Ja, erről beszéltem. Nézzünk egy példát:
<i>"51. cikk
A polgári lakosság védelme
4. Tilos megkülönböztetés nélküli támadásokat indítani.
5. Többek között az alábbi támadásmódok minősülnek megkülönböztetés nélkülinek:
a) az olyan bombázás, vagy bármely más olyan módon, vagy eszközzel indított támadás, amely egyetlen katonai
célpontnak tekint több, egymástól különálló és jól megkülönböztethető olyan katonai célpontot, amelyek egy nagyvárosban, városban, faluban, vagy más olyan területen vannak elhelyezve, ahol a polgári személyek, illetve polgári javak hasonló tömörülése található"</i>
Mi itt a lényeg: Az egyezmény papíron szépen megvédte a civileket, de a kikötések révén a gyakorlatban porrá bombázható a lakótelep néhány háztömbje, ha felderítés jelentette, hogy egy ellenséges katona a tömbök közti területen épít állást. Mert ezzel már konkrétan meghatároztuk a célt.
No persze itt felhozhatnád, hogy ez aránytalan, dehát mihez képest! A szerződés ezt már így határozza meg:
<i>"b) az olyan támadás, amely a polgári lakosság körében feltehetően annyi áldozatot követel és annyi sebesülést okoz, valamint a polgári javakban akkora károkat idéz elő, hogy azok önmagukban, vagy együttesen meghaladnák a támadástól várható konkrét és közvetlen katonai előny mértékét."</i>
Mint láthatod megint hangzatos nagy szavak, de bármelyik katonatiszt, vagy az összes együtt komoly arccal tanúsítani fogja, hogy a katonai előny jelentősebb volt, mint az ahhoz képest elhanyagolható civil veszteség és ezzel a kör bezárult. Ha továbbolvasod az 52. cikket, akkor ugyanez fog ismétlődni. Szépen rendelkezik a szerződés arról, hogy védeni kell ezeket a gyámolatlan civileket, majd olyan gumiparagrafusba gyömöszöli ezt a védelmet, ahol az éppen harcoló katona dönti el lényegében önhatalmúlag hol volt ennek a védelemnek a határa.
Ne felejtsük el, hogy ezeket a szerződéseket nem több generáción átívelő kontinentális béke után írták, hanem még abban a korban, amikor az imperialista hatalmak háborúi generációs élmények voltak, így a katonák reális szempontjai érvényesültek bennük, miszerint <i>legyen meg a politikusok napi demagógiája és a mi két szabad kezünk</i>.
A civilt a harcmezőn Isten és a vak szerencse védelmezni.
