FB-n találtam:
"
Előre bocsátom: nagyon sajnálom az ukránokat, és a háború nem igazán szerencsés megoldás a nézeteltérések rendezésére. Ha jól emlékszem Carl Philipp Gottfried von Clausewitz fogalmazta meg, közel kétszáz esztendővel ezelőtt, hogy "a háború a politika folytatása más eszközökkel (is)". Az idézetet kizárólag a zárójelben levő "is" nélkül szokták citálni, pedig ezt a két betű meglehetősen sokat tompít a megállapításon. Egy másik fordítás szerint: "a háború nem más, mint az állampolitika folytatása megváltozott eszközökkel " Hozzátehetjük, az állam szót nyugodtan lehet helyettesíteni a "nagyhatalmi" kifejezéssel is. Mert, ami most folyik, az nem más, mint nagyhatalmi politikai huzavona,
Nem mintha ez bámennyire is csökkentené Putyin felelősségét, és az ukránokat sem vigasztalja tújságosan, és minket sem fog, ha teljes súlyával fogjuk majd "élvezni" a hatásait, mert fogjuk, de sajnos ez van. Azonban a kialakult helyzetért nagymértékben felelős a Nyugat is, konkrétan az Amerika Egyesült Államok is, illetve annak mindenkori elnöke.
Az sem mellékes, hogy mindez nagyon jó üzlet a fegyvert és hadifelszereléseket gyártóknak, valamint majd, ha Európa gazdasága romokba hever, az amerikaiak elindíthatják az új Marshall-tervet, amivel szintén nem fognak rosszul járni.
Nekem nem 1956 és 1968 jutott eszembe, mert annak csak az tanulsága, hogy nyugati demokráciák benne hagyták a szószban a fejük tetejéig a közép-európai országokat.
1962 októberére gondolok, Kuba, három esztendős a Castro-rezsim, másfél évvel vagyunk a Playa Girón-i USA/CIA-fiaskó után (a könnyebb érthetőség kedvéért: a Disznó-öbölbeli csúfos kudarcba fulladt, inkább kabaréba illő, partraszállási kísérletről van szó 1961 áprilsában), amerikai kémrepülőgépek felvételei alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjetunió nukleáris töltetek hordozására alkalmas rakétákat telepített a karib-tengeri szigetre. Kis híján (nukleáris) világháború lett belőle, az amerikaiak mozgósítottak, megint (és most már komolyan) készültek Kuba lerohanására. Végül tárgyalások útján rendezni tudták a kérdést.
A korabeli hangulat illusztrálására: két évvel korábban, 1960 októberében Hruscsov az ENSZ plenáris ülésén, felszólálása közben, állítólag a cipőjével verte az asztalt, majd kirohant az ülésteremből.
Ugorjunk előre mintegy 30 évet az időben. Az USA a demokrácia exportálása címén a NATO keretében (és nem mellesleg az ENSZ felhatalmazása birtokában) beavatkozik a Közel-Keleten, mint kiderült, meghamisított hírszerzési forrásokra hivatkozva, eltávolították Irak vezetőjét, majd valamivel később (mintegy 10 éve) ugyanezt eljátszották Líbiában, szintén - mint utólag kiderült - vitatható hírszerzési adatokra alapozva alig több mint 20 esztendeje belevágtak az afganisztáni - nos, talán fogalmazzunk így - "békemisszió"-ba. Az eredmény?
1994-ben Oroszország is garantálta a teljesen új, úgymond önálló állam, Ukrajna területi integritását, stb. Cserébe azért, hogy az ukránok átadják a területükön tárolt nukleáris hadieszközöket, és feltételezem azért, hogy legalább semlegesek maradnak. Előbbi megvalósult, utóbbi nem igazán. Legalábbis a NATO-tagság felé történő igyekezet szerintem nem erről tanúskodik. Ha Ukrajna NATO-tag lenne, a legelső lenne, - és senkinek ne legyen illúziója, hogy nem - hogy amerikai (na, jó, esetleg "csak" NATO) rakétákat telepítenének, támaszpontokat hoznának létre a "vad mezőkön" (a 17. században így is nevezték a ma Ukrajnaként ismert térséget), mint Lengyelországban és Romániában.
Szóval 2022 gyakorlatilag egyenlő 1962-vel, csak éppen többé-kevésbé megcserélődött a szereposztás.
Többször említettem a NATO-t. Annak idején kifejezetten a Szovjetúnió ellen hozták létre. A Szovjetúnió - nekem is legalábbis úgy rémik - megszűnt. A NATO létjogusáltsága viszont megmaradt?
Nem inkább az Amerikai Egyesült Államok nagyhatalmi politikájának folytatását van hivatva biztosítani megváltozott eszközökkel (is)?
Az Oroszország ellen bevezetett korlátozások. Tartok attól, hogy ezzel - és teljesen mindegy, hogy Putyin vezetésével, vagy bárki máséval - Kína karjai közé lökik, ha Európa nem kér az orosz földgázból (és cikkekből), hát eladják majd Pekingnek.
Nem állítom, hogy amit Putyin tett, jogos. Nem, nem az. De talán tudomásul kellett volna venni még időben, hogy a NATO bővítése Oroszország közvetlen szomszédságában talán mégsem a legszerencsésebb lehetőség. Akkor mindjárt Oroszországot is integrálni kellett volna talán a védelmi szervezetbe.
Teljesen mindegy, ki kerül ki majd ki nyertesen (mert győztese az nem lesz) az orosz-ukrán háborúból. A következményeit mi (is) fogjuk viselni. És már előre tudom sajnálni, nagyon, de nagyon - (leginkább) magunkat.
*****************
Egy kis előzmény:
A II. világháború befejezése után két évvel komoly fordulat következett be a világpolitikában, szakítva a roosevelti örökséggel, az Egyesült Államok vezetésével a Nyugat legfőbb törekvése az lett, hogy amennyire lehetséges, megóvja birtokállományát a terjeszkedő szocializmussal / kommunizmussal szemben. Ez különböző szervezetek formájában öt világrészre terjedt ki.
1947. augusztus 15-étől szeptember 2-áig Rio de Janeiróban tartották meg az amerikai kontinens védelmével foglalkozó értekezletet, szeptember 2-án (2 ország kivételével, ez Nicaragua és Ecuador, ők később csatlakoztak) 19 ország aláírta az Amerika-közi Kölcsönös Segélynyújtási Szerződést.
1948. június 11-én az Egyesült Államok szenátusa mindkét pártja elfogadta az úgynevezett Vanderberg-határozatot, egy védelmi jellegű katonai szövetség létrehozásáról. (Ezt megelőzte Truman elnök 1947. március 12-i üzenete a kongresszus két házához, amelyben javasolta, hogy nyújtsanak segítséget Görögországnak és Törökországnak.)
1949. április 4-én Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Izland, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Portugália, Nagy Britannia (Anglia) és az Egyesült Államok aláírta a húsz évre szóló Észak-atlanti Szerződés Szervezete (North Atlantic Treaty Organization = NATO) létrehozásáról szóló megállapodást. Truman 12-én terjesztette a szenátus elé, amely július 21-én módosítás nélkül 82:13 arányban jóváhagyta, Görögország és Törökország 1952-ben csatlakoztak. A létrehozását Bevin brit / angol külügyminiszter a következőképpen indokolta: „Őszintén szólva, ugyanúgy, ahogy a Népszövetség nem teljesítette feladatát, ez ideig az Egyesült Nemzetek Szervezete sem tette azt.” Nyugat-Németország (Német Szövetségi Köztársaság) csatlakozása – a franciák folyamatos vétója miatt – csak 1954 végén vált lehetségessé, akkor is csak úgy, hogy az amerikaiak belengették: ha a franciák nem hagyják jóvá azt, kivonják Európából az amerikai csapatokat. Ez hatott, 1954. október 23-án Párizsban aláírták a szerződéseket.
1955. május 14-én a Szovjetunió vezetésével – miután az felmondta a britekkel és a franciákkal még a világháború alatt kötött segélynyújtási szerződést – szovjet fennhatóság alatt álló közép- és keleteurópai országok megalakították a Varsói Szerződést. 1991-ben megszűnt.
A NATO azóta csak bővült.
**************************
Olvasom az alábbit:
"Bárcsak több segítséget kapnátok, és bárcsak ott harcolhatnék veletek! "
Mégis: Ki, vagy mi tart vissza? - álszent duma, akor miért nem megy oda?
Az Ukrajnának küldött fegyver-szállítmányokat meg "segélyeket" majd többszörösen fogják később bevasalni. A háború mindig is jó üzlet volt, de nem azoknak, akik a tűzvonalban vannak."
vk.com
