Akkor mire akarsz kilyukadni?
Arra, hogy nagyon messzire szaladtál a realitásoktól, amikor két lehetséges opciót vázoltál föl, amelyben az egyik a teljes orosz győzelem és megszállás Záhonyig, a másik a teljes ukrán győzelem a Krímig. Mindkettő irreális.
A két fasiszta közül melyik győzelme vagy bukása áll érdekünkben, tekintve az általad vázolt realitást?
Egyik hadviselő fél sem fasiszta. Meg nem is kommunista. El kellene már felejteni ezeket az értelmetlen, uszító lózungokat.
Az ukrán fegyveres erőkben, az ukrán vezetés másod-, vagy harmadvonalában eléggé túltengenek az ún. "nácik". Sokkal nagyobb számban, sokkal nagyobb arányban és sokkal nagyobb kormányzati befolyással, mint bármely országban a bolygón. De nem ők irányítanak, az ukrán vezetés csúcsa simán csak opportunista - mint a legtöbb politikai vezetés szerte a világon, csak ők még gátlástalanabbak, még korruptabbak és még bunkóbbak, mint az átlag. Sajnos most ők is a szélsőséges ukrán turbónacionalizmus nótáját fújják, ami lényegében azt jelenti, hogy Ukrajna határai ott húzódnak, ahol ők akarják (hiszen már az ősember is ukrán volt) és ezeken a határokon belül mindenkinek ukránnak kell lennie, akinek pedig ez nem tetszik, azt fölírják a halállistájukra. (Ja, és desszertként EU-tagság + NATO-tagság + atomfegyver, szilvuplé!)
Putyin simán csak egy dörzsölt pragmatikus. Egy soknemzetiségű birodalom vezetője, akinek eszébe sincs Csukcsföldtől a Pamíron át Csecsenföldön keresztül a Krímig mindenkiből erőszakkal oroszt faragni vagy elüldözni.
Fütyül ő a kárpátaljai magyarokra, ha esetleg Záhonynál lesz az új orosz határ, pont annyira lesznek elnyomva, mint amennyire a Szovjetunióban voltak - ami kb. megváltás lesz a mostani helyzethez (háború+turbóukránok) képest.
A fentiek (és a most nem részletezett, de sok esztendő óta gyarapodó tények) ismeretében nyilvánvaló, hogy mind a kárpátaljai magyarságnak, mind Magyarországnak az lenne a jó, hogy ha a jelenlegi magyarellenes ukrán vezetés, különösen az ukrán turbónacionalisták megbuknának, eltűnnének, megszűnnének tényezőnek lenni.
Az meg szerintem kimondottan jó lenne, ha közvetlenül határosak lennénk Oroszországgal. Az ezeréves határon lenne ez igazán szép, de nem lenne rossz a Tiszánál sem. Pont ez a háború mutatta meg, mekkora szívás megint, hogy a kisantant no.3. vesz körbe minket, hogy landlocked country vagyunk, hogy mennyire nincs mozgástér ilyen szomszédok mellett.
Orosz határral valódi kompország lehetnénk, ahol randevút adnak egymásnak a német ipari termékek és az orosz nyersanyagok.
Kár, hogy erre jelenleg nem sok esély van.
(És hogy mennyire veszélyes az orosz szomszédság? Pont annyira, mint amennyire veszélyes volt az elmúlt 30 vagy 80 évben mondjuk Norvégiára, Finnországra vagy Mongóliára. Semennyire.)
A félig vesztes fasiszta ukrán lesz jó tárgyaló partnerünk, vagy a fél Donbasszt százezer orosz élete árán megszerző, onnan milliókat elüldöző Putyin, a kárpátaljai magyarság ügyeiben?
A mondat második felére reagáltam fentebb, ami az elsőt illeti:
A jelenlegi ukrán vezetés nem csak félig lesz vesztes, hanem teljesen.
Zelenszkij és gárdája, meg az oroszgyűlölő (és magyargyűlölő) turbónacionalisták (nácik) számára nincs más alternatíva, csak a háború. Háború, amíg ki nem szorítják az oroszokat a tavaly megszállt területekről, háború, amíg vissza nem szerzik teljes Kelet-Ukrajnát, háború, amíg el nem foglalják a Krímet. És ha ez esetleg sikerülne (de nem fog), akkor háború tovább, befelé Oroszországba, a Kubán-vidékre, addig, amíg Moszkva nem kapitulál. Csak hát ez nem fog összejönni. Ugyanakkor nincs B-terv, nem is lehet, az egész műsor, kezdve azzal a nyamvadt, zöld pólóval erre a narratívára lett fölfűzve. Frontier nation at war! Ezt zabálja a Nyugat, erre van igény Washingtonban, nem pedig tárgyaló, alkudozó, békekötő arcokra. Bármilyen reális békemegállapodás lehúzná a klotyón az egész bandát. Adná az Isten!
De értelmeznéd is, hogy mi, többségében tudatlan csodálóid hogyan is értsük mindezt? 
