Nem vagyok szakértő, nem is akarok az lenni, csak logikusan megpróbálom öszerakni azokból az apró részletekből, amiket ismerünk, hogy mi, miért történik és mik lehetnek a konklúziók. Az enyém is egy vélemény a sok közül, lehet vele egyetérteni, vitatkozni, elemezni, kibővíteni. Vannak benne objektív és szubjektív dolgok, ennek ellenére reálisan próbálom értékelni, mert magamat sem akarom becsapni, csak mert az jó és kielégítő lenne a lelkemnek. Főleg a hibákból lehet sokat tanulni.
Hát igen, nehéz az élete a "bokorugróknak" a BMP-kben. Nehezen tudnak ki/beszállni és össze-vissza ülnek. Ezek komoly érvek a konstrukciós/tervezési hibákra. A BMP-1-től kezdődően egy hosszú evolúciós folyamat kezdődött a BMP-3M megjelenéséig. Mo. már a BMP-2-t sem vásárolta meg, ellentétben több, akkor még szövetséges országgal. Dudi hozzáállása, nézetei (egyáltalán nem sértésnek szánom) teljesen visszaköszön a jelenlegi magyar katonai vezetés nézeteivel, hozzáállásával, ami nekem személy szerint egyáltalán nem szimpatikus (főleg a vezérkari főnök), már megint csak "segget nyalnak". A BMP-1, a korának kiemelkedő, első fecskéje volt a kategóriájának. Messze nem volt tökéletes, több hibája is kijött idővel, amit a BMP-2 részben kijavított. A BMP-3 már több szempontból a lehetőségekhez mérten a legoptimálisabb kialakítású lett. Tükrözte a szovjet katonai filozófiát, amit lehet kritizálni, de rossznak egyáltalán nem nevezhető. Attól, mert a BMP sorozat nem az ergonómia csúcsa, nagyon is jól alkalmazható arra, amire való. Igazából ez igaz a T-64/72/80/90 harckocsikra is. ...
Most az első etappal kapcsolatosan írnék pár gondolatot.
A sok megsemmisült szárazföldi harci technikáról készült képeket, videókat elnézve, (amelyek egy része manipulált, valótlan, nem most történt) a döntő többségük az utakon, városokban/településeken amortizálódott le. Döntő többségük lesállásból, tüzérségi tűzzel lett megsemmisítve. Az adott körülményeket figyelembe véve nem is volt meglepő. Sokszor úgy és olyan helyzetben történtek a kilövések, amelyek felvetik, hogy nem optimálisan, nem jól előkészítetten történt a technika bevetése. Mire gondolok: Biztosítatlan konvojok, egyedül "kolbászoló" harcjárművek, VDV-s alakulatok nem a nekik optimális körülmények közötti bevetése, páncélozatlan járművekkel városi harc, nem megfelelő felderítés utáni bevetés, bizonyos esetekben a nem megfelelő kiképzettség szintje és még lehetne sorolni. Azon lehetne vitatkozni, hogy NATO, (illetve sokkal modernebb orosz) harci eszközök esetén mekkora veszteségek lettek volna, de azért ez elég hipotetikus lenne.
Mondhatnánk, hogy a hadműveleti célok bonyolultsága miatt történt mindez, az idő nagyon fontos tényező volt, ráadásul a minimális károkozás okozása is sokban közrejátszhatott a nagy veszteségekben. Olyan katonai tevékenységre, amilyenekre igazából ezeket a harckocsikat, gyalogsági harcjárműveket, páncélozott szállító harcjárműveket tervezték, nagyon kevés volt.
Sokat gondolkodtam azon, hogy jelenleg mi alapján gondolják sokan azt, hogy az orosz/DLNR szövetséges haderő óriási veszteségeket szenvedne, én nem igazán látom a "hatalmas" veszteségeket, már csak azért is, mert a fent leírt körülmények gyökeresen megváltoztak. Lehet, hogy nem szimpatikus és látványos
ez a földbe döngölés, de nagyon hatásos.
Miért fogytak ki a volt szovjet harci technikából sokan és Oroszország miért nem? Mert főleg a szíriai, líbiai, közel-keleti balhékban iszonyatos sok eszköz lett átadva a "nyugat által támogatott erőknek".
Ennél valóságosabb , életszerűbb háborút remélem nem fogunk látni! Ha ennek a háborúnak nem felelnek meg az adott eszközök, akkor az eszközökben van a hiba! Nem hiszem, hogy valaha is úgy fog kinézni egy háború, hogy csak akkor támadunk hateljesen optimálisak a feltételek az adott eszközöknek. Azért ez a sok veszteség, mert a BMP-k és a többi eszköz sem megfelelő, vagy nincs is olyan , hogy megfelelő. Egyszerűen így néz ki egy háború ami nem elméletben zajlik:
