Ez mind szép és jó, de fordítva is ugyanez megy, már vagy 50x összeomlott Ukrajna hadserege. Aztán egyszer csak átment támadásba az orosz meg vonult vissza meg elkezdte a mozgósítást. Valamiér nekem akkor lenne nagy veszélyben az ukrán haderő, ha decemberben elkezdték volna a következő 300.000-es mozgósítást. Addig a patthelyzet prolongálva.
A háborúnak sajátos lélektana van, ezért léteznek még.
A háború táptalaja az önjáróvá saját karhatalmi egységeknek, saját propagandájuk áldozatául esnek, a végén ők maguk is elhitték azt, amivel a köznépet és a besorozott katonákat kábították.
Nagyon rég, 80 éve akkoriban nem volt bekötve az elektromosság, négy elemi, vagy akár az sem, nem volt tankötelezettség, a falu papja / hittérítője / tanítója / hasonló fője magyarázta a világ dolgait, és a társadalom zöme paraszti jellegű volt. Ma meg az infrastruktúrát lövik szét két nap alatt, és estére sötétben ülnek.
Egyrészt alapvetően pozitívan kell bemutatni minden eseményt, ha más nem volt, akkor lehet találni valamit, pl egy helyi ellentámadást. "Stratégiailag már nem fontos, ezért a védelmét átcsoportosították...." - ezzel párhuzamosan " ...sikeres támadás..." egy másik frontszakaszon volt legtöbbször hallható. A visszavonulást rugalmas elszakadásnak hívták. Esetleg arcvonal lerövidítés, kiegyenesítés, vagy korrekció, a sajtóban bevett terminológia volt. Úgy is magyarázták, mintha a saját hadseregük egy hatalmas csúzli volna. Minél hátrább húzódik, annál nagyobb erővel fog visszacsapni.
A visszavonulásokról szóló filmhíradóban gondolom mindenkinek feltűnt, hogy állig felfegyverzett, mosolygós bakák cammognak a képeken. Ez volt az ‘összenyomott rúgó’ bemutatása. Ezt a brilliáns propagandát (mert el kell ismerni az volt) talán oktatják is azóta.
Működött a dolog, mert volt bőven olyan katona, aki a fővárosi harcoknál kezdett gyanakodni, hogy bukta lesz. Minden filmhíradónak / rádióhírmondónak az volt a vége, hogy nyertek. A közönségnek csak az lehetett furcsa, hogy ezek győzelmek egyre közelebb történnek a fővároshoz / belső területekhez. Szóval egyfelöl, hogy még mindig győzünk, urai vagyunk a helyzetnek, másfelöl, az isteni beavatkozásban is hittek. Ennek az volt a lényege, hogy van remény, mert fordulni fog a kocka.
Ott, Ukrajnában, köztudottan náci ideológiával és jelképekkel élve vannak a tucatnyi és kontrollálhatatlan magánhadseregek. A militáris / félmilitáris szervezetek komoly tekintélynek örvendenek. Sőt intézményes hatalmuk van. Annyira beszerveződtek a felsőbb vezetésekbe hogy konkrétan már Jacenyuknak nem volt hatalma felettük. Nem mintha alapból Jacenyuk, Porosenkó és Zelenszkij is tahók lennének. Csak ezek az öltönyös politikusok Soft-core, azok meg Hardcore.