Eleve nem lett volna szabad engedni a majdani puccsot. Ehhez persze nem egy Janukovics fèle pofátatlanul tolvaj oligarchát kellett volna támogatni.
Még így is, 50-50% körül volt megosztott politikailag Ukrajna. Semmi esély nem volt a mai szituacióra, ahol 1 szűk kisebbség maradt oroszpárti.
De ha már a Majdannál elment a hajó.14- ben bemutattak 1 mintamegszállást a Krímben, ami után leálltak. Donyeck-Luhanszk már akkor is fèlszívvel, nyögvenyelősen ment egy végtelenül lezüllött ukrán hadsereg ellen.
Utána folytatódott az ukrán politikai züllès, bár úgy tűnik az amcsik a hadsereget rendesen gatyába rázták.Az idő az oroszoknak dolgozott. Ma már hihetetlennek tűnik, de Zelenszkijt, az oroszokkal való kiegyezès remènyèben szavazták meg az ukránok. Lehet hazugság volt az egész kampánya, de Putyin meg sem próbálta a politikai nyitást.
Aztán jött a most februári csőd. Egy felkèszületlen, létszámában kevés, korszerűtlen fegyverekkel felszerelt, rossz taktikával Ukrajnaba küldött hadsereg bevetèse. Ahogy haderő vezetése, úgy az orosz titkosszolgálat is leszerepelt. Rosszul mérte fel az ukrán helyzetet. Sem Kijevben, sem a Harkovi körzetben nem biztosítottak olyan helyi puccsot, ami Melitopol és Herszon esetében segítette a gyors megszállást.
Mennyire más lenne a helyzet, ha Harkovban orosz csapatok lennènek, Kijevben lefejeztèk volna az ukrán vezetèst.
Későn, de korrigáltak Átcsoportosítottak, szűkítettekk a fronton, bedarálták az ukránokat Luhanszkban.De lógva hagyták az ukrán utánpótlást.Bambán nèztek, ahogy ömlik be Ukrajnába a fegyver.Következmenyek nélkül hagyták a Keleti -Europai fegyverszállításokat. Tömik olajjal, gázzal, atomerőmű üzemeanyaggal Szlovakiat, amíg Herszonnál szlovák T-72-vel, Zuzannával stb ölik az orosz katonákat. Olyan érthetetlen dolgok ezek, amire nincs logikus magyarázat.
Az én olvasatomban:
Az ukránok eredeti, szovjet eredetű lőszerkészletei ugye gyakorlatilag elfogytak a hónapok alatt, illetve a páncélos technikája is megfogyatkozott. Légierő? Légvédelem? Mutatóba maradt. Ezek után maradt volna az ukrán politika részéről a kapituláció. Hogy a társadalnuk hogy fogadta volna, az más kérdés.
De ezután kelt át a Nyugat a Rubikonon: folytatta a fegyver/technika szállítást, hiszen frontra küldhető ukrán még bőven maradt...
Az oroszok - ahogy eleinte nyomták - ezeket még sokszor Ukrajna nyugati részén elpusztították, illetve gyengítették a szállítási lehetőségeket (vasúti hálózat, üzemanyag).
Mivel szerintem ez már - egy ideje mindenképpen - kifejezetten gazdasági háború, mi több; már Világok Harca, ezért szerintem az oroszok módosították a hozzáállásukat. Nekem az az érzésem, hogy visszavettek a beérkező nyugati szállítmányok idejekorán elpusztításából.
Ennek okát abban látom (azonkívül hogy elfogyott az összes rakétájuk, vagy mosógép chip hiány miatt félkészen rohadnak a gyárudvaron), hogy próbálják "csábítóan" manipulálni, reménykeltőnek bemutatni a helyzetet. Ti., hogy a Nyugat elhiggye, hogy nem hiábavaló a fegyverszállításuk. Ha a rendezőkön pusztult volna el az összes a frontra jutás esélye nélkül, akkor látva a hiábavalóságot, lehet abbahagyták volna.
Tél még sehol, a társadalmi folyamatoknak érési idő kell, ahhoz pedig tél kell, meg Drágaszág. Ha a nyugati elit abbahagyta volna a támogatást, enyhült volna a helyzet, ment volna újra rendesen az orosz gáz, nyersanyag, stb., tehát nincs társadalmi elégedetlenség, s akkor maradnak a jelenlegi nyugati kormányok...
...akik tovább folytatták volna az Oroszország projektjüket. Máskor. Legközelebb.
Tehát maradt a másik út: A nyugati fegyverszállítmányok jussanak el a frontra. Így megmarad a vélt vagy valós reményük, hogy az orosznak nemcsak mosógép chipje fogy el, de a felhasználni mert lőszer/hadianyag készlete is.
Persze senki nem tudja, hogy mennyi van az orosznak (lehet, hogy egy nagy blöff, hogy még töméntelen van, de az is lehet, hogy tényleg annyi van). Azt meg végképp nem tudjuk, hogy mennyit mer felhasználni. Az pedig szimplán emberi tényező, függetlenül attól, hogy egy ember dönt e, vagy egy grénum.
S akkor újra:
A szentpétervári paradoxon témakörhöz kapcsolódó tananyagrész
tudasbazis.sulinet.hu
Ha nem így lenne, akkor csak le kéne futtatni egy szimulációt, hogy nekik ennyi van, nekünk ennyi, hatékonyság stb.: Nyerünk, vesztünk. Pont.
De ott a kifürkészhetetlen emberi észjárás, valóságérzékelés, hiúság, egyébb emberi gyarlóságok, hogy ki meddig hajlandó elmenni, mikor hajlandó feladni.
(Lásd Hitler a bunkerben)
...tehát ott tartunk, hogy "ömlik" a nyugati hadianyag a frontra a győzelem esélyével.
Mert nyugati ésszel az nem lehetséges, hogy egy 140 milliós fejlődő ország kifogjon a Fejlett Nyugaton.
Az orosz meg erre az észjárásra játszik. No szintén nem feltétlen eleve kimunkált Zseniális Tervvel, hanem adaptálódva fejleményekhez, körmönfontan, meg rögtönözve, bénázva, muszájból.
Tehát mint írtam maradt a másik út: Szállíttatni a Nyugattal a fegyvereket.
Terhelni őket addig, amíg ki nem derül, hogy hol vannak a gyenge pontjaik. Mikor jutnak el arra a pontra, amikor bizonyos fegyverkészletek apadása már az önmaguk által meghatározott harckészültséget veszélyeztetik (szentpétervári paradoxon!)
Van amiből nem tudnak eleget, gyorsan gyártani, pótolni? Vagy igen, de ahhoz a civil ipartól kell elvenni a forrásokat?
Ez mennyire hat ki a munkavállalókra, közvetve a teljes lakosságra?
Netán a lakosságtól is kell elvenni forrásokat? Az meddig bírja?
A cél az orosz részről, hogy valahol kibukjon a Nyugat sebezhetősége. mert lehet sírva röhögős emoijkat nyomni erre a mondatra, de nincs olyan akár potens társadalmi/gazdasági/politikai/gazdasági rendszer, aminek ne lenne gyenge, érzékeny pontja. Legyen az Oroszország (A nyugat is éppen ezt keresi), legyen az EU, a NATO, az USA stb.
A rómaiak is röhögtek a barbárokon, aztán ugye, hogy ugye...
Spanyol Armada...
Maginot-vonal
A Harmadik Birodalom hadereje
Brit gyarmatbirodalom
Úgy hirtelen.
Úgyhogy ez így mára egy húzd meg erezd meg taktika lett orosz részről.
Jöjjön a nyugati hadianyag, de csak annyira, hogy a bevetni mert nagyságú orosz erőket ne vesse hátra.
Nagyon.
Akkor jön megint a csapkodás - most éppen iráni drónokkal.
De ennek az oroszok által kívánatos szabályozásnak van egy gondja, hogy jellegénél fogva (logisztika reakcióidejének tehetetlensége, emberi tényező) nagyobb a tehetetlensége, mint egy tankerhajó kormányreakciójának.
Ez ad szerintem magyarázatot arra, hogy; de gyerekek mi folyik itt!?
Most akkor csapkodják az oroszok a vasúti/energia logisztikát? Most nem? Miért? Most miért megint?
Mindenki próbálja szabályozni a folyamatokat.
De a mind a két oldalon vannak agytrösztök, okos emberek, javaslatokkal, meg vannak döntéshozók emberi gyengeségekkel, prekoncepciókkal, stb., úgyhogy ezek a kontrollálási kísérletek lassúak, esetlegesek, nagy tehetetlenségűek.
Főleg mai szemmel, amikor felgyorsult a világ, minden azonnali eredménnyel kecsegtet.
Szóval eredményeket vársz türelmetlenül ebben a konfliktusban.
De jelen konfliktus a sok szereplőjével, a befektetett mérhetetlen anyaggal olyan, mint a csonttörés:
Lehet, hogy a világ felgyorsult, a gyógyászat sokat fejlődött, de a természet ezt pont lesz*rja, a csont nem fog gyorsabban összeforrni...
Szóval, mivel az ukránok nem kapituláltak az elején, viszont rengeteg szereplő aktivizálta magát, úgyhogy ha valamelyik olyan fél számára (kormány, politikus, befolyásos ipari szereplő, társadalom), aki érdemben tudja eltéríteni a küzdő felek szándékát, már nem lesz annyira tarthatatlan a helyzet, hogy ezt megtegye, akkor várhatjuk ennek a rémálomnak a végét.
De amennyiben végül(?) az oroszok számítása jön be, akkor utána beszólhatnak majd a tárgyalásokon, hogy:
Na köcsögök: Mi tömtünk titeket olajjal, gázzal, atomerőmű üzemanyaggal! S mit kaptunk ezért tőletek?
...
S most ti mit kaptok tőlünk ezután? Megmondjuk: Szocskát!
(Ha valaki nem ismeri, hogy mi az a szocska, holnap megírom)
Szerintem ezt a diadalittas pillanatot remélik az oroszok.
S akkor a saját megalapozott jóslatom:
Az indián a fiával egy hete vágja a fát a télre készülve (hopp; mennyire aktuális!)
Egy hétig vágják, aprítják. Ezután az apa - kioktatva, hogyan viselkedjen helyesen - felküldi a fiát a Nagy Varázslóhoz a hegycsúcsra, hogy kérdezze meg, hogy: Ők készülnek a télre; vágjanak e még fát?
A kis indián felmegy a varázslóhoz, aki a pipája füstjében révülten néz a távolba, s megkérdezi tőle, hogy vágjanak e még fát?
- Vágjatok fiam. Vágjatok!
A kis indián átadja az üzenetet, nekiveselkednek; még egy hétig vágják a fát.
A sztori megismétlődik, már az is megkérdezteti, hogy nagy tél lesz e? Jön a válasz, hogy:
- Nagy tél lesz! Vágjatok még fiam. Vágjatok!
Megint megnyomják.
Mondja a harmadik hét után teljesen elkészült apa a fiának, hogy ugyan kérdezze már meg azt is, hogy mekkora nagy tél lesz, s hogy honnan tudja, hogy nagy tél lesz?
Megkérdezi, jön a válasz:
- Quuuuurrrrvvvva nagy tél lesz!
- S ezt honnan tetszik tudni?
- Lent a völgyben az indiánok már három hete vágják a fát!