Gondoljuk végig, milyen kimenete lehet ennek a háborúnak. A nukleáris verziót most tegyük félre.
I. Oroszország vereséget szenved. Nem valószínű, de eredeti területeinek elvesztése nem fenyegeti, belső politikai hatalomváltás elképzelhető, akár olyan formában is hogy esetleg Putyin egy ablak közelében megszédül. De az alap érdekek, amelyek Oroszországot működtetik nem változnak.
II. Ukrajna teljes területi vereséget szenved. A lehetősége megvan, de ebben az esetben a legyőzött ország működő képessé tétele az orosz szférát terhelné, ha másért nem hogy az ellenséges területeken hatalmilag kezelhető állapotokat hozzon létre. Bár a természeti kincsekkel tud Ukrajna fizetni, de ezek döntő hányadához az ország teljes megszállása nélkül is hozzáfér Oroszország. Abban az esetben, ha Ukrajna önálló állam maradna ,függetlenül attól hogy a nyugati követeleséket nem ismerik el, akkor is a lerombolt infrastruktúra miatt csökkent termelőképességű lenne. Óriási tőkeigény jelentkezne, és ez az éppen a nyersanyag értékesítését átszervező, illetve hadseregét II. világháborús létszámszintre emelő Oroszországnak nem igazán hiányzik.
III. A háború befagy a már jogilag annektált területek határán, maximum Odessza területe, de ez lehet politikai alku tárgya is. A jelenlegi Ukrajna legjelentősebb ipari, természeti értékei orosz kézre kerülnek.
Két irány van: Az ukrán vezetés elismeri a területi veszteséget, ebben az esetben mint befektetési terület elveszti az USA érdeklődését, az EU a háború lezárultával maximális erővel gazdasága világpiaci versenyképességét fogja próbálni helyreállítani, illetve az új tapasztalatok tükrében hadseregét újraépíteni. Ezek hatalmasa tőkeigénnyel járnak, és így nagyon kétséges hogy marad -e tőke és akarat Ukrajnába invesztálni. Jogilag viszont megnyílik a lehetőség a nyugat felé orientálódni, abban az esetben ha Oo. is ezzel egyetért, és ilyen irányt követő kormányt enged hatalomra kerülni.
Az ukrán vezetés nem ismeri el a területi veszteségeket, de a háború befejeződik. Az előbbi indokok most is fennállnak, de a jogi lehetősége sincs egy EU-NATO csatlakozásnak. Gazdasági invesztíció nem lesz, de egy 70-es-80-as évekre emlékezető Libanon szindróma igen.
Volt Orbán Viktornak egy megjegyzése: Érdemes-e a hazát úgy megvédeni, hogy a haza utána csak térdig ér. Itt nem hazafisági érzelmekben kell szerintem gondolkodni, hanem az a súlyos erkölcsi problémát kell mérlegelni, hogy hol a határ a hazafiság, és a racionális hatalomgykorlás között.
I. Oroszország vereséget szenved. Nem valószínű, de eredeti területeinek elvesztése nem fenyegeti, belső politikai hatalomváltás elképzelhető, akár olyan formában is hogy esetleg Putyin egy ablak közelében megszédül. De az alap érdekek, amelyek Oroszországot működtetik nem változnak.
II. Ukrajna teljes területi vereséget szenved. A lehetősége megvan, de ebben az esetben a legyőzött ország működő képessé tétele az orosz szférát terhelné, ha másért nem hogy az ellenséges területeken hatalmilag kezelhető állapotokat hozzon létre. Bár a természeti kincsekkel tud Ukrajna fizetni, de ezek döntő hányadához az ország teljes megszállása nélkül is hozzáfér Oroszország. Abban az esetben, ha Ukrajna önálló állam maradna ,függetlenül attól hogy a nyugati követeleséket nem ismerik el, akkor is a lerombolt infrastruktúra miatt csökkent termelőképességű lenne. Óriási tőkeigény jelentkezne, és ez az éppen a nyersanyag értékesítését átszervező, illetve hadseregét II. világháborús létszámszintre emelő Oroszországnak nem igazán hiányzik.
III. A háború befagy a már jogilag annektált területek határán, maximum Odessza területe, de ez lehet politikai alku tárgya is. A jelenlegi Ukrajna legjelentősebb ipari, természeti értékei orosz kézre kerülnek.
Két irány van: Az ukrán vezetés elismeri a területi veszteséget, ebben az esetben mint befektetési terület elveszti az USA érdeklődését, az EU a háború lezárultával maximális erővel gazdasága világpiaci versenyképességét fogja próbálni helyreállítani, illetve az új tapasztalatok tükrében hadseregét újraépíteni. Ezek hatalmasa tőkeigénnyel járnak, és így nagyon kétséges hogy marad -e tőke és akarat Ukrajnába invesztálni. Jogilag viszont megnyílik a lehetőség a nyugat felé orientálódni, abban az esetben ha Oo. is ezzel egyetért, és ilyen irányt követő kormányt enged hatalomra kerülni.
Az ukrán vezetés nem ismeri el a területi veszteségeket, de a háború befejeződik. Az előbbi indokok most is fennállnak, de a jogi lehetősége sincs egy EU-NATO csatlakozásnak. Gazdasági invesztíció nem lesz, de egy 70-es-80-as évekre emlékezető Libanon szindróma igen.
Volt Orbán Viktornak egy megjegyzése: Érdemes-e a hazát úgy megvédeni, hogy a haza utána csak térdig ér. Itt nem hazafisági érzelmekben kell szerintem gondolkodni, hanem az a súlyos erkölcsi problémát kell mérlegelni, hogy hol a határ a hazafiság, és a racionális hatalomgykorlás között.