FORDUL A SZÉL?
Először jelenik meg egy nagy MSM német újsāgban , a Die Weltben, egy cikk, még ha veleménykènt is, ami Ukrajna katonai vereségével számol.Erre nem volt példa a konfliktus kezdete óta.
”Warum es fast ausgeschlossen ist, dass die Ukraine noch siegt.”
(Miért majdnem kizárható, hogy Ukrajna meg nyerhet.)
A cikk elismeri, hogy rosszul áll Kiev szénája, mert minden nyugati támogatás ellenère kifogy az emberből és a fegyverekből. Ugyanakkor az oroszok egyre jobban alkalmazkodnak a harc körülmenyeihez és óriàsi utánpótlási lehetőségekkel rendelkeznek legyen az ember vagy fegyverek. Nem csoda, hogy nyugati diplomaták egyre gyakrabban beszélnek egy fegyverszünet lehetőségéről.
Meg az ev elején Kiev optimizmust sugàrzott, hogy 2023 a győzelmet fogja hozni. De mennyire realisztikus egy ukrán győzelem? Majdnem teljesen kizárható, hogy Ukrajna ezt a hàborút megnyerje.Z szerint a győzelem minden oroszok által elfoglalt terület visszafoglalàsa, beleértve a Krimet. De ez mai szemszögből nézve a jelenlegi körûlmnyek között, ami alatt elsősorban a hiànyzó nyugati támogatàst értjük, lehetetlen.
Jelenleg az ország 18%-a van az oroszok által megszàlva és ez arány a jövőben inkább nőni fog, mint csökkenni. Sajnos.
Mi az orosz siker oka?
Először is az elmúlt hetekben nyilvànvalóvá vált, hogy a NATO jobban fél attól, hogy a konfliktus kiterjed a NATO területére, mint attól, hogy az oroszok további ukrán területeket foglalnak el. A NATO logikája szerint, minél modernebbék, jobbak a Kievnek szàllitott nyugati fegyverek , annál nagyobb a “spilover” veszélye.
Masodszor: Az oroszok eddig Ukrajna kritikus infrastruktúrájának 60-70%-át lerombolták. Nem várható, hogy a nyugat àltal szállított légvédelmi eszközök ez-e változtatni tudnak, tekintettel arra, hogy az oroszok meg óriási tartalékokkal rendelkeznek rakéták és drónok terén, ahogy a norvég vezérkari főnök, Eirik Kristofferdon ezt állítja. Ukrajna egyre kevésbé képes a lerombolt infrastruktúrát helyrehozni. Energia nélkül egyre nehezebb a lakósság ellátása és a termeléshez is áram kellene.
Harmadszorra: Oo a nyugati minőséget tömeggel egyensúlyozva és ehhez eleg emberi és anyagi erőforrás van. Kûlönösen igaz ez a harckocsik ra, ahol Oo meg mindig legalàbb 4000 bevethető darabbal rendelkezik. Ezzel nem csak bőven egyensúlyozva a Leopárdokat, de tetszés szerint támadásba is tud lendülni.
Negyedszerre: Ukrajna kifogy már az emberi erőforràsból. Közben már 60 éveseket küldenek a frontra. Ezzel szemben Oo képes friss erőket a harcba vinni es elvileg 30 mió embert tud a fegyverekhez hívni.
Ötödször: Mindezen okoknàl fogva Oo nem csak mint katonai, hanem mint politikai győztes fog a konfliktusból kijönni.
Ukrajna újjáépítése sokkal nehezebb és hosszabb lesz, mint azt eddig mondták, a bécsi WIIW szerint.
A NATO tagsàg meg egy esetleges fegyverszünet után is beláthatatlan időre eltolódki és az EUtagság is jóval tovbb fog tartani, mint azt Kiev jelenleg követeli.
Ugyanakkor Kiev időt veszít nyugati tàmogatás hiànyában, hogy ellentàmadásba kezdjen, amig az oroszok beássak magukat es felkészûlnek egy nagy tavaszi tàmadásra.
A nyugat sokat segit Kievnek, de nem eleget ahhoz, hogy Kiev területi integritàsát vissza tudja állítani. Nyugati diplomatàktól egyre inkàbb hallani, hogy tartanak az eszkalációtól es a nyugati tàrsadalom hàborúba való belefàradàsától es remélkednek egy fegyverszünetben, aminek eredménye egy amputált Ukrajna lesz.
A kérdést természetesen a cikk írójának teszem fel:
S ebből mit nem lehetett tudni már jóval a háború előtt!?
Adottak voltak a számok:
Haderők, tartalékok, lehetőségek nagysága.
A kimenetel kettő-háromesélyességét kizárólag a politikusok mersze adja (
le ne merd még egyszer írni a szentpétervári paradoxont, hallod?
), ha a Nyugat nem áll bele teljes elánnal a konfliktusba, akkor a számarányok adta papírforma fog érvényesülni.
(Minden ismerősömnek ezt mondom a kezdetektől fogva. Itt a fórumon nem írtam le, mert ide viszonylag tájékozott, a téma iránt folyamatosan érdeklődő, képben levők járnak. Itt ez triviális.
Ugye mindenkinek triviális?)
Amennyiben viszont a Nyugat mégis beleállna a konfliktusba az orosz haderőre veszélyes képességeivel, számaival - légierők, USA harckocsik arzenálja, egyéb potenciálok - akkor viszont a nukleáris eszkaláció alap.
Ezt is lehetett tudni előre, ehhez nem kell atomfizikusnak lenni.
A Nyugat szerintem abból indult ki, hogy az apró lépésekben megtett bekóstolásokba - NATO bővítése, majdan, ukrajnai jelenlét, stb - az oroszok eddig mindig becsicskultak.
Így azt gondolták, hogy az oroszok:
1, Nem mernek beleállni a konfliktusba hagyományos háborút indítva Európában (E tájon ugye már az nem polkorrekt, nem szalonképes, az már csak a harmadik világban dívik (ahogy egy
volt barátom mondta, az európai bázisú civilizáció ettől már fejlettebb erkölcsű)
2, Ha látják, hogy nem szívesen fogadják őket az ukránok, akkor elnézést kérve visszasomfordálnak.
3, A Nyugat által - kétségtelenül- felkészített, alaposan megtámogatott, vitán felül elszánt és szívós ukrán haderő ellenállását tapasztalva elnézést kérve visszasomfordálnak.
...hát ez most nem jött be.
Nyugaton pár dolgot felejtettek el:
- Figyelembe venni az orosz történelmi múltat, az abból építkező tudatukat
- Megpróbálni magukat beleképzelni az oroszok helyébe
- Nem lenézni az oroszokat
Ui:
Hogy az oroszok az ukránok (meg nyugati/világkalandorok) darálásában, területek foglalásában, saját veszteségek bevállalásában, háborús időben (hónapok, évek?) élésben, nyugati kezdeményezésű békeegyezkedésekbe belemenésben, általunk nem ismert célok elérésében, vagy annak módosításában meddig fognak elmenni, arról halvány fogalmam sincs.
Nem ez a poén, hanem az, hogy Putyin legszűkebb körén kívül ezt
az égvilágon senki nem tudja.
Ha ez így is marad, csak rajtuk múlik, hogy végül milyen áron és mekkorát nyernek.
)
