Um, itt szerintem van egy kis kavargatás.
Mikor én ugyanezt említettem, sokan javítottak, hogy az E-3 ugye radarhorizont miatt ezt nem teheti meg a keleti megyékben. Akkor nem mentem bele, mert nem helye itt a konteózásnak - de az elejétől fogva van egy olyan sanda gyanúm, hogy az USAF itt teszteli a multistatikus rendszereket - pontosabban azok LO drón és space based részeit.
A Red Flagek az elmúlt években a stealth gépek elleni eljárások és technikák kidolgozásáról szóltak főleg - ezek ugye főleg a mindenfelé szétszórt radarvevőkön alapulnak - vagyis az AWACS meg minden más kipumpál elképesztő energiát, aztán ezt a lehető legtöbb vevővel összeszedik és csinálnak belőle egy helyzetképet (stealth gépet nem olyan nehéz meglátni, csak tracket képezni iszonyat nehéz...). Csak utalásokat olvastam arról, hogy ezeket a vevőket LO drónokra (mint a Dark Star és hasonlók) pakolják, meg úgy igazából mindenre. Na mármost ezzel többek között jelentősen növelhető az AWACS (mint központ) hatótávolsága.
Nem. A bi- és multistatikus radarok lopakodók ellen ugyan jelenthetnek megoldást, de radarhorizont problémáján semmit nem tudnak segíteni. Ha az adó (AWACS) nem lát rá a célra, akkor a célt nem fogja elérni a nyaláb és visszaverődés sem lesz. Ha nincs visszaverődés akkor lehet akár száz elszórt vevő is a térségben, akkor sincs felderítés. A radarral való felderítés alapfeltétele, hogy az adó és a vevő is rálásson a célra, mert a nagy frekvenciás rádióhullám egyenesen terjed. Ez alól csak a horizonton túli radarok a kivételek, de azok meg hatalmas, épített szerkezetek. Legjobb tudomásom szerint a térséghez legközelebb lévő nyugati horizonton túli radar a franciáknál van, bő 2,5 ezer km távolságban a fronttól.
Ezen csak azzal tudnának nyugaton segíteni, ha mélyen berepülnének az ukrán légtérbe. Az viszont elég húzós lenne olyan környezetben, ahol Fehéroroszországból, a Krímből, illetve az oroszok kezén lévő déli területekről az Sz-400, Sz-300 V4 tartja ellenőrzés alatt nagyobb magasságban az ukrán légteret, illetve a fehérorosz légtérből és a tenger felől Mig-31, vagy Szu-35 érkezhet akár R-37(M) rakétákkal is. Még egy lehetőség van, az F-35 (vagy F-22) beküldése, de ha azt légtér figyelésre akarják használni, akkor felfedi a helyzetét. Egy Ukrajnában akár műszaki hiba miatt lezuhant F-35 igen kellemetlen lenne. És esetleg az oroszok az F-35 jelenlétét észlelve nem légtér figyelésre gondolnának, hanem az F-35 alapfeladatára, a mélységi első csapásmérésre, ami beláthatatlan következményekkel járhat. Ha viszont sem AWACS, sem F-35 (F-22) nem megy be, akkor a fizika mai állása szerint Kelet-Ukrajnában a front térségére a NATO nem lát rá, ha az ottani orosz gépek alacsonyan repülnek.
gazából ezeken azért szoktam töprengeni, mert nehezen értettem meg az oroszok elsős időben elszenvedett veszteségeit. Úgy értem ok, hogy nagy haderő az ukrán meg tapasztalatlanság, stb... de a top szolgálatban álló légierejüknek az a hardware nem okozhatott volna gondot. Mégis, irtózatosan orrba verték őket (és ezt minden nagy szagértő azonnal előadta, hogy mekkora szar a ruszki légierő) - holott igazán semmi nem magyarázta a történteket.... és aztán azt sem, hogy hirtelen nagyon rendbe tették a légi helyzetképet (elvétve vannak veszteségek).
Általában a legegyszerűbb megoldás a legvalószínűbb. Ebben az esetben a legegyszerűbb megoldás az, hogy az orosz légierő hatalmas kezdeti veszteségei nem léteznek. Ezzel nem azt akarom írni, hogy az oroszok egyáltalán nem vesztettek gépet, hiszen ők is elismernek néhány ilyen esetet, csak azt, hogy az ukrán és nyugati propagandában megjelenő hazugságok/álmodozás tizede sem igaz. Az elején több gépet vesztettek az oroszok, mint most, hiszen akkor a teljes ukrán légvédelmet és légierőt kellett lerombolni és többet kellett mélységben dolgozni. De még ez a több is csak néhány gépet jelent. Jóval kevesebbet, mint amennyit az USA és szövetségesei vesztettek 1991-ben Irakban.
Mondom, semmi konteózás, mert nem a topic témája - de szerintem valahol erre kell keresni a RuAF teljesítményének fluktuációját, vagyis az USAF ide küldött rendszereinek zavarása/feltörése irányában. Mert az, hogy a NATO AWACS-ek ("nyílt titokként ismerve") irányítanak bármit is keleten vagy délen, szükségszerűen kell, hogy valamivel operáljon, mert sem Mordor, sem a Fekete Tenger fölött körözve nem tud érdemben dolgozni arrafelé...
Szerintem ez a háború sokkal mélyebb, mint aminek látszik.
Nem olyan bonyolult és rejtélyes ez. A NATO radargépei Közép-Ukrajnáig látnak be alacsonyan is. Az oroszok Ukrajna belsejébe csak akkor küldenek légierőt, ha nagyon muszáj. Időérzékeny célok ellen a légierő nem használható, mert a bevetést órákkal a tényleges csapásmérés előtti adatokkal tervezik meg, és indítják el. Nem repkednek nagy hatótávolságú és drága rakétákkal csak azért az ukrán légtér határán, hogy hátha lesz majd valami célpont. Az oroszok ennyire nem pocsékolják a repült órát. Az időérzékeny célokra megy az Iszkander. Ami fix, vagy várhatóan a következő 1-1,5 órában nem mozdul el, arra a legegyszerűbb a Kalibr indítás, harci gép kockáztatása nélkül. Ha végfázisban is látni kell a mélységben elhelyezkedő célt, vagy az mozog, akkor lehet elővenni a H-59-et, illetve radar ellen a H-58, vagy H-31rakétákat. De még ekkor sem megy közel a légierő. Ha feltétlenül mélységben kell bemenni, akkor magasan Szu-35, vagy Mig-31 őrködik, kísér, tisztes távolból, alacsonyan pedig beépített és konténeres zavarókkal, önvédelmi légiharc rakétákkal és pár csapásmérő rakétával megpakolt Szu-34 dolgozik. De erre ritkán lehet szükség.
Keleten a front közelében viszonylagos biztonságban vannak. Működő ukrán Sz-300 már valószínűleg nincs. A BUK-okat kiszorítja a front közeléből az ott rendkívül sűrű orosz felderítés és a tüzérség azonnali csapásai, ha meglátnák őket. Tehát az orosz ellenőrzés alatt álló területről nagy magasságból figyelhet a Szu-35. Neki mindegy hogy látja-e az AWACS, mert úgyis elárulja a helyzetét a radarjával, de úgyse megy légvédelem hatótávolságon belülre. A Szu-35 gyakorlatilag radargépként is működik, mert az Irbis radar hatalmas tányérja, sok elemi sugárzója, rendkívül nagy teljesítménye mellet tényleg nagyon távolra ellát és a felderítési szögtartománya 240 fok. Tehát magasan a Szu-35 figyeli az esetleg arra vetődő ukrán vadászokat, vagy támadó gépeket és lecsap, vagy leadja a drótot az orosz légvédelemnek és az csap le. Alacsonyan a Szu-25 és a helikopterek az ukrán légerőtől így javarészt biztonságban vannak. Védi őket a saját légvédelmi ernyőjük és a vadászaik. A NATO radargépektől a radarhorizont védi őket. A radaros légvédelmet a felderítés és a tüzérség kiszorítja. A fő problémát a kézi légvédelmi rakéták és esetleg a Sztrela-10 jelenti. A Szu-25 és a helik azért repülnek fűnívóban, hogy szemmel, füllel is csak nagyon közelről legyenek észrevehetők, amikor már nincs elég idő a kis hatótávolságú légvédelem hatékony alkalmazására, illetve a Szu-25 elég gyors ahhoz, hogy közelről már a szögsebesség is túl nagy legyen. Ha esetleg mégis betévedne a front közelébe egy ukrán radar, az is csak közelről láthassa meg őket és a terepfedezékek is védjék őket. A helik lassabbak, de őket még védi a Vityebszk is és a fák mögé is el tudnak bújni. Ezzel együtt, ha nem szükséges, akkor nem kockáztatnak és kézi légvédelmi rakéta hatótávon kívülről, felhúzásból indítják a nem irányított rakétákat, illetve távolról lövik a páncéltörő rakétákat. A csalikat pedig bőkezűen szórják.
Így alkalmazva az orosz légierő persze hogy minimális veszteségeket szenved. Még kevesebbet, mint az elején. Az ukránok legfeljebb egy-egy légvédelmi csapdába csalhatnák be 1-2 gép kockáztatásával az orosz vadászokat, de úgy tűnik, hogy ez nem szokott nekik sikerülni és inkább ők vesztenek gépet, sem mint az oroszok. Az oroszok egyszerűen ott és úgy használják a légierőt, ahogy az számukra a legbiztonságosabb és nem kockáztatnak fölöslegesen. A munka dandárját úgyis a tüzérség végzi. Mélységben meg dolgozik a Kalibr és Iszkander.
