A jégmezők lovagja és az orosz világrend.
Az, amit nekünk próbálnak eladni: az oroszok elkerülhetetlen gazdasági bukásának determinizmusa, csupán egy nagy átverés. Az átverés egyetlen célja megnyugtatni a felháborodott, és szeszélyes nyugati közvéleményt, hogy a proxy-háború az oroszok ellen teljes eréllyel folyik.
Ezért fontos, hogy minden este megjelenjen egy nyugalmazott tábornok, vagy egy kivénhedt politológus, és arról biztosítsa a publikumot, hogy az oroszok megtorpantak az Úr valamelyik városa előtt és alámerültek az ukrán sárban.
Ezért fontos a katonai bakiparádét nyomni, hogy a tisztelt nagyérdemű közönségben ne maradjon kétség, hogy az oroszoknak kampec. Ezért
fontos egy olyan optimista hangulatot kreálni, amiből a Földre látogató egyszeri marslakó arra a következtetésre jutna, hogy az ukránok kerítették be az orosz fővárost és nem fordítva.
Ez a lengőn-áldó derűlátás-ipar a biztosítéka annak, hogy a menekültek millióival, az atrocitásokkal, és a mérhetetlen emberi szenvedéssel szembesülő nyugati közvélemény nem csap az asztalra, és nem követel még erélyesebb fellépést Oroszországgal szemben. Mert a nyugati politikai elit még az oroszoknál is jobban fél a saját polgáraitól. Köztudott, hogy a demokrácia számára a legnagyobb veszélyt a demokrácia jelenti.
Akár az utolsó ukránig.
A legveszélyesebb ellenfél az a naiv szavazópolgár, aki még mindig elhiszi, hogy az államrend, amiben élünk a népfelségen alapul. És ez a barom még arra is képes, hogy felháborodásában kimegy tüntetni. Minden szervezés, BLM és dzsordzsfloyd nélkül. Csak úgy, spontán módon. Önszorgalomból. Aztán, ahogy megszavazta a Brexitet, és megválasztotta Trumpot, most még arra is képes lenne hogy határozottabb lépéseket követeljen az oroszokkal szemben.
Ennek pedig nem szabad megtörténnie, mert a háborún kívül más pogácsa nincs a tarisznyánkban.
Ez az a pont, ahol a NATO és Oroszország érdekei egymásra találnak egy fauszti egyezség erkélyjelenetében. A NATO olcsón megkapja a tántoríthatatlan helytállás vándorzászlaját, csupán egy kis szankciózás és fegyverexport árán, az oroszok pedig nem cáfolnak semmit, mert cserébe zavartalanul vehetik el, amit el akarnak venni.
Nem kizárt, hogy már mindenki megkapta a magáét, a szó pozitív értelmében:
Zelenszkij úr a kapitulációs beszédét, amit kompromisszumos egyezmény cím alatt adtak neki át kijevi látogatásuk során a Három Királyok.
Oroszország is megkapja nagyjából, amit akart, anélkül hogy kardélre kellett volna hánynia néhány fél-magyarországnyi város lakosságát.
A nyugati biztonságpolitikai szakértők, katonai elemzők, politikusok és politológusok pedig megkapják a jogot arra, hogy még az unokáiknak is eldicsekedjenek vele, hogy pusztán gazdasági eszközökkel térdre kényszerítették a Föld legnagyobb államát.