Csernovci – a határ, mint kenyéradó és hiú remények a menekültekkel kapcsolatban
Csernovciban elég sok ember van, és nemcsak román nemzetiségűek,
aki kész lenne a várost Románia fennhatósága alá helyezni. Ugyanakkor sokkal többen érdekeltek a határ megmaradásában, amely már régóta a környék "kenyéradójává" vált.
Az Ukrajnában gyakran egyszerűen csak Bukovinaként emlegetett Csernovci terület (bár csupán Észak-Bukovinát foglalja magában, Dél-Bukovina Románia része) a múlt héten geopolitikai viták tárgyává vált. Az egész azzal kezdődött, hogy július 27-én Dmitrij Medvegyev, az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsának elnökhelyettese, Oroszország volt elnöke Telegram-csatornáján közzétette „Ukrajna felosztásának” térképét, amely szerint a Csernovci területet átengednék Romániának.
A román külügyminisztérium végül két nappal később reagált: „Az ilyen akciókat az Orosz Föderáció által régóta alkalmazott propaganda és dezinformációs eszközök részének tekintjük... Holmi „javaslatok” és „elemzések” az államhatárok ad-hoc átrajzolásával és a nemzetközi jog megsértésére való felbujtással nem mások, mint sikertelen kísérletek saját tetteik igazolására, megsértve a szabályokon alapuló nemzetközi rendet” – nyilatkozta a román külügyminisztérium és teljes támogatásáról biztosította Kijevet Ukrajna szuverenitását és területi integritását illetően.
Mindazonáltal Medvegyev posztja és Bukarest válasza Csernovciban, amely 1918-1940 között a Román Királyság része volt, gyakorlatilag észrevétlen maradt. A helyi média ugyan beszámolt róla, de a hír csak a hivatásos politológusok körében váltott ki vitát. A város román közössége, amelynek vezetőségét 2018 májusa óta tényleges szabadságvesztéssel fenyegetik „Nagy-Románia” történelmi térképeinek (természetesen egész Bukovinával) kiállításáért, tüntetően hallgat. Csernovci többi lakója pedig régi szokása szerint egyszerűen nem foglalkozik olyan hipotetikus események megvitatásával, amelyekre úgy sincs befolyása.
Természetesen Csernovciben van elég ember, aki már régóta kész arra, hogy a várost Románia fennhatósága alá helyezze és nem csak román nemzetiségűek. A helyzet az, hogy Bukarest osztogatja (hivatalosan „visszaadja”) a román állampolgárságot mindazoknak, akiknek a felmenői a Román Királyság alattvalói voltak, vagyis „területi”, és nem „származási” alapon, mint Magyarország Kárpátalján. A Csernovci terület több, mint 100 ezer lakosa (természetesen pontos adatok nincsenek) rendelkezik román útlevéllel és ezeknek az embereknek a jelentős része a régióközpontban él.
A Csernovcitől alig több mint 30 kilométerre fekvő román határ fenntartásában viszont sokkal többen érdekeltek. Az 1980-as évek vége óta ez a határ rengeteg ember „kenyéradója” lett – csempészeknek és általában törvénytisztelő „csencselőknek” egyaránt. Először olcsó szovjet árukat szállítottak a Ceaușescu uralma utáni elszegényedett Romániába, majd török fogyasztási cikkeket Ukrajnába. A Csernovci külvárosában található Kalinovszkij-piac kirakodóvásárból hamarosan az ország egyik legnagyobb, az ogyesszai „Hetedik kilométerhez” és a harkovi Barabasovo-piachoz mérhető nagybani kereskedelmi központjává vált.
Most a kereskedelem volumene természetesen csökkent, de új áramlat indult meg a határon keresztül – az embereké. Sőt, ha február végén-március elején Románia, sőt Moldova felé próbálták meg az emberek bármi áron elhagyni Ukrajnát, most a forgalom mindkét irányban működik. Tekintettel a sorköteles korú férfiak kiutazásának korlátozására, a női sofőrök, valamint a román és moldovai útlevéllel rendelkező fuvarozók óriási előnyhöz jutottak.
Február 24-től április végéig a csernovci Marina (nevét megváltoztattuk) szinte folyamatosan a kisbuszát vezette és főként gyermekes nőknek segített az ország elhagyásában. Nem szívesen beszél a férfi utasokról, bár egyértelművé teszi, hogy voltak ilyenek is, de ők maguk döntöttek a határátlépés mellett - az ő dolga csak a szállítás volt. Február-márciusban egy fuvarért Csernovciből Kisinyovba 300 dollárt, Bukarestbe pedig 500 dollárt kellett fizetni, mára az árak csökkentek.
Marina férjének nem okoz gondot elhagyni Ukrajnát – ő moldovai állampolgár. Néha a házastársak együtt vitték a fuvart, különösen, ha tovább kellett menniük Olaszországba. De általában más irányokba utaztak - Vasile (nevét megváltoztattuk) a családi terepjáróval vihette az utasokat Kisinyovba, Marina pedig a kisbusszal Bukarestbe. Ma már sokkal kevesebben akarják elhagyni Ukrajnát vagy visszatérni a területére, Marina és Vasile főleg Románia és Bulgária strandjaira szállítja a nyaralókat.
Természetesen a Csernovci terület kormányzója is érdekelt a határ megőrzésében és nem csak azért, mert ellenkező esetben elveszíti pozícióját és a lehetőséget arra, hogy a csempészetből kivegye a részét. Ruszlan Zaparanyuknak, aki három hete foglalta el székét, első dolga a román határon lévő új határátkelőhelyek vizsgálata volt. Elődje, Szergej Oszacsuk, akit Dmitrij Firtas oligarchával kapcsoltak össze, több mint két év alatt, amíg hatalmon volt, nem volt képes befejezni az építésüket.
A továbbra is állami tulajdonban lévő Oscsadbank csernovci igazgatóságának egykori vezetője, Ruszlan Zaparanyuk viszont Arszenyij Jacenyuk ex-miniszterelnök üzletpolitikai „családjába” tartozik. Csakúgy, mint két másik jól ismert bukovinai – Andrej Pisnij, az Oscsadbank volt vezetője és Makszim Burbak volt közlekedési és infrastrukturális miniszter. Utóbbinak a cégei voltak azok, melyek 2015 után szerződést kaptak a „Krasznoilszk” és „Gyakovci” ellenőrzőpontok rekonstrukciójára, de olyan sikeresen „tették magukévá” az európai pénzeket, hogy mindent elölről kellett kezdeni.
Burbak, aki 2019-ben elveszítette a Verhovna Rada képviselői mandátumát, sokáig nem tündökölt szülővárosában, most azonban rendszeresen tesz hangos kijelentéseket. Így a minap kommentálta az Európai Bizottság döntését Ukrajnát bekapcsolásáról a transzeurópai közlekedési hálózat rendszerébe.
„Ez egy nagyszerű lehetőség a Csernovci terület számára, hogy kikerüljön abból a logisztikai csapdából, amelybe a régió a helyi hatóságok stratégiai hibái miatt került. Ez egy lehetőség a régió közlekedési infrastruktúrájának kiépítésére az európai beruházások költségén, hogy biztosítsa a Balti-Fekete-tengeri-Égei-tengeri folyosó működését, amely Lvovon és Csernovcin keresztül összeköti majd északot déllel” – mondta Makszim Burbak, akinek ismét egyértelműen az EU-s pénzek lebegnek a szeme előtt.
Makszim Burbak
Csernovci számára az az igazi „logisztikai csapda”, hogy a Kijevből ebbe a városba közlekedő vonat Moldova területén halad át. Burbak miniszterként az elkerülő vasútvonal megépítése helyett egyszerűen megegyezett Kisinyovval, hogy a Kijev-Csernovci járat utasai nem esnek át a vám- és határellenőrzésen - elvégre a vonat nem áll meg Moldova területén. A moldáv-ukrán ellenségeskedéssel összefüggésben azonban egyre gyakrabban hallani olyan hangokat, amelyek szerint vagy le kell állítani ennek a vonatnak a közlekedését, vagy vissza kell állítani a 2012 előtti ellenőrzést (bár Csernovcit eddig egyetlen csapás sem érte). Erről a veszélyről sokkal többet vitáznak Csernovciban, mint a Balti-Fekete-tenger-Égei-tengeri közlekedési folyosóról.
Egyébként a Lvovval való vasúti összeköttetés, amelyet még Ausztria-Magyarország idejében építettek ki, most időről időre megszakad. Augusztus 6-tól pl. határozatlan időre (formálisan a műszaki átvizsgálással összefüggésben) felfüggesztették a Csernovci-Lvov járatot, amellyel Csernovci lakói számára a legegyszerűbb eljutni nemcsak Galícia fővárosába, hanem Ivano-Frankovszkba és Kolomijába is.
Nyilvánvalóan Csernovci hasonló logisztikai problémái (végül is nem mindenkinek van pénze olyan magánfuvarozókra, mint Marina és Vasile) oda vezettek, hogy a városban a különleges hadművelet megkezdése utáni első hetekhez képest a lakóingatlanok lakbére meredeken visszaesett.
2021 októberéhez képest 2022 júliusában Csernyivciben mindössze 30 százalékkal nőtt a lakásbérlés iránti érdeklődés, míg a szomszédos Hmelnyickijben és Ternopolban - 99, illetve 334 százalékkal, Kárpátalján pedig 455 százalékkal (a kijevi LUN cég tanulmánya szerint). Így a „befektetési célú” lakásokkal rendelkező csernovci lakosoknak búcsút kellett venniük a keletről áttelepült lakásbérlőktől való számottevő pénzhez jutás reményétől. És egyre kevesebb egyéb pénzkereseti lehetőség maradt a városban.
Oleg Havics cikke (ukraina.ru), saját fordítás
https://ukraina.ru/20220805/1037323212.html