Többen kifejtették már, hogy az orosz erőfölény közel sem elsöprő. Technikailag sem az, a létszámuk konkréten csekélyebb is, mint az ukránoké. Sőt, nem kevesen kifejezetten szánalmasnak találják az orosz hadsereg eredményeit, mi több, vannak, akik ukrán győzelmet jövendölnek, még itt, a fórumon is.Persze, hogy betelepülnek a városokba. Miért mit kéne tenni egy nagyobb erőfölényű ellenféllel szemben? Kimenni a nyilterepere és várni, hogy letipródjanak? De ez nem indokolja azt az orosz taktikát, hogy bolond módon szét kéne lőni és bombázni a városokat...
Az ukránok elkövették azt a stratégiai hibát, hogy halált megvető hősiességgel mindent védeni akartak, így teljes haderejüket 3000 km hosszan szórták szét (+városok, +strat.pontok, +tartalék) - ami automatikusan azt eredményezte, hogy az oroszok néhány kivételtől eltekintve bármely nekik tetsző ponton akár tíz-húszszoros erőfölényben támadhattak és törtek is előre napok alatt 50, 70, 100 km távolságokra.
Ez az első napokban azt a látszatot keltette, hogy tengerárként öntik el Ukrajnát (annyian, mint az oroszok), holott a valóság inkább a régi, lovassági portyák eredményeit idézte. Így is behúztak maguknak jó 100 ezer négyzetkilométer csernozjomot.
(Kis kitérő / történelmi előkép: 1808-ban a Franciaországgal kiegyező Oroszország megtámadta Svédországot, amely Anglia elkötelezett szövetségese volt. Az orosz csapatok még abban az évben elfoglalták (és a birodalomhoz csatolták) Finnországot és a tél beálltával a befagyott Botteni-öböl vizén átkelve márciusra már Stockholmot fenyegették! Az orosz sikerek hatására a svéd vezetők letartóztatták addigi királyukat, IV. Gusztávot, majd elismerték területi veszteségeiket.)
Meglátásom szerint az ukrán stratégia sokkal eredményesebb lett volna, ha nem aprózza el az erőit, hanem a határoktól távol, 3-5 körzetben gyors manőverezésre képes erőösszpontosításokat képez (erre ezres számban lettek volna páncélosai és lényegében korlátlan számban kézifegyverei, katonái) majd a betörő orosz támadó ékeket azok lelassulása, megállása után, utánpótlási vonalaitól távol ellentámadásokkal számolja föl. (Az amerikai hírszerzési információk és műholdképek birtokában ugye.) Ukrajna nagy, sík térségei kedveznek a mozgó hadviseléshez és elég nagyok ahhoz, hogy egy ilyen létszámú támadó hadsereg egységei "elvesszenek" benne. Ráadásul az ukránoknak megvan az az előnye, hogy csapataik sokkal rövidebb úton irányíthatók át a veszélyeztettet pontokra, mint az orosz egységek, amelyeket körbe kell utaztatni Ukrajna körül.
(Persze az oroszoknak is professzionális felderítése van, de hát az ilyen esetekre mondta talán már Moltke, hogy Külön-külön felvonulni, egyszerre támadni!)
A veszélyeztetett települések jelentős részét simán át lehetett volna engedni az oroszoknak (ez megkímélte volna az infrastruktúrát és civilek életét, + bajlódjanak csak az oroszok a lakosság élelmezésével) de a főerőik továbbhaladása után azonnal beindulhatott volna a gerillahadviselés - üss és fuss taktika alapján akár a városokban is, főleg a rengeteg nyugati ATGM-mel meg MANPADS-al.
Az viszont, hogy minden városukat erődként akarják védeni, hogy konkrétan soklakásos panelházakban állítják föl sokszor nem túl jelentős harcálláspontjaikat, az nem csak tragikus, de eleve kudarcra ítélt stratégia, mert szemmell láthatóan az oroszoknak van annyi eszük, hogy ne merüljenek el túlzottan a városi harcokban (Mariupol kivétel, de azt muszáj behúzniuk, egyrészt stratégiai helyzete miatt, másrészt az Azovval való leszámolás okán.), viszont ezzel szépen a védelem torkára tudják kulcsolni az ujjaikat.
Kulturáltabb hadviselési mód a civil infrastruktúra és a polgári lakosság megkímélésével a településeken kívül, erdőkben, mezőkön, természetes akadályok mentén és előre kiépített állásokra támaszkodva, vagy beépített, de nem lakott területeken (pl. ipari területeken) megvívni egy háborút, és az erőviszonyokat elnézve Ukrajnának is meglett volna erre a lehetősége. Sajnos a narratívájuk már a háború előtt is a taktikai engedményekre is süket, apokaliptikus, totális háborút vizionálta (Mindent vissza! Egy tapodtat sem hátrálni! stb.), amiben nincs más alternatíva, csak győzelem, vagy halál és amiben nincs más szereplő, csak katona és halott.