Herszon az átmeneti időszakban (2/1)
Andrej Dnyeprovszkij, IA Altyernatyiva, 2022. szeptember 15. (saját fordítás)
https://news-front.info/2022/09/15/herson-perehodnogo-perioda/
Herszon továbbra is egy átmeneti, mi több, "forradalmi" időszakban él. A államhatalom megváltozása digitalizált és „globalizált” korunkban, amikor az átlagpolgár élete sokkal jobban kötődik az állami intézményekhez, mint korábban, igen nehéz feladatnak bizonyult.
Mint ismeretes, az ellenség Herszon irányába tett sikertelen támadási kísérletet, melynek egyik összetevője volt a Dnyeperen átvezető átkelőhelyek folyamatos támadása. Ezekből csak kettő van a régióban: a Herszon melletti Antonovszkij-híd és a Kahovkai-vízerőmű gátja (utóbbi egyben vasúti átjáró is, de azt jelenleg nem használják).
El kell ismerni, hogy a légvédelem eredményes munkája ellenére, mely a beérkező rakéták akár 90 százalékát is elfogta, a maradék időről időre célba talált (ezek pedig már a drága és ráfizetéses HIMARS-ok, amelyeket százával lőttek ki az átkelőkre), az átkelőhelyek pedig jelenleg zárva vannak (bár néhány nappal ezelőtt az interneten felbukkant egy friss videó egy, az Antonovszkij-hídon áthaladó katonai KamAZ vezetőfülkéjéből).
Mindenesetre az átkelőhelyek el vannak zárva a civilek elől, akik pontonhidakat használnak, a civilek és a katonaság pedig nyilvánvaló okokból egyértelműen elkülönülnek egymástól. És mindeddig megbirkóztak a feladattal.
Természetesen ez tele van nehézségekkel. Szergej Jeliszejev, a regionális adminisztráció megbízott vezetője szerint időnként az áruk átkelésével kapcsolatos "diszpécseri" kérdéseket közvetlenül neki kell megoldania kézi irányítással.
Ennek ellenére alapvető termékekből nincs hiány a városban. A benzinkutakon könnyen lehet üzemanyagot venni, a „vendéglátóipari egységekben” pedig igen kedvező áron csapolják a sört.
A szerző nem a habos ital iránti elfogultsága miatt emelte ki ez utóbbi terméket, hanem azért, mert egy fontos mutatónak tartja: nem tartozik a „kritikus szükségletekhez”, másrészt a „térfogatossága” miatt elég bonyolult a szállítása logisztikai szempontból különleges helyzetekben.
Vagyis az átkelőhelyek áteresztőképessége, elegendő számú jármű rendelkezésre állása, az ellátási láncok - mindent a megfelelő szinten tartanak.
Igaz, a vállalkozók nem sietnek tartós cikkek behozatalával a városba. Különösen a ruházati kínálat csökkent jelentősen, elsősorban a háború előtti időkből megmaradt készleteket értékesítik. De meg lehet érteni az üzletembereket is – drasztikusan csökkent a vásárlók száma, a megmaradtak pedig, nem a bútorok, laptopok stb. iránt érdeklődnek. A háztartási cikkeket és építőanyagokat értékesítő hipermarketek egyébként már orosz joghatóság alatt működnek.
A régió lakóinak rendszeres áramkimaradásokkal is meg kellett küzdeniük, amelyeket a zaporozsjei atomerőműre és a kahovkai vízerőműre kilőtt ukrán lövedékek okoztak. Az energetikai dolgozók becsületére legyen mondva, mindegyikkel megbirkóztak néhány órán belül.
Most, mint ismeretes, a zaporozsjei atomerőmű „hideg üzemmódra” kapcsolt és a felszabadult régiók áramellátása a Krímből érkezik – a nacionalisták által 2016-ban felrobbantott vezetéken.
A lakosság szociális segélyezési rendszerének válsága is megoldódik. Elhatározták, hogy a postahivatalokban „csomópontokat” alakítanak ki a kifizetésekre, amit elősegített, hogy a posta az elsők között és viszonylag nyugodtan ment át az új hatóságok ellenőrzése alá. Nos, a postások most nem különösebben foglalkoznak klasszikus munkájukkal – a régióba irányuló és az onnan küldött fizikai küldemények továbbítása még nem indult meg.
A postások nyugdíjat és egyéb szociális juttatásokat visznek ki a címekre (ismétlem, azoknak, akik előzőleg regisztráltak), de van, hogy nem találnak valakit otthon, vagy valaki türelmetlen, ezért aztán sorban állás alakul ki az osztályokon, de ez összehasonlíthatatlan azokkal a sorokkal, amelyeket a társadalombiztosítási hatóságok előtt az első hetekben ki kellett állni.
Ezzel párhuzamosan beindult a lakossági nyugdíj- és egyéb kártyák kibocsátása, vagyis a már megszokott pénzforgalmi rendszer felélesztése, a MIR rendszer termináljai is megjelentek már az üzletekben. De természetesen ez nehéz munka, bár jó ütemben halad, időt és erőfeszítést igényel.
Általánosságban elmondható, hogy a hatóságok a normális élet helyreállításának szinte minden területén aktívan dolgoznak: újranyitnak a könyvtárak, egyéb kulturális intézmények, sportkörök, iskolai körök stb.
Szeptember 1-jén a várakozásoknak megfelelően megkezdődött az új tanév. A területi hatóságok tájékoztatása szerint 17 000 gyerek ült be az iskolapadba. A különleges hadművelet megindítása előtt körülbelül egymillió lakosú régióban ez a szám szerénynek tűnik, de folyamatosan növekszik: állandóan érkeznek új gyerekek az iskolai osztályokba és óvodai csoportokba, néhány helyi adminisztráció már új osztályok és csoportok létrehozására készül. Sokan megvárták a tényleges iskolakezdést, vagy úgy döntöttek, hogy kivárják a helyzet teljes stabilizálódását, ennek ellenére „a folyamat zajlik”, ami a jelenlegi körülmények között előrelépésnek számít. Nem tagadjuk azonban, hogy sokakat befolyásolt az is, hogy a hatóságok segítik azokat a családokat, akiknek a gyermekei iskolába vagy óvodába jártak: 10 ezer rubel egyösszegű kifizetéssel az iskolások szüleinek, és emellett havi 4 ezer rubellel minden oktatási intézménybe járó gyermek után.
És itt elérkeztünk a kulcskérdéshez: mennyire sikeres a mentális „forradalom” folyamata a helyi lakosok fejében? Már írtam, hogy sok oroszbarát, s mi több, aktívan oroszbarát lakos van a térségben, sokak számára meglepően nagynak bizonyult a számuk, és ők egyre jobban bekapcsolódnak egy új élet felépítésébe.
Mindazonáltal meg kell mondani, hogy Herszon Délkelet-Ukrajna főbb központjai közül talán a „legkevésbé keleti”. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az 1950-70-es években Szovjet-Ukrajna egyik leggyorsabban növekvő városa volt. A honvédő háború végén megszerzett területi székhelyi státusz, mely megfelelő lakosságot és ipari potenciált feltételezett, továbbá a kedvező logisztikai helyzet hozzájárult ahhoz, hogy a központi hatóságok számos nagyvállalatot telepítettek Herszonba. Feljebb a Dnyeper mentén épült fel a Kahovkai-vízerőmű, mellette Novaja Kahovkával, amely a terület második legnagyobb városa lett. Ez a vidéki lakosság „átlagosnál nagyobb” beáramlásához vezetett a városba, nemcsak a környező járásokból, hanem a gazdaságilag kevésbé fejlett közép-nyugati régiókból is (pl. a szerző apósa a Hmelnyickiji területről érkezett Herszonba, hogy egy műszaki iskolában tanuljon) és Nyugat-Ukrajnából.
A régi herszoniak emlékeznek arra, hogy az 50-es években számos koldus járt házról házra, a következő szavakkal: „Nyugat-Ukrajnából jöttünk.” Központilag is behozták a "nyugatiakat", nemcsak a városba, hanem a környező nagyszámú zsidó és német mezőgazdasági kolóniába is, amelyek a háború után az ismert okokból elnéptelenedtek.
Számos környező faluban nagy és szervezett galíciai közösségek élnek, amelyek megőrizték sajátos galíciai hagyományaikat, dalaikat stb. Természetesen mint mindenütt, ezekből a falvakból is a fiatalabb generáció nagy számban költözik el a legközelebbi nagyvárosba.
Választási szempontból ez abban nyilvánult meg, hogy a Herszoni területet "ukrán New Hampshire-nek" nevezték. Kirovográd mellett ez volt a másik olyan régió, ahol a választási eredmények közel álltak az országoshoz, vagyis "nyugati" és a "keleti" szavazatai megközelítőleg egyenlő arányban oszlottak meg.
, mert Putyin már 3* meghalt, mielőtt vérrákos lett és ezzel összefüggésben Parkinson kóros.
