Ezenkívül érdemes megfigyelni a Lavrovtól jobbra ülő két figura arcát is, az egyik teljesen ki van pirulva, aki közvetlenül mellette ül, az pedig rendkívül gondterhelten néz... kb. olyan nézéssel, mintha azt mondanák "basszus de bevállalósak vagytok... nem mertem volna ugyanezt megtenni egy ilyen kis ország képviseletében... remélem nem lesz bajotok... de őrültek vagytok... úristen"
- ki egyébként a két ember? tudja valaki? (szégyen de én nem tudom
)
Szijjártó meg eldöntötte, hogy lesz ami lesz, mert már 2 világháborút vesztettünk, nem hagyhatjuk, hogy már megint kibasszanak velünk. Lesz ami lesz, merészet kell húzni (pl. fenntartani Oroszországgal a kapcsolatot ilyen nehéz helyzetben is), mert különben a történelem oda sodorna minket, hogy megint a saját érdekeinkkel ellentétben kellene cselekednünk és olyan dolgokban részvennünk, amikkel nem is értünk egyet.
Szíjjártó azzal is nagyon bátor volt, hogy keményen kimondta, hogy békét szeretnénk, és nem szeretnénk Nyugat-Kelet blokkosodást. Mindezt úgy, hogy az ebben érdekelt összes nagyhatalom (tehát nem csak Oroszországnak szólt, de nekik is!) és minden az ukrán konfliktusba beleavatkozó középhatalom (pl. a fegyvereket szállító országok) is értsenek belőle.
Így tulajdonképpen az ukránoknak se lehet egy szavuk se, mert mi megpróbáltuk a békét is, sőt, még Oroszországot (de a többieket is!) felszólítottuk erre. Más kérdés, ha az ukránok nem akarnak békét, akkor nem tehetünk semmit...