Ez a vita a reguláris vagy nem reguláris egységekről nem igazán érinti a konfliktus lényegét. Pont azért hívják ezt a konfliktust hibrid háborúnak mert elmosódik benne a határ a reguláris és a nem reguláris hadviselés között.
A kelet-ukrajnai háború elején amikor Igor Girkin és az első tankok meg páncélos járművek megérkeztek Ukrajnába őket még aligha lehetett reguláris haderőnek nevezni. De egy ilyen akciónál nem sokat változtat a lényegen, hogy ez definitíve regulárisnak vagy nem regulárisnak minősül. Gondoljunk már bele, ha a példa kedvéért Románia átdobna a Tiszántúlra néhány irreguláris egységet akik harcba szállnak a helyi legitim hadsereggel, akkor számítana bármit, hogy azok regulárisok vagy nem? Ha Románia azt mondaná, hogy ezek nem is regulárisok, hanem önkéntesek akik szabadságon vannak és különben is tegnap leszereltek, akkor mi csak legyinthetnénk, hogy ja, akkor jól van, akkor ez nem is támadás? Ez csak formaság ami a lényegen nem változtat, egyébként pedig ez a narratíva a hibrid háború információs hadviselésének a része, ami megpróbálja elmosni a háború határait és úgy tesz mintha a nem reguláris támadás az nem is minősülne háborúnak.
Ami pedig Oroszország bizonyítottan megtörtént reguláris támadását illeti az egy konkrét időszakban történt, 2014 augusztusa környékén kezdődött amikor a kormány hadserege megpróbálta átkarolni a Donbaszt és lezárni az ukrán-orosz határt. A határ lezárása a háború végét jelentette volna, ezért nem hagyta Oroszország, hogy megtörténjen és ezért tart még ma is a háború mert máig nyitott a határ ahol szabadon áramolhat az utánpótlás. Amikor már majdnem teljesen le volt zárva a határ Oroszország reguláris serege akcióba lépett. Az első akció a tüzérségi csapás volt az orosz oldalról a teljes határszakaszra. Mi ez ha nem reguláris hadviselés? Oroszország tüzérsége lőni kezdi egy másik ország területét. Mi más lenne ez ha nem reguláris hadviselés? Akárhogy csűrjük-csavarjuk a hibrid infoháború kiforgatott fogalmait ez konkrétan reguláris támadás volt nem más.
Ezután az orosz reguláris hadsereg átlépte a határt, ezután jött Ilovajszk ahol azt ígérték a körbezárt ukránoknak, hogy ha leteszik a fegyvert akkor kiengedik őket, majd miután azok letették a fegyvert becstelenül lemészárolták a fegyvertelen katonákat. Ezután a regulárisok átkarolták Mariupolt és nem ám az ukránok tolták vissza őket onnan hanem Moszkvából rendelték vissza a sereget, valószínűleg a nemzetközi diplomácia egyre növekvő nyomása miatt. A diplomáciai tárgyalások már javában folytak amikor még mindig harcoltak oroszországi regulárisok, bár ezen is lehet rugózni, hogy a reptérnél harcoló csecsenek regulárisok vagy nem, de nem is ez a lényeg hanem az, hogy nem helyi erők voltak hanem Oroszországhoz tartoztak. A maláj gépet lelövő BUK kezelői is hivatásos specialisták voltak, reguláris katonák, más ki sem tudna lőni egy rakétát. Ez volt az utolsó csepp, ekkor már Putyin sem tudott tovább mismásolni, bele kellett menni a minszki paktumba, ez jelentette Oroszország reguláris támadásának a végét. Illetve nem pontosan, mert Debalcsevót pár nappal a minszki paktum után foglalták el azok a burját regulárisok akiket Putyin cinikusan bányásznak és traktoristának nevezett Budapesten.
Mindezek bizonyíthatóan reguláris hadműveletek voltak, amelyek a minszki egyezménnyel értek véget. Azóta hibrid háború folyik amelyben elmosódik a határ reguláris és nem reguláris között. De a lényeg nem is ezen a fogalmon van, hanem azon, hogy a parancsnoki lánc kezdettől fogva a mai napig Oroszországba vezet és akár reguláris akár nem reguláris, a háború az háború.