel szemben most egy bomlófélben lévő ország nagyszámú kisebbsége által folytatott elszakadási törekvése elleni harchoz nem kíván asszisztálni egy, az ország túlfelén élő, kulturálisan egy másik anyanemzethez tartózó közösség. Az ő esetükben még nem merült fel komolyan a szeparatizmus, de ettől még egyátalán nem érzik magukénak sem a velük szemben ellenséges új központi hatalmat, se az ő aktuális ellenségükkel szemben folyó "honvédő" háborút/polgárháborút.
A jelenkori ukrán eseményekkel zsidóként nyilván nehéz azonosulni pro és kontra, mivel a 20-as évektől a 40-es évekig (és most szigorúan csak ezt az önkényesen kiragadott intervallumot nézem), mind az orosz, mind pedig az országot lerohanó nácikkal szimpatizáló orosz ellenes ukrán fegyveresek is írtották őket. Napjainkra a zsidók nem barátai se az oroszoknak, se az ukránoknak, miközben mostanra ez a két utóbbi se nagyon kedveli már egymást. Nekünk magyaroknak azonban külső szemlélőként nem nagyon kéne zsidózni ebben az ukrános topicban, még akkor se, ha egy-két topictárs netán az lenne, mivel ez a kérdés a törénelmi tapasztalatoktól függetlenül itt és most irreleváns. Mint ahogy az iszlamistákat se itt fogjuk utálni, pedig azokkal még több bajunk lesz. De ez már egy másik történet.