A tankszállításokról:
Azt értse meg mindenki, hogy itt nem az a lényeg, hogy ez csak pár darab, és ezek is kilőhetők, és eddig is küldtek mást stb stb.
A lényeg az, hogy
sajnos még mindig van hajlandóság az eszkalációra, miközben az orosz csemberlenkedik, továbbra sem adott egyik nyugati lépésre sem olyan választ, ami ezt a hajlandóságot megszüntetné, pedig az oroszok elleni gazdasági háború, a fegyverszállítások és a kinyilatkoztatott politikai célok már rég túl vannak azon a határon, ami casus belli. Az egyre emelt téteket, az eszkalációt nem követte ellenlépés a másik oldalról, de ez csak a hülyéket téveszti meg és sarkallja további eszkalációra. A reciprocitás elvén adandó válaszok elmaradása inkább a bizonytalanságot növeli, inkább be kéne legyünk szarva, mert a másik fél egyből a legdrasztikusabb lépések valamelyikével indíthat (ha eldurran az agya a sokadik eszkaláció után), amit összekapcsolhat egy addig irreálisnak tekintett követeléssel is.
Logikusan nézve, és az oroszok fejével gondolkodva hamar eljöhet az a pont, ahol a totális atomháború elkerülésének egyetlen lehetősége az lesz, ha Oroszország korlátozottan, de csapást mér valamelyik nem atomhatalom NATO országra.
Természetesen ezzel egy időben Putyinnak nemzetközi sajtótájékoztatón kell a nyugati világ polgáraihoz és vezetőihez szólni, hogy ez egy korlátozott csapás figyelmeztetésnek, amit a nyugat provokált ki, és csak rajtuk múlik, hogy elkerüljük-e a katasztrófát. Erre a csapásra orosz részről csak a tárgyalások megkezdése fogadható el racionáis válaszként, bármilyen gazdasági, vagy katonai válaszcsapás a nyugat részéről, akár hagyományos, akár WMD, vagy bármilyen 5. cikkelyeskedés történne, akkor
Oroszország válasza mindig katonai és mindig nagyságrendekkel nagyobb lesz, ergo eddig és netovább. Percekre vagyunk a katasztrófától! Felszólítja a józanul gondolkodó európai embereket és vezetőket, hogy a következő percekben gondolják át, hogy mi a következő lépés, merre haladjunk tovább.
Vagy deeszkaláció és béke, aminek feltételei:
- Oroszország megkérdőjelezhetetlen fennhatósága ukrajna, transznyisztria, abházia, dél-oszétia felett, suwalki kiszögelés átadása, balti államok teljes demilitarizálása, orosz bázisok létesítése a politikai berendezkedést nem érintve
- a NATO megszüntetése és teljes amerikai csapatkivonás európából, miközben egy összeurópai védelmi szerveződést nem feltétlen tekintenének fenyegetésnek
- haderőkorlátozás lengyelország és románia esetében
- minden gazdasági szankció eltörlése
- az oroszellenes propaganda és a náci megnyilvánulások elleni fellépés
Vagy eszkaláció, válaszcsapás, és akkor jön a MAD. Lehet dönteni.
Egy ilyen helyzetben aki előbb lép ki a proxyból, azaz támadja közvetlen a ténylegesen vele szembenálló másik felet, az diktálhatja a feltételeket. Azonban az adott konfliktusban erre több okból csak Oroszországnak van stratégiai lehetősége:
- mire fel támadná meg a NATO az oroszokat, és mivel? Bármilyen Oroszo. elleni NATO támadás azonnali jogalap egy nukleáris első/válaszcsapásra. Ugyanakkor oroszországnak legitim indokai lehetnek a vele háborúban álló országot felfegyverző, az ő elpusztításáról álmodozó államok elleni csapásra.
- azon az oldalon ő egymaga résztvevője a konfliktusnak, miközben a másik oldalon számos ország van, és a leghangosabbak nem is atomhatalmak. Oroszország megteheti, hogy nem atomhatalom NATO tagra mér csapást, nukleáris válasz francia, brit, amerikai részről nem lesz, ellenben a másik oldal csak Oroszországra tudna csapást mérni, ami már a 3 NATO atomhatalom elleni válaszcsapást is legitimálná. (Elpárologjunk-e egy ukrajnáért vagy az amerikai vezetés globális hegemóniájára való törekvés miatt?)
A helyzet furcsasága az, hogy ha az összeeurópai érdekeket nézzük, akkor lehet olyan olvasata a dolgoknak, hogy az amerikai rabigától való megszabadulásnak az egyetlen módja a fent leírtak - az USA-orosz proxyháborút odáig kell eszkalálni, hogy oroszország csapjon oda, így ő is, és a csapás hírétől hirtelen kijózanodó európa egyaránt követelje az amerikai erők kivonását (nem leszünk gya...proxyk).
Szóval kurva gyorsan abba kéne hagyni a bohóckodást nyugati részről, és a realitásokat elfogadva megállapodni ukrajna felosztásáról, mert jelen helyzetben nincs olyan forgatókönyv, ami szerint ne az oroszoké lenne a stratégiai előny.