Érdekes elemzést tett közzé az Ukrajnának biztosított fegyverszállítmányokkal rendszeresen foglalkozó Kieli Intézet. Friss adataik rávilágítanak, hogy április óta csökken Európa katonai támogatása Ukrajna számára. Kijev az elmúlt hetekben többször is sürgette az európai hatalmakat, elsősorban...
www.portfolio.hu
Bocsánat de ehhez a hsz-emhez mégis írnék egy kis kommentárt, a szerkesztési időből pedig kifutottam:
A g7.hu egy független-objektív portál, de néha valóban jelennek meg rajta jó cikkek. A következő részletek egy 2019-es cikkből származnak:
Ez az elsőre kicsit túldramatizáltnak tűnő mondat egy szakmai konferencián hangzott el a közelmúltban, és közel sem annyira túlzó, mint amilyennek elsőre tűnik. A szakmabeliek közül sokan egyetértenek vele, múlt héten pedig Szijjártó Péter külügyminiszter is ráerősített azzal, hogy hosszú idő után először felvetette: újabb hosszútávú gázszerződést köthetünk az oroszokkal.
Hosszútávú gázszerződésre ugyan – legalábbis abban a formában, ahogy a kormány beszél róla – biztosan nincsen szükség, kétségtelen, hogy az oroszok jobb helyzetben vannak, mint hosszú évek óta bármikor.
...
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan szűnt meg hosszú évekkel ezelőtt az oroszoktól való függőségünk, és miért térhet vissza belátható időn belül, nagyjából az ezredfordulóig érdemes visszamenni. A legutóbbi hosszútávú szerződést a Horn-kormány idején 1996-ban írta alá a Mol és a Gazprom, és mint azóta sokszor kiderült, nagyon rossz feltételekkel. Sok választási lehetőségük azonban a kilencvenes évek közepén nem is volt. Hiába szállítottak Európába már akkor is például Norvégiából vagy éppen Észak-Afrikából földgázt, és hiába volt komoly kitermelés Hollandiában is, az infrastruktúra nem tette lehetővé, hogy ezekhez a forrásokhoz hozzáférjünk.
Magyarul nem voltak vezetékek, amelyeken az orosz gázon kívül bármi más érdemben eljuthatott volna Magyarországra, így versenytársa sem volt az oroszoknak.
...
Nyugat és Kelet-Európa között ennek megfelelően komoly árkülönbség alakult ki: térségünkben akár másfélszer annyit is fizethettek a vevők, mint néhány száz kilométerre nyugatra. A két piac összekapcsolásával azonban szinte kiegyenlítődtek az árak. Ha ugyanis nálunk annyiba került volna a gáz, amennyiért korábban a Gazprom adta, akkor a nyugati kereskedők is ide jöttek volna eladni. Így az oroszok kénytelenek voltak árat csökkenteni, ha meg akarták tartani közép-európai vevőiket.
Egy vezeték megépítésének jelentőségét legjobban talán a magyar-szlovák cső mutatja (megj.: 2014), amelyen átadása óta alig volt érdemi szállítás, de már puszta létével – azzal, hogy lenne lehetőség máshonnan vásárolni – lenyomta az orosz árakat.
...
Az elmúlt években így elég kényelmes helyzetben voltunk: teljesen likvid volt a piac, vehettünk az oroszoktól és nyugatról is, méghozzá akár jóval többet is, mint amire szükségünk volt. Ráadásul a világpiaci folyamatok miatt a gáz ára is úgy alakult, hogy az eredetileg rendesen túllőtt rezsicsökkentés fenntarthatóvá vált.
A nagy Gazprom-terv
Ebbe rondítottak bele az oroszokkal azzal, hogy elhatározták: leállítják az Ukrajnán keresztüli szállításokat, és más útvonalon keresztül juttatják el a gázt Európába. Az ukrán tranzit megszüntetése hatalmas kapacitást vesz ki a rendszerből. Ezen az útvonalon eddig évi 140 milliárd köbmétert is szállíthattak, ami a teljes Európába irányuló orosz export durván háromnegyede. A fő gond azonban nem is az, hogy ez megszűnik, hanem, hogy az oroszok miként oldották meg a helyettesítését. Némileg leegyszerűsítve ugyanis az történt, hogy
a Gazprom lefoglalta azt az útvonalat, ami eddig Közép-Európa számára az orosz gáz alternatívája volt, és így jórészt ismét elvágta térségünket a konkurenseitől.
Mindezt ráadásul az uniós szabályok tökéletes betartásával, kihasználva egyes európai országok illetékes hatóságainak bénázását.
Az európai gázhálózatot nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy fizetős kapukkal felszerelt autópályát. A fizető kapukat az úgynevezett határkeresztezők jelentik, azaz azok a pontok, ahol egyik ország területéről a másikra átlép a vezeték. A csőbe az tehet gázt, aki itt leköti a kapacitást, azaz a hasonlatnál maradva fizet azért, hogy felhajthasson az autópályára. Igen ám, de míg egy közúton legfeljebb elméleti korlátja van a használók számának, itt elég egyértelmű határok vannak: több gázt nem lehet a vezetékbe rakni, mint amennyi belefér, azaz az útra csak meghatározott mennyiségű autó hajthat fel
...
Bár az aukciók nyertesei nem nyilvánosak, a szakma egyértelműen úgy kezeli, és a REKK tanulmányában is biztosra veszik,
hogy a Gazprom egymaga bérelte ki nagyon hosszú időre a teljes „autópályát”.
Gyűrűvel zárták körül Közép-Európát
...
A kapacitásokat értékesítő állami hivatalok ott követték el a hibát, hogy vagy nem ismerték fel időben a Gazprom terveit, vagy nem foglalkoztak ezekkel, így engedték hosszútávra szinte teljes egészében az oroszoknak lefoglalni az Oroszország–Németország, Németország–Csehország, Csehország–Szlovákia útvonalat. Azt a gázfolyosót, amit a REKK megfogalmazása szerint épp azért építettek, hogy
Bár az uniós szabályok szerint nem kaphatja meg a teljes szállítási kapacitást egy szereplő hosszú távra, de csak 10 százalékot kell fenntartani rövidebb szerződésekre, a maradék kilencven eladható. A német, cseh és szlovák szállító vállalatok a hatóságok asszisztálásával pedig ezt el is adták évtizedekre – vélhetően – a Gazpromnak. Sőt, az oroszok délről is elkezdték kiépíteni a kört: ott a Fekete-tengeri alatt futó Török Áramlaton hozzák be a gázt, és a bolgár, illetve a szerb kapacitásokat is lekötötték.
A Konopljanik által emlegetett gyűrűt így egyelőre csak azért nem sikerült bezárni, mert a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) az európai tender előtt az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy nem engedélyezi hosszútávra értékesíteni a magyar határkeresztezőket, és emellett azóta is kitartott. (Megj.: most tessenek figyelmesen olvasni.) A döntést éppen azzal indokolták, amit a többi ország hasonló hivatalai figyelmen kívül hagytak, tehát hogy
Így sem kell szerződés
A gond csak az, hogy a magyar hatóság szemfülessége önmagában nem volt elég, hiszen a többi határkeresztező lekötése miatt a magyar határig a jelenlegi hálózaton már így sem tud más érdemben szállítani, csak a Gazprom (legalábbis a lekötött mennyiség 90 százalékig)."
Ez a cikk egy mementója annak, hogy a honi "független-objektív" média csontnélkül vette át a nyugati rágalmakat, fikarcnyi nemzeti érzületről nem téve tanubizonyságot. Ugyanis a 2014-es magyar-magyar(szlovák: ) interkonnektor tette azt lehetővé, hogy több mint 30%-al olcsóbb legyen a gáz Magyarországon mindenki számára, tehét igenis új kapcsolatok jöttek létre, s ezen a sikeren felbuzdúlva építették a többit is (ez egy olyan terület egyébként, ahol kormányokon átívelően jó döntések születtek pl. a jelenlegi gáztározói kapacitás 2008-ra épült ki). Ilyen lett volna a magyar-magyar(román: ) vezeték is, ha az exxon és az omw végül elkezdte volna a kitermelést a román mezőkön.
A cikkből az is kiderül, hogy ezt az "energiafüggetlenséget", pont más országok hatóságai, az eu-s kiskaput(?) kihasználva lehetetlenítették el (
háború ide vagy oda), aminek két oka lehet: 1. az ottani hatóságok és döntéshozók korruptak (ez kizárt dolog, csak nálunk fordulhat elő) 2. dilettánsok vezetik az ottani hatóságokat. Mindenki döntse el melyiknek nagyobb az esélye.
Majd ez a cikk kiváló emlékeztetője annak is, hogy két évig ütötték a "független-objektívok" a hosszútávú gázszerződést az oroszokkal, mert az amúgy se ér semmit. Tessék megnézni mi a helyzet ma. Mennyit is ér akkor ez a szerződés, mikor már nem is az árról folyik a vita, hanem arról, hogy lesz-e vagy sem? Hogy erre valakik gondoltak a megfelelő helyeken, vagy csak "megint" szerencsénk volt, azt nem tudom, döntsék el Önök.
Mi voltunk az utolsók és egyben az egyetlenek, akik nem zárták be a gázgyűrűt, de mégis rajtunk csattan az ostor e tekintetben is nyugaton, vagy éppen itthon a "megfelelő" helyekről. Napi szitok a honi médiában, hogy a mi országunk a legkiszolgáltatottabb az orosz gáznak az eu-ban, csak az a helyzet, hogy ez sem igaz. Nálunk is óriási a gond, mivel ez az arány 75%-ra tehető, de például a cseheknél valami
98% volt és a szlovákoknál is rendkívül magas ez a szám. Egyszerűen hihetetlennek tartom, ami ebben a kérdésben itt folyik.