Az írásod első része véleményes, igazából szerintem az orosz propaganda pont a saját humán erőforrás biztosítása érdekében szeretné elhitetni az orosz katonákkal és nemzettel, hogy erre a háborúra szükség van.
A kérdés, hogy ezt vajon elhiszik e az orosz emberek?
Szerinted igen, szerintem nem. Nyilván az orosz haderő morálja segít majd eldönteni, kinek van igaza.
Azt semmiféle képen nem hiszem, hogy ebben a háborúban az orosz hazaszeretetből harcol egy másik ország területén, míg az ukrán egy szűk "elit akarata" miatt hal meg a falvai, városai védelmében.
Szép történet, de lássuk be, komolytalan.
A fordítottja inkább valószínű, de nyilván nem győzlek meg ezzel.
Az egypilléres megfogalmazás jól hangzik elsőre, azonban arról megfeledkezel, hogy a háború első egy hónapjában csak ez az egy pillér volt, aminek még az USA sem adott 72 óránál többet. Viszont az egy pillér megfordította a háborút. Kijev alatt elbukta Putyin a győzelmet. Azóta csak a szenvedés megy, célját már nem tudja elérni.
Az a fegyver és hadianyag, ami most rendelkezésükre áll, az bizony azóta érkezett.
Hogy elapad, azt folyamatosan terjeszti az orosz, de valahogy mégis folyamatosan adagolják a régebbi és az újabb eszközöket is.
Lőszer is lesz.
A német Rheinmetall konszern nagy mennyiségű lőszerrendelést kapott, amelyet Ukrajnának szánnak
A német kormány utasította a Rheinmetallt, hogy szállítson több tízezer L15-ös lövedéket az ukrán hadsereg számára
www.magyarhirlap.hu
Putyin aggodalma érthető. Ő is tudja, hogy az ukrán ellenállás egyik pillére a nyugati támogatás, ezért propaganda és egyéb eszközeivel igyekszik azt támadni, akadályozni. Ezért megy a nyugati médiában is a feszültség keltés.
Ilyen a harc.
Azt gondolom, Putyin azért sem nyerhet, mert eredeti céljait már nem tudja megvalósítani, bármekkora katonai ereje és pénze lenne.
Ugyanis az ukrán egy orosz testvernépből egy oroszt gyűlölő ellenséges nemzetté vált.
Ez az ellenséges nemzet egy 600 ezer négyzetkilométeres országban lakik a határai mentén, a NATO -val a túl oldalon.
Ha matematikai módszered igaz lenne, hány katona kellene egy 25-35 milliós, ekkora területű ország elfoglalásához?
És megszállva tartásához?
Minden ukrán mellé rendőrt állítasz? Nem az a fajta nép, aki nem harcol akár évtizedekig partizánként a jogaiért.
Hány évnyi megszállás kellene és mekkora katonai erővel egy ekkora ország megszállva tartásához?
Egyszer már egy ettől kisebb területű és lakosságú nép feladásra kényszerítette Moszkva birodalmi vágyait.
Ha Afganisztánt nem sikerült leigázni, akkor majd Ukrajnát sikerül?
Úgy, hogy a NATO támogatás biztos, hogy valamilyen szinten megmarad, hisz Oroszország gyengítése, katonai kudarca stratégiai érdeke a nyugati világnak. Is.
A támogatás motivációjával kapcsolatban ez utóbbi miatt sem értek veled egyet.
Szerintem tévedés azt hinni, hogy a pillanatnyi siker vagy sikertelenség befolyásolja a nyugati támogatásokat. Nagyot hibázik Putyin, ha ezt gondolja.
Az USA sokkal inkább érdekelt Putyin lassú és veszteségteljes harcokkal történő kivéreztetésében, mint a harcok gyors befejezésében.
Washington szemszögéből az orosz erőforrások tartós lekötése, felemésztése sokkal fontosabb, mint az, hogy Donbassz melyik részén lesz egy demarkácios övezet.
A lényeg, hogy ne most legyen, nem az, hogy hol.
Putyin készült a háborúra, a jövedelme egy részét félretette a szankciós időkre. Ezért a nyugat arra játszik, hogy pénzügyi és (társadalmi) bizalmi tartalékai felemésztődjenek, ezzel stabil támogatottságának alapjai megszűnjenek.
Ezért adják a harckocsikat, rakétákat olyan kis adagokban, mely biztosítja a tartós háborúskodást, nem pedig a gyors ukrán győzelmet.
Ugyanis Abrams, Bradley ezresével áll a sivatagban, mégis évekig elhúzva csepegtetik a győzelemhez nyilván kevés eszközt, lőszert, HIMARS -ot, stb.
Hogy ki bírja tovább, az jó kérdés. De nem hiszem, hogy a fegyver fogy el előbb, mint inkább valamely társadalom türelme.
És lesz két elnökválasztás is.
Az orosz erőforrás előnye témához két észrevétel:
- A háborús hadianyag termelés korántsem biztos, hogy másfél év alatt felpörgött annyira, hogy legalább a napi veszteségeket pótolja. Példaként a harckocsi gyártást hoznám: 43-47 T-90M veszett el. Ez a típus rövid ideje van gyártásban a háború előtt kevés példány készült. Vita folyik arról, hogy az évi termelés mekkora lehet, de nehéz elképzelni a több százas nagyságrendet.
- Viszont nem csak a napi veszteségeket kellene pótolni, hanem az eddig elvesztett eszközöket is (harckocsiból 2400+). Ugyanis a megszálláshoz is fegyverek kellenek.
Tehát nekem nem áll össze, hogy hogyan is győz az orosz.
Mert egyelőre a matematikai megközelítésed szerint ha Ukrajna lakossága meghalt, akkor a maradék 100 millió orosz bevonulhatna Ukrajnába.
Partfis nyelekkel, de valamivel és valakivel meg kellene tartaniuk a területet.
Ez lenne a győzelem?
Mert mást már nem tud. Minél kevesebb maradjon a (reméljük, hogy nem) NATO tag, de mindenképpen ellenséges Ukrán államnak.
Nálunk valakik aláírták a békét. Náluk inkább harcolnak. Az is igaz, őket támogatják, minket nem.
De ahogy fentebb írtam, az ukrán egymagában sem adja fel, ahogy Afganisztán népei sem.
Annyiban rosszul fogalmaztál, hogy mi a saját, eredetileg őshonos népként lakott területeinket akarjuk visszakapni.
Nekünk nincs miről lemondani.
