Orosz elemzés (Medúza)...
Az orosz hadsereg új stratégiája....
Az orosz parancsnokok az elmúlt napokban megváltoztatták a hadműveletekhez való hozzáállásukat. A csapatok már nem "lovassági támadással" próbálják elérni a mélyen Ukrajnában lévő célokat - menetoszlopokban menetelnek nyitott szárnyakkal, felderítés, helikopteres ledobások stb. nélkül. A városok megkerülésének és az ukrán helyőrségek hátrahagyásának korábbi gyakorlatát felváltották a sűrű ostromok és a lakott területek elleni támadások.
Továbbá úgy tűnik, hogy a stratégia is megváltozott. Az orosz erők már nem próbálnak egyszerre mindenhol erősebbek lenni, és egyszerre nyolc-kilenc fronton támadni. Az elmúlt napok eseményei alapján a következő hetek legfontosabb céljai közé kell sorolni a Donbaszban lévő ukrán erők legnagyobb csoportosulásának bekerítését, amelynek érdekében offenzívát indítottak a Donyecktől nyugatra és Harkivtól délre húzódó konvergáló vonalak mentén. A bekerítésnek drámaian meg kell növelnie az ukrán hadsereg veszteségeit (ha a donbásszi csoportosulást nem sikerül megmenteni, akkor az ott harcoló 8-9 dandár nagy részét, vagyis teljes haderejének harmadát-negyedét elveszítheti). Az orosz terv továbbá egyértelműen az, hogy Kijevet nyugatról és keletről - a Dnyeper mindkét oldalán - blokád alá veszik; az orosz erők itt erőt gyűjtenek, és igyekeznek megvédeni előrenyomuló erőik szárnyait és hátulját.
Hogyan reagál Ukrajna?
Ukrajna stratégiája és a hadműveletekhez való hozzáállása változatlannak tűnik, és nem is lehet változtatni rajta: az ukrán erőknek nincs mozgékonyságuk az ellenséges légi fölényben (a csapatok tömeges mozgatása túl kockázatos számukra). Emiatt sehol sincs kezdeményezésük, és kénytelenek a városokra alapozott fókuszált védekezést folytatni, lehetőség szerint e városok közvetlen közelében ellentámadást indítani, és az orosz utánpótlási útvonalakat lesből támadni. A cél az, hogy az orosz parancsnokokat arra kényszerítsék, hogy szétszórják erőiket ezen erődök ostromakor vagy blokádolásakor, hogy veszteségeket okozzanak, ahol csak lehet, és végül, hogy meghosszabbítsák a háborút, és azt Oroszország számára jelentéktelen műveletek sorozatává tegyék, amelyek során az erők elhasználódnak, és nincs világos végcél. Pontosan ez az, amit - orosz szempontból - a "megfeneklés" szóval lehetne illetni.
Harkivtól délre a helyzet megfelel az orosz stratégiának: egyértelmű cél az ukrán hadsereg donbásszi csoportosulásának hátországának elérése; Balakleja és Izyum közelében van egy erős csoportosulás. Mindkét várost súlyos harcok után elfoglalták az orosz erők (Izyumot talán nem foglalták el teljesen, bár március 13-án közzétettek egy videót a város központjában lévő orosz felszerelésekről). Valószínű, hogy az orosz csoportosulás, miután Izyumnál megszabadult a nagy ukrán erők ellenállásától, most Barvenkovo felé fog előrenyomulni, hogy elvágja a bal parti Ukrajna fő erőit a Dnyepertől (ebben az esetben a folyóra és a városra egyaránt utalva). Március 13-án légicsapások kezdődtek ennek az ukrán csoportosulásnak a szlovjanszki és kramatorszki főhadiszállása ellen.
A DPR csapatai és orosz egységek Huliaypil és Volnovakha térségéből dél felől közelednek az Izyumból érkező erők felé. Volnovakha közelében az ukrán hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett (a sérült és elhagyott felszerelések mennyiségéből ítélve). Kétségek vannak afelől, hogy az ukrán erők képesek lesznek-e gyorsan helyreállítani a frontot.
Szlovjanszktól és Kramatorszktól keletre az orosz és LNR erők megpróbálnak egy kisebb "katlant" létrehozni Lysychansk és Severodonetsk közelében. A valószínűsíthető cél nem csupán a Donbassz csoportosulás bekerítése, hanem annak azonnali feldarabolása.
Az ilyen bekerítési műveletek fő veszélye az ukrán hadsereg esetleges ellenállása az ostromra előkészített városokban. Pontosan ez történik a Donyecktől délnyugatra fekvő Mariupolban már több mint tíz napja. A városba már orosz erősítést vezényeltek, állítólag több ezer "kádrovitat" (csecsenek by Wilson).
Végül a távolabbi térségben, a Mikolajiv és Herszon régiókban a harcok nem az orosz offenzíva valószínű célpontjához, Odesszához közelednek, hanem távolodnak tőle. Az orosz erők, amelyeknek nem sikerült gyorsan bevenniük Nyikolajevet és a tőle északra fekvő Déli "Bogarat", most megpróbálják biztosítani a hosszú, nyitott szárnyukat Krivij Rih felé. Harcok folynak egy Krivij Rihben állomásozó ukrán harckocsi dandárral a Herszon és Dnyepropetrovszk régiók határán.
Hogyan fog véget érni az egész?
Még túl korai lenne jóslatokat tenni. Az orosz hadseregnek, ha képes lesz megváltoztatni a megközelítését ("legyünk mindenhol erősek") egy pragmatikusabb és egyszerűbb megközelítésre ("összpontosítsuk erőinket a kulcsfontosságú irányokban"), még mindig van esélye arra, hogy legyőzze az ukrán erőket a bal parton. Ehhez ki kell javítania a kezdeti bevetés hibáit: le kell mondania az Odessza irányába történő határozott fellépésről, át kell csoportosítania erőit Harkivtól délre és a Zaporizzsjai területre, és meg kell erősítenie a Donyecktől nyugatra előrenyomuló csoportosulást. Kijev alatt a hangsúlyt az utánpótlás biztosítására kell helyezni.
Az ukrán hadvezetésnek nehezebb kijavítania saját kezdeti hibáit: az első napokban elhibázott egy csapást délen, és most nehéz lesz oda erősítést mozgatni, hogy elkerülje az erők teljes bekerítését Donbasszban. Ukrajna számára a fő irány továbbra is Kijev marad (a város a leggondosabban felkészült a védekezésre, beleértve, mint ukrán parancsnokok elmondták, a déli csapatok gyengítését - a fővárosba áthelyezett légvédelmi eszközök rovására).
Az a tény azonban, hogy az ukrán hadsereg nem tudja magához ragadni a kezdeményezést, nem garantálja az orosz hadsereg győzelmét. Minden attól függ, hogy a felek hogyan képesek katonai stratégiájukat politikai célok elérésére fordítani. Itt kiderülhet, hogy a Kreml már a hadművelet tervezésének szakaszában kritikusan elszámította magát: az orosz hadsereg tűzerőben és mozgékonyságban fölényben van az ukrán hadsereggel szemben, minden problémája ellenére képes növelni a légicsapások intenzitását stb. A számbeli fölény (amely a rendőrség és az irreguláris egységek figyelembevétele nélkül másfélre becsülhető) azonban nem biztos, hogy elegendő lesz ahhoz, hogy az egymást követő hadműveletekben (az összes erő összpontosításával) legyőzzék az ukrán hadsereg nagy részét, és megbízhatóan elfoglalják az ország nagy részét.
Az orosz hadseregnek azonban még be kell bizonyítania, hogy az általa választott módszerekkel képes bevenni erősen megerősített városokat. A több százezer lakosú települések megrohamozása pedig folyamatosan rontja Oroszország külpolitikai helyzetét. Egy ilyen lehetőség nemkívánatos voltát mostanra a Kreml is felismerte.
Ilyen körülmények között megnő a lehetősége egy kompromisszumos megállapodásnak (az 1940-es szovjet-finn háborút lezáró megállapodáshoz hasonlóan (a háború kezdetének és lefolyásának körülményei nagyon eltérőek voltak). A Kreml egyértelműen jelentős katonai sikerekkel, mint aduászával (pl. egy bekerített csoportosulás Donbasszban) szeretne egy ilyen megállapodáshoz közelíteni.
Egy kikényszerített megállapodás azonban önmagában nem oldaná meg azokat a problémákat, amelyeket az orosz vezetés magának teremtett: az ukrán hadsereget nyugati segítséggel építenék újjá, bármelyik ukrán vezetés bosszúra vágyna, Oroszország pedig elszigetelt maradna. A "kompromisszum" alternatívája még mindig ugyanaz - egy hosszú és erőforrásokat felemésztő háború, hogy egy bábkormányt hozzanak létre az országban.
Российское командование в последние дни изменило подход к ведению операций. Войска больше не пытаются достигнуть целей в глубине Украины кавалерийским наскоком — маршами в походных колоннах с открытыми флангами и без разведки, вертолетными десантами и т. д. Прежняя практика обхода городов и...
meduza.io