Nem nagyon találok benne "politikát". Le vannak írva a bevetett egységek nevei: ki hol állomásozott, ki hol mit csinált stb stb.
A politikai része, hogy konkrétan az orosz reguláris egységekre hárítsa a teljes felelősséget. A tényszerű leírásban a megfogalmazás is érdekes és minimum elfogult: egyrészt az ismert történelem legnagyobb ellenséges vonalak mögötti akciójaként jellemzi a 95. Légideszant Hadosztály "Zubrowski portyáját", amit 2014.augusztus elején csináltak. De ugye pont az ő deklarációja miatt ekkor még nem voltak orosz reguláris csapatok a térségben. Az "ellenséges vonalak" alatt akkor a a "traktorosok és bányászok" hadseregét érti? Szóval egyik oldalról egekig magasztalja az ukrán sereg teljesítményét a másik oldalról meg elismeri, hogy ekkor még tulajdonképpen nem is volt velük szemben orosz alakulat...
A szlavjanszki csata leírása ugyanilyen elfogult: az akkor még viszonylag kis létszámú és gyengén felfegyverzett szakadárok teljesen szakszerűen mérték fel az erőviszonyokat és semmiféle "pánik" nem volt a soraikban, fegyelmezetten visszavonultak, miután nem volt lehetőségük tartani a vonalakat.
Egyébként ha végigolvasod, a Zubrowski-portya taktikai hibáiról mélyen hallgat: hogy az előretolt páncélos ékek tüzérségi biztosítását miként felejtették el, (kicsit nagy volt a mellény előrenyomulás közben), hogy hányszor vitték az ékeket földrajzi "katlanba", ahol aztán a magaslati pontokról a szakik megtizedelték őket, stb... Ezeket a taktikai hibákat aztán - mivel jól sikerültek - többször egymás után megismételték...
Ugyanilyen elfogult a tanulmány megállapítása az orosz reguláris csapatok bevetéséről, amikre jelenleg semmiféle konkrét bizonyíték nincs, csupán a tehetségtelen ukrán parancsnokok magyarázkodása, hogy a vereségüket ne saját balfaszságaiknak tulajdonítsák.
A T90-es harckocsik alkalmazását sem sikerült soha bizonyítani: egyetlen fényképfelvétel nem készült ilyenekről, pedig szinte mindent dokumentáltak, de még drónfelvételt sem tudtak mutatni T90-esekről.
A "6 orosz harccsoport határátkeléséről" az "orosz zászlóalj harccsoportok" mariupoli szerepéről sincs semmi dokumentáció, csak duma. T72B3 harckocsiról is csak a Debalchevó melletti ütközet során hallottunk először, bár én annak B3 jelzetében is kételkedem...
Szóval elég sok süketelés van a tanulmányban, de legalább becsületesen leírja, hogy Phillip A. Karber hasonló tanulmánya alapján írta (fordította) a munkát.
Az elején célzatosan összehasonlítja az orosz hadsereg és az ukrán hadsereg paramétereit (mintegy kiemelve ezzel, hogy lám a "hős" ukránok mennyivel gyengébb lehetőségekkel szálltak szembe a nagy orosz medvével, )meg nem említve azt a tényt, hogy amennyiben az orosz hadsereg a nyilvánvaló fölényét kihasználta volna ma a magyar orosz határon lenne átkelő...
Az új hadviselési módszerek (aszimmetrikus hadviselés) leírása viszont jó, valóban fel kellene készülni tisztességesen az ilyen jellegű konfrontációkra.
Ami egyébként a kimondottan lecsupaszított taktikai és technikai részleteket illeti, sok jó megállapítása van. Pl. a légifölény nélküli konfliktusokban a tüzérség várakozáson felüli felértékelődése, a kézi páncéltörő fegyverek vs. támadó páncélosok szembeállítása, a páncélos csapatok biztosításának szükségessége stb...
Na röviden ennyi. Ha nem nagyon találsz benne "politikát" olvasd el még néhányszor, és próbálj meg egyszer végre moderátorhoz méltóan semleges maradni...