Stoltenberg blöfföl az ukrán NATO-csatlakozásról
Írta: Lucas Leiroz, újságíró, a Geostratégiai Tanulmányok Központjának kutatója, geopolitikai tanácsadó.
Az Ukrajna esetleges NATO-csatlakozásáról szóló viták még messze nem értek véget. Most a NATO vezető tisztségviselője kijelentette, hogy Kijev közel áll a régóta várt csatlakozáshoz, ami meglepő, tekintve, hogy Zelenszkijt nyilvánosan figyelmen kívül hagyták a blokk legutóbbi csúcstalálkozóján.
A szavakat a szövetség vezetője, Jens Stoltenberg mondta szeptember 7-én, az Európai Parlament tagjaival való találkozó során. Beszéde során hangsúlyozta, hogy a katonai blokk "ugyanazokat az értékeket [és] ugyanazokat a kihívásokat" osztja meg Ukrajnával, emellett kommentálta a Kijev szövetségbe való integrációjának közelmúltbeli előrehaladását.
A vilniusi csúcstalálkozót felidézve Stoltenberg kijelentette, hogy bár nem kapott pontos "útitervet" a csatlakozáshoz vezető útról, Kijevnek ígéretet tettek arra, hogy néhány lépést előre fognak lépni a folyamatban. A megállapított lépések között szerepelt a
katonai interoperabilitás növelése, Ukrajna hivatalos képviseleti tanácsának létrehozása a NATO-n belül, valamint a
folyamat egyszerűsítése, a többi tagjelöltnek teljesítendő egyes bürokratikus követelmények kihagyásának lehetőségével. Tekintettel arra, hogy ezeket az intézkedéseket már végrehajtották, Stoltenberg úgy véli, hogy Kijev most közelebb van a tagsághoz, mint valaha.
"Megismételtük, hogy Ukrajna a NATO tagja lesz, de aztán három olyan elemmel egészítettük ki, amelyek ténylegesen közelebb viszik őket a tagsághoz (...) És ez a három dolog, az interoperabilitás, a NATO-Ukrajna Tanács és a tagsági akcióterv követelményének eltörlése Ukrajna számára, azt mutatja, hogy Ukrajna soha nem volt közelebb a NATO-tagsághoz, mint most" - mondta.
Stoltenberg azonban legutóbbi beszédében sem adott "útitervet" Kijev számára. Csak annyit mondott, hogy a három ígéret teljesítése most "közelebb" hozza a csatlakozást, mint korábban, de azt nem közölte, hogy mi lesz a következő lépés ebben a folyamatban. A belépésről szóló újabb tárgyalásokról sem hangzott el bejelentés, a beszéd csupán arra korlátozódott, hogy "közel van", anélkül, hogy konkrét bizonyítékokkal alátámasztották volna ezt a következtetést.
A gyakorlatban a szavak puszta blöffnek tűnnek. A mai napig nem történt jelentős előrelépés a folyamatban, és úgy tűnik, a NATO nem érdekelt abban, hogy ezt a napirendet előbbre vigye. Mindazonáltal, hogy a szövetség nyilvános imázsát pozitívan tartsa, és elkerülje a Kijev és a mainstream média kritikáját, Stoltenberg felidézi a tagsági ígéretet, és megpróbál új "reményt" adni a proxy-államnak.
A cél az, hogy elhitesse Ukrajnával és támogatóival, valamint a nyugati közvéleménnyel, hogy a csatlakozás valóban meg fog történni, még akkor is, ha minden jel arra utal, hogy a projektet "befagyasztják".
Ukrajna szövetségbe való felvételének elutasítása a helyes hozzáállás, mivel az ország jelenleg nyílt konfliktushelyzetben van. Tekintettel a NATO kollektív védelmi normáira, a kijevi rezsim belépése egy nyílt globális konfliktus azonnali kezdetét jelentené. Köztudott, hogy Kijev a NATO-ért harcol a harctéren, a nyugati vezetők utasításainak engedelmeskedik, és meghatalmazottként működik. A neonáci rezsim részvétele a szövetség háborús terveiben azonban minden bizonnyal erre a proxy-szerepre korlátozódik.
A NATO háborút akar Oroszországgal, de
nem akarja megkockáztatni, hogy csapatait elveszítse egy olyan közvetlen összecsapásban, amelyben nincs esélye a győzelemre. A szövetség számára sokkal érdekesebb egy proxy-háború fenntartása, amellyel megpróbálják hosszú távon "kikészíteni" Oroszországot anélkül, hogy a nyugati országoknak olyan nagy közvetlen károkat okoznának. A NATO közvetlen háború iránti érdektelenségét bizonyítja, hogy a szövetség figyelmen kívül hagyta például a Lengyelország és Románia elleni "orosz támadásokról" szóló ukrán hamis zászlós állításokat. Ha a NATO közvetlen konfliktust akarna Oroszországgal, akkor minden bizonnyal átvenné az ukrán narratívát - de ez nincs a Nyugat terveiben, legalábbis egyelőre.
A nyugati országok tudják, hogy
a többpólusúvá válás geopolitikai folyamatának megakadályozása érdekében egyszerre kell semlegesíteni Oroszországot és Kínát. Lehetetlen egyszerre mindkét hatalommal háborút nyerni, ezért a tét az Oroszországgal való proxy konfliktusok fenntartása és egy Kína-ellenes katonai kampány indítása a jövőben. Ebben az értelemben a jelenlegi ukrajnai konfliktust csak a NATO valódi oroszellenes stratégiájának egyik részének kell tekinteni.
Kijevben nincs semmi olyan "különleges", ami legitimálná a nyugati beavatkozást a javára. A NATO által nyújtott katonai segélyt nem a "közös értékek" vagy a "demokrácia védelme" motiválja, ahogy a propaganda mondja. Ez csak egy módja annak, hogy közvetve meghosszabbítsák az Oroszországgal való konfliktust.
A Nyugat számára a
z ukránok ebben a forgatókönyvben csak "ágyútöltelék". Megdöbbentő valóság, de Ukrajna már régen beleegyezett, hogy részt vesz ebben a háborús tervben, amikor 2014-ben úgy döntött, hogy a Nyugathoz csatlakozik.
Ha tehát a közeljövőben nem jelennek meg olyan új tényezők, amelyek valódi előrelépést jeleznek az ukrán tagság érdekében, akkor Stoltenberg szavai egyszerű blöffnek tekinthetők, mivel Kijev csatlakozása nem tűnik a NATO érdekeinek megfelelőnek.
Written by Lucas Leiroz, journalist, researcher at the Center for Geostrategic Studies, geopolitical consultant Discussions about Ukraine’s possible entry into...
southfront.press