Az orosz katonai bloggerek ledöbbentek, az ukránok örülhetnek. De vannak racionális katonai érvek az oroszok látványos, szimbolikus erejű visszavonulási döntése mellett.
Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai elemző, hadtörténész
Költség-haszon elemzés. Amikor Szurovikin tábornok a mai délután bejelentette az orosz csapatok visszavonását a szimbolikus jelentőségű Herszon városából, az embernek elkerülhetetlenül ez a fogalom jutott az eszébe. A nyugati sajtóban Armageddon tábornoknak elnevezett hivatásos katona ismét tanújelét adta annak, hogy a kezét semmilyen politikai megfontolás nem köti.
Herszon az egyetlen ukrán régiós székhely volt, amely orosz kézre került,
ráadásul harc nélkül, nem sokkal a háború megkezdése után. Éppen ezért kiemelt politikai jelentőséggel bírt, feladása azonban katonai okokból több okból is szükségessé vált.
Ugyan adta volna magát a sztálingrádi hasonlat, ahol nagyon hasonló körülmények között kellett a szovjet/orosz katonáknak küzdeniük, de ismét bebizonyosodott, hogy ez a háború teljesen más mint a 20. századiak.
A Herszon ellátását biztosító, a széles Dnyeperen átívelő Andrejevka hidat folyamatos támadások érték, amióta az ukrán fegyveres erők megkapták az amerikai HIMARS rakétavetőket.
Először a híd, majd a mellette épített pontonátkelő is használhatatlanná vált,
ezáltal a lassú és körülményesen használható kompokra maradt az összeköttetés a két part között. Bár a közúti hídért folyó tüzérségi/légvédelmi összecsapás sokkal látványosabb volt, mint a másik hídért, a nova kahovkai víztározó gátján futó vasúti összeköttetésért vívott küzdelem, katonai szempontból az utóbbinak sokkal nagyobb szerepe volt. Ugyanis az orosz fegyveres erők logisztikája elsősorban a vasúton alapszik. Úgy néz ki, ez utóbbit is sikerült annyira megrongálni, hogy lehetetlen, de legalábbis nagyon nehéz legyen a Dnyeper túlpartjára összpontosított 5-10 ezer fős, a hírek szerint elit ejtőernyősökből álló orosz erő ellátása.
Úgy tűnik,az orosz vezetés túlságosan drágának ítélte meg
a politikai szemszögből kiemelt fontosságú, azonban katonai szempontból alacsony értékkel bíró terület megtartását. A Dnyepert és torkolatát ugyanis a keleti partról is ellenőrzésük alatt tudják tartani.
Bár tagadhatatlan, hogy a nehézfegyverekben, elsősorban tüzérségben jelentős hátrányban lévő ukrán fegyveres erőnek valószínűleg súlyos veszteségekkel kellett volna számolniuk egy modern nagyváros ostromakor, ez a védőknek is egyértelműen súlyos kockázatot jelentett volna, különösen egy széles folyóval a hátuk mögött.
A döntésből felsejleni látszik, hogy az orosz vezetés a katonai veszteségeinek minimalizálására törekszik; amiből viszont egyenesen következik, hogy jelen állás szerint nem katonai döntést akar kicsikarni, hanem másképp tervezi lezárni az általa indított háborút.
E fenti képet viszont némileg árnyalja, hogy a Wagner csoport már a tavasz óta ostromolt Bahmut városában harcol a hírek szerint, és északon is több kisebb orosz támadásról adtak hírt a vojenkorok, azaz az orosz katonai bloggerek. Ez utóbbiak körében azonban egyértelmű a döbbenet a herszoni döntéssel kapcsolatban – egyesek a napok óta lebegtetett béketárgyalásokkal hozzák összefüggésbe a döntést.
Mint minden ebben az igen furcsa háborúban, ez a döntés is nehezen értelmezhető ilyen röviddel meghozatala után. Csak bízni tudunk benne, hogy hamarosan többet is tudunk.
mandiner.hu
Nem lehet ugy haborut nyerni hogy folyton teruleteket adsz fel gyakorlatilag ugy hogy az ellenfelnek amugy eselye sem lenne elfoglalni.
Most megint feladtak egy amugy pacifikalt teruletet, a kovetkezo hol lesz, Zaporozsjeben? Hova telepitik le a mindenuket orokre ott hagyo Kerszoniakat?
A marciusban behuzott teruleteiknek felet feladtak mar, ugy hogy elfogyott az ukran sereg. Hiaba harcol jol az orosz katona ha nem vezetik tamadasra, hanem kivonultatjak azokrol a teruletekrol amiert a veret adta.
Tamadas nelkul nem lehet haborut nyerni, ha a politikusaik nem engedik tamadni a sereget akkor el is dőlt a háború, vonuljanak ki mindenhonnan es adjak at Moszkvat a Natonak meg a Zelenszkijnek.
Én nagyon nem támogatom a háborúsdit, de ha valaki beleáll, akkor azt is vállalnia kell, hogy életeket olt ki, illetve életeket áldoz fel. Ha ezzel nem tud azonosulni, nem szabad háborúba lépnie, veszíteni fog. Mindenki magyarázza, hogy a katonák életét kímélni kell, de ezt a helyzetet az orosz hadvezetés állította elő.
Az ukrán hadvezetés egy percig nem tipródik azon, mennyi katona veszik oda. Nem mondom, hogy én ezt tudnám vállalni, de az eredmények öket igazolják. Ez a 3. területfeladása az orosz hadseregnek, ha így haladnak, Ukrajna és a NATO az Urálig jut. És akkor még nehezebb döntéseket kell meghozni, és ennél sokkal több életet feláldozni.
Mi értelme volt a népszavazásoknak? Sokkal rosszabb helyzetbe taszították az őrájuk szavazó embereket, akik így földönfutókká váltak.
Csak két vállalható megoldását látom ennek a helyzetnek:
1) Kielégítő háttéralku kötése.
2) Csapdahelyzet előállítása. Az utóbbi hitelességét már eljátszották egyszer.
Én is azt gondolom, hogy a nyugati határ lezárása nélkül nem lehet orosz győzelem.
Természetesen nem láthatunk a kulisszák mőgé, ezért tévedhetünk. Egyelőre azon az állásponton vagyok, hogy a "lónak látszó lény az valóban ló".
index.hu
...nem tudom kit kellene jobban sajnálni az angolszász ukrán-gyalogot a táblán vagy az orosz BRICS-bástyát. A USA-val szimpatizálni az ukránok oldalán az elég szánalmas.
