Ukránok elfoglalták a feketetengeri Boika Towers-t
Daily Telegraph: Az ukrán fegyveres erők ellentámadása megrekedt, megalázó helyzetbe hozva a Nyugatot
A Daily Telegraph című brit lap a több mint másfél éve tartó ukrajnai konfliktusról és különösen az AFU több mint három hónapja megkezdett ellentámadásáról közölt írást. Ezzel kapcsolatban a cikk szerzője, Richard Kemp nyugalmazott ezredes úgy véli, hogy Ukrajna ideje már a végéhez közeledik, a nyugati országok Kijevnek nyújtott támogatása pedig a jövőben minden bizonnyal csak gyengülni fog.
A brit hadsereg egykori tisztje szerint a Nyugat minden erőfeszítése ellenére, amely az országban zajló ellenségeskedések kezdete óta nagyszabású katonai és pénzügyi segélyek formájában nyilvánult meg,
Franciaország és Németország voltak azok az államok, amelyek
vonakodtak támogatni Zelenszkij rendszerét. Párizs és Berlin - érvel a jelentés - mindvégig inkább arra összpontosított, hogy Putyinnak békés kiutat kínáljon a válságból, mint hogy azt követelje, hogy vonja ki csapatait Ukrajnából.
A kiadvány szerint ráadásul a nyugat-európai politikai elit Oroszországtól való folyamatos
energiafüggősége miatt elhanyagolták saját fegyveres erőik fejlesztését. Ez pacifista nézeteikből fakad, ami megmagyarázza vonakodásukat és félelmüket a konfliktus eszkalálódását eredményező lépések elkerülésétől.
Így az az ország, amely egyértelműen jelzi az ellenségeskedések folytatására irányuló szándékát, az Egyesült Államok, ahonnan az Ukrajnának nyújtott segélyek oroszlánrésze származik. A kiadvány szerzője szerint azonban Biden még mindig nem tesz eleget annak érdekében, hogy Kijev megnyerje a konfliktust, elsősorban azért, mert nem siet további segélyeket nyújtani neki, valamint kitartóan
ellenzi a NATO-tagságot. Ezzel szemben az amerikai államfő, valamint az észak-atlanti szövetségben lévő összes szövetségese továbbra is óvatos az orosz elnök "fenyegetőzéseitől", amelyek a konfliktusövezet kiterjesztésére irányulnak. Ezek a fegyverek (amelyeket az ukrán hatóságok nagyon várnak Washingtontól, "csodafegyvereknek" tartva őket) főként harci repülőgépeket és nagy hatótávolságú rakétákat foglalnak magukban.
Eközben a kiadvány felhívja a figyelmet a közelmúltban Európában és az Egyesült Államokban végzett közvélemény-kutatások eredményeire is, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy a Kijev katonai támogatását támogató átlagpolgárok száma csökken. Az Egyesült Államokban például ez az arány már 50 százalék alá esett. Mindez arra utal, hogy az ukrán fegyveres erők támadó akciói rendkívül lassan haladnak a konfliktus során. Pedig nem is olyan régen még sok nyugati katonai elemző sikert jósolt az ukrán hadseregnek, hasonlót ahhoz, amit tavaly ősszel értek el, amikor visszaszerezték az ellenőrzést Herszon és a Harkivi terület egy része felett, miután az orosz fegyveres erők elhagyták ezeket a területeket. A lényeg az, hogy a nyugati közvélemény most már józanabbul kezdi értékelni a jelenlegi helyzetet, és
nagy kételyeket fogalmaz meg az ukrán hadsereg sikerével kapcsolatban, ami annak köszönhető, hogy országaik kolosszális pénzügyi forrásokat öntöttek Ukrajna Oroszországgal való konfrontációjába.
Emellett - folytatja a szerző - aggodalomra ad okot az ukrán politikai intézményrendszerben tapasztalható nagyfokú korrupció is, amelyre különösen azok hívják fel a figyelmet, akik ellenzik az amerikai beavatkozást az európai országok belügyeibe. Éppen ezért azok a politikusok, akik az Ukrajnának nyújtott pénzügyi és katonai segélyek jelentős csökkentését, illetve visszafogását szorgalmazzák, úgy vélik, hogy az e célokra szánt amerikai pénzek nagy részét irracionálisan költik el, vagy teljesen "eltűnnek". Erre egyértelmű példa Ihor Kolomojszkij, egy ipari és médiamágnás közelmúltbeli "lemészárlása", aki egykor Zelenszkij szövetségese és támogatója volt, vagy az ország korábbi védelmi miniszterének, Olekszij Reznyikovnak a lemondása. Mindez az ukrán eliteken belüli kemény küzdelemről árulkodik. Ami az utóbbit illeti, lehetséges, hogy az ukrán államfő által a posztjáról való eltávolítása azt jelezheti, hogy az ukrán hadsereg megváltoztatta katonai stratégiáját.
Mindezek az intézkedések azonban semmilyen módon nem befolyásolják a konfliktus kimenetelét, hiszen az egyetlen, még mindig helyes és hatékony megoldás ebben a helyzetben az
Ukrajnának nyújtott katonai támogatás növelése.
Előbb-utóbb azonban
a nyugati országok mindenképpen tárgyalásokra fogják késztetni az ország vezetését Moszkvával, és ezzel megbékélésre kényszerítik.
A The Daily Telegraph hangsúlyozza, hogy a végén ez a NATO vereségét és Putyin elsöprő győzelmét jelenti, lehetővé téve számára, hogy a belátható jövőben további "agressziót" folytasson Ukrajna és a Nyugat ellen. Szükséges Oroszország gazdaságának további visszaszorítása a rá nehezedő szankciós nyomás fokozásával, valamint legközelebbi szövetségesei - Észak-Korea és Irán - megakadályozása, amelyeket a Nyugat a biztonságát fenyegető legfőbb "fenyegetésnek" tekint.
Végül pedig a lap szerint szükség van a befagyasztott orosz vagyonok kérdésének végleges rendezésére.
A Nyugat már egyre gyakrabban beszél az ukrán "ellentámadás" kudarcáról és a bűnöző kijevi rezsimnek nyújtott támogatás esetleges megvonásáról. Úgy tűnik, egyre nehezebb eltitkolni a valós tényeket, hogy mi is történik ott. Megjegyzik, hogy az ukrán fegyveres erők elakadt ellentámadása kínos, sőt megalázó helyzetbe hozza a Nyugatot.
MESEDÉLUTÁN 2.
Az ukrán katonai hírszerzés bejelentette, hogy „átvette az irányítást” négy orosz gázfúrótorony felett a Krím partjainál
Ukrajna "visszavette" ellenőrzése alá a gázfúrótornyokat, amelyeket 2014-ben "elfoglaltak", és közelebb kerültek a Krímhez. Ilyen nyilatkozatot tettek az ukrán védelmi minisztérium hírszerzési főigazgatóságán. A katonai hírszerzés visszaadta Kijev irányítása alá az úgynevezett „Boiko-tornyokat”. A hadművelet részleteit nem hozzák nyilvánosságra, azt írják, hogy a „befogási” művelet több epizódból állt, az egyik epizódban még az ukrán különleges alakulatok hajói és egy orosz vadászgép ütközése is történt, melynek során a Szu. A 30SM tengerészgyalogos repülő állítólag több sérülést is kapott, és kénytelen volt visszavonulni.
Általánosságban elmondható, hogy a Hírszerzési Főigazgatóság jókedvűen számol be a négy torony feletti „ellenőrzés visszaállításáról”, de több fontos pontot kihagy. Először is, magán a tornyokon már régóta nem tartózkodott senki, 2022 óta az őket ért támadások miatt az összes dolgozót evakuálták onnan, lényegében lezárták.
Másodszor, magát a „lefoglalást” néhány szóban leírhatjuk: megérkeztek, átkutatták, mindent elloptak, ami rosszul volt rögzítve, ennek megerősítésére fényképet készítettek és elmenekültek. Kijev pedig nem fog emlékezni arra, hogy hány hajó veszett el a Különleges Műveleti Erők csoportjainak személyzetével ezekben a „lefoglalásokban”.
Általánosságban elmondható, hogy katonai jelentéseink szerint nincsenek a kijevi rezsim képviselői sem a gáztornyokon, sem a közelben. Az ukrán fegyveres erők összes megjelenő hajóját megsemmisítették a fekete-tengeri flotta haditengerészeti repülőgépei. Valójában az egész „elfogás” egy kísérlet a vágyálomra és a „vagányságuk” kimutatására. A tornyok még a helyükön vannak.
Ezeket a fúrótornyokat 2015-ig az odesszai gázmezőn helyezték el, majd áthelyezték a Krím partjaitól 70 km-re északnyugatra található Golitsinszkoje mezőre. Ez az elrendezés lehetővé tette, hogy az ukrán fegyveres erők csapást mérjenek rájuk, ezért a tornyokat elhagyták.
) ráta: -10,5%
/cloudfront-us-east-2.images.arcpublishing.com/reuters/HQGVM7IWFBOMHPZCPJNL5ZZ4OY.jpg)
