A tankokról ...
RT News 2023 jan 25 18:36
Mihail Khodaryonok katonai megfigyelő, nyugalmazott ezredes és légvédelmi szakember
Az Egyesült Államok bejelentette, hogy 31 Abrams harckocsit küld Ukrajnába. Joe Biden elnök egy szerdai beszédében megjegyezte, hogy ezek üzemeltetése és karbantartása bonyolult, ezért az Egyesült Államok ellátja Kijevet „a harcmezőn való hatékony használathoz szükséges alkatrészekkel és felszerelésekkel”. Ahogy Biden bejelenti a harckocsi küldést ugyanezen a napon azt is megerősítették, hogy a német kormány saját készletéből küld Leopard 2A6-os harckocsikat, és lehetővé teszi más nemzeteknek, például Lengyelországnak, hogy német gyártmányú harckocsikat szállítsanak Ukrajnába. London bejelentette, hogy a Challengers 2-eket Kijevbe szállítja, miközben most már elkerülhetetlennek tűnik, hogy Párizs AMX-56 Leclerc járműveket szállítson.
Az orosz szakértők és újságírók heves vitába keveredtek a nyugati harckocsik és az orosz T-90-esek közötti különbségekről, összehasonlítva a páncélzatukat, fegyvereiket, pontosságukat, aktív és passzív védelmi rendszereiket, manőverező képességüket, tűzvezető rendszereiket, lőszereiket, és sok más tulajdonság. Végső soron azonban ezeknek a megbeszéléseknek nincs gyakorlati értéke. A csatatér az egyetlen lakmuszpapír bármilyen típusú fegyver vagy katonai felszerelés előnyeiről és hátrányairól. A modern harckocsik hiteles összehasonlító elemzéséhez elsősorban megbízható statisztikákra van szükség a harchasználatról. Egy másik dolog, amit nem szabad elfelejteni, az az, hogy minden harckocsi sebezhető a modern páncéltörő rendszerekkel szemben, így a kérdés az, hogy hány NATO harckocsi fog útra kelni Ukrajnába?
Hány tankra van szüksége Kijevnek?
A számítások egyszerűsítése érdekében egy páncélos hadosztályt, a volt szovjet tagköztársaságok páncélos erőinek fő szerkezeti és taktikai egységét használjuk mércéül. A szovjet kézikönyvek szerint egy páncéloshadosztálynak 296 harckocsival, 230 gyalogsági harcjárművel, 54 önjáró tüzérségi rendszerrel, több mint 2000 rendes járművel, valamint csaknem 12 ezer katonával és tiszttel kell rendelkeznie. Hány hadosztályra van szüksége Kijevnek? A három fő fronton – Luganszkban, Donyeckben és Zaporozsjében – legalább egy. A különleges katonai műveleti övezetben jelenleg 815 km az érintkezési vonal, így három hadosztály túl szerény a változáshoz, de ettől egyelőre tekintsünk el.
Három páncéloshadosztálynak összesen körülbelül 900 harckocsija lenne. Ettől eltekintve szükség lehet egy másik páncéloshadosztályra a fehérorosz fronton, amely igen súlyos harcokat láthat. Eszkaláció esetén kötelező a tartalékban lévő páncélos hadosztály vagy hasonló egység, amely 300-zal 1200-ra növeli a szükséges harckocsik számát. Végül egyetlen főparancsnok sem nélkülözheti saját tartalékát, a legfelsőbb főparancsnokság úgynevezett tartalékát. Legalább egy páncéloshadosztály nélkül ez a tartalék nem igazán számíthat annak, ami további 300 harckocsit jelent a szükséges összesen 1500-hoz.
Egy másik dolog, amit figyelembe kell venni, az offenzív műveletek során várható ukrán veszteségek. Egy páncélos egység átlagos napi vesztesége ebben az esetben 10-15%. Az üzemképtelen tankok mintegy 15-20%-a jellemzően helyrehozhatatlan veszteség, míg a többinél javításra van szükség (30-50%-ban általános karbantartás, 15-30%-ban közepes szintű javítás, 10-20%-ban nagyjavítás). Egyszerűen fogalmazva, legalább további 300 harckocsira van szükség a harci műveletek során keletkezett veszteségek ellensúlyozására. Ez 1800 tankot ad, amit abszolút minimumnak kell tekinteni. Ezek nagyon hozzávetőleges és kissé leegyszerűsített számítások, mégis támpontot adó becslések.
Hány tankot kap Kijev?
A NATO-országok eddig több tucatnyi tankot jelöltek ki Ukrajna számára. Ez csak töredéke a hipotetikus minimumnak. Nagy-Britannia és Lengyelország hivatalosan egy-egy páncélos századot ígért, amely legfeljebb 14 harckocsiból áll. Németország hasonló mennyiségben szállít, míg az USA 31 Abrams nehézfegyver szállítását készíti elő. Hogyan változtatja meg ez az ukrajnai csatateret? Az Egyesült Államok vezette Védelmi Kapcsolattartó Csoport legutóbbi ülésén a németországi Ramstein légitámaszponton 12 ország illetékesei tárgyaltak arról, hogy összesen mintegy 100 harckocsit küldjenek Kijevbe, ha Berlin zöld utat adna, ami az ABC jelentése szerint megtörtént. A Rheinmetall ezen felül összesen 139 harckocsit tudna szállítani Ukrajnának, köztük 88 Leopard 1-et és 51 Leopard 2A4-et, de a német gyártó elismeri, hogy 2023 nyara előtt csak 29-et szállíthatnak ki belőlük.
Milyen hatással lesznek a NATO tankjai? Ezek a harckocsik hamarosan harcba szállnak?
Nézzük az M1 Abrams példáját, amelyre az Egyesült Államok katonai erejének egyik szimbólumaként tekintenek. A gyengén képzett legénységgel felszerelt, teljes körű karbantartási és ellátási infrastruktúra támogatás hiányában e tankok kis száma valószínűleg negatív eredményeket hozna. Nem sikerül megváltoztatniuk Ukrajna sorsát a csatatéren, miközben az égő amerikai tankokról készült képek valószínűleg ártani fognak az amerikai közvéleménynek. Így Amerika egyik legfontosabb fegyvere, védelmi iparának büszkesége és öröme sokáig megalázott lesz a csatatéren. Ezt a Pentagon semmilyen körülmények között nem engedheti meg. Ezért, mielőtt bármilyen tényleges harc megtörténne a tankjavító egységeknek és a pótalkatrész-készleteknek a helyükön kell lenniük, míg a legénységnek kiváló kiképzést kell kapnia az amerikai tankok kezeléséhez.
Végül, de nem utolsósorban, az amerikai harckocsik első ukrajnai telepítését jelentős ukrán hadsereg-sikernek kell kísérnie, legalábbis taktikai szinten, amihez nem kevesebb, mint 200-300 (talán 400-500) harckocsira lenne szükség. Ellenkező esetben az M1 Abrams Ukrajnába szállításának nincs sem katonai, sem politikai értelme. Ha egyszerre egy századot (10-15 harckocsit) adnak át nekik, akkor ez csak azt jelentené, hogy ez a felszerelés a csatatéren égni fog anélkül, hogy jelentős hatást gyakorolna, vagy akár felkeltené bárki figyelmét.
Oroszországnak az ismert adatok szerint eddig nem okozott jelentősebb gondot az ellenséges hadi eszközök.Úgy tűnik, hogy ebben az orosz védelmi minisztérium és a legtöbb nyugati elemző egyetért. A hadművelet megkezdése óta Igor Konasenkov altábornagy, az orosz védelmi minisztérium szóvivője szerint az orosz erők 376 repülőgépet, 203 helikoptert, 2944 UAV-t, 402 légvédelmi rakétarendszert, 988 MLRV-t és 3898 tábori tüzérséget semmisítettek meg, valamint 7614 harckocsit és egyéb páncélozott járművet.
Azonban nincs helye az elbizakodottságnak, nagyon valószínű, hogy az első NATO harckocsikat az ukrán legénység kiképző egységeiként használják majd, míg Lengyelország kezdetben a német vagy amerikai harckocsik kiszolgálására biztosít karbantartási és javítási kapacitást. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a kiképzés nagyon hosszú ideig tart. A teljes kiképzési program elvégzése mindössze heteket vehet igénybe, miközben a T-64/84-es legénység megtanítása az M1 Abrams vagy a Leopard 2A5 harcra néhány nap alatt befejeződik. A Nyugat Ukrajnának való harckocsi szállításáról szóló beszámolókban nem maguk a harckocsik számítanak, hanem egy tabu megdöntése, amely egészen a közelmúltig megakadályozta, hogy nehéz nyugati gyártású páncélozott járműveket szállítsanak Ukrajnába. Ha ezt a tabu megdől, okunk van feltételezni, hogy Kijev előbb-utóbb nemcsak azt az 1800 nyugati harckocsit kapja meg, amelyekre égetően szüksége van, hanem sokkal többet is. Ekkor és talán még korábban Ukrajna képes lesz csapásmérő erőt létrehozni például a zaporozsjei fronton. Ha egy ilyen erőnek sikerül áttörnie az orosz védelmet, kevesebb mint három nap alatt megteheti a 82 km-t Melitopolig, ami az orosz védelem teljes mélységét alááshatja ebben a térségben.
Ezt szem előtt tartva az orosz fegyveres erőknek kézzelfogható katonai és politikai eredményeket kell elérniük jóval azelőtt, hogy a nyugati fegyverszállítások elérnék a teljes potenciált.