AMERIKÁNUS NÉPMESÉK (BIDÉ MASTER AKCIÓI):
Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter megfenyegette a kongresszust az Ukrajnának nyújtott segélyek miatt. - Stephen Bryen - Weapons and Strategy
Austin azt mondta, hogy ha a kongresszus nem biztosít 61 milliárd dolláros támogatást Ukrajnának, akkor "nagyon valószínű", hogy az amerikai csapatok Európában fognak harcolni Oroszország ellen.
A republikánus szenátorok húsz perc után kisétáltak a tájékoztatóról.
E fenyegetés mögött az a gondolat áll, hogy Oroszország, miután végzett Ukrajnával, támadásokat fog indítani Európában.
Objektíven nincs bizonyíték arra, hogy Oroszország bárkit is fenyegetne Európában, még akkor sem, ha sok orosz úgy gondolja, hogy igen. Végül is Európa hatalmas katonai segélyt, hírszerzési és technikai segítséget nyújt Ukrajnának az Oroszországgal vívott háborúban, valamint kiképzi az ukrán csapatokat és segít Ukrajnának a haditervek kidolgozásában. A NATO védelmére szánt európai fegyverkészleteket Kijevbe szállították. A legtöbbjüket évtizedekig nem fogják pótolni, ha egyáltalán pótolják.
Oroszország szemszögéből nézve az igazi területrabló a NATO. Hiszen Oroszország figyelmeztetései és Oroszországnak tett ígéretei ellenére, amelyeket durván megszegtek, a NATO terjeszkedett a Balkánon és Kelet-Európában. (Az oroszokat gyakran biztosították, Bill Clinton volt elnöktől kezdve, hogy a NATO nem fog terjeszkedni.)
A terjeszkedés azt jelentette, hogy az új NATO-tagokat csúcsminőségű nyugati fegyverekkel fegyverezték fel, bázisokat építettek a NATO számára a területükön, és közvetlenül fenyegették Oroszországot. Az egyik ok, amiért Oroszország a 2. világháború végén elfoglalta Kelet-Európa nagy részét, az volt, hogy biztonsági puffert hozzon létre. Természetesen nem ez volt az egyetlen ok, mivel az oroszok arra törekedtek, hogy megszerezzék ezekben az országokban az erőforrásokat. Emlékezzünk arra, hogy Oroszország hatalmas pusztítást és elnéptelenedést szenvedett el a náciknak és szövetségeseiknek köszönhetően.
Mindez nem jelenti azt, hogy Oroszország nem szeretné visszaszerezni azt, amit a Szovjetunió összeomlása után a NATO terjeszkedése miatt elvesztett. És igen, teljesen igaz, hogy Oroszország különleges katonai művelete Ukrajnában földszerzésnek tekinthető.
Kevés jele van annak, hogy Oroszország bármilyen terjeszkedést tervezne Kelet-Európában vagy a balti államokban, és gyakorlatilag
semmilyen hírszerzési információ nem támasztja alá az austini inváziós tézist. Ha lenne bármilyen konkrét hírszerzési információ, akkor nyugodtan lefogadhatjuk, hogy a Biden-kormányzat tájékoztatná a Kongresszust (különösen akkor, amikor a kezüket nyújtják a háborúra szánt további pénzért).
Három ok is alátámasztja az ellenkező hipotézist, nevezetesen, hogy Oroszországnak nem áll szándékában az ukrajnai konfliktusövezeten kívülre terjeszkedni.
Az első ok viselkedésbeli.
Mivel a NATO háborús készletei minden idők legalacsonyabb szintjén vannak, Oroszország kihasználhatta volna ezt a sebezhetőséget, és erőit NATO-célpontok ellen mozgathatta volna, például a NATO lengyelországi vagy balkáni műveletei ellen.
Az oroszok azonban
példátlanul visszafogottan viselkedtek, sőt, eltűrték az agresszív hírszerző repüléseket és a NATO haditengerészeti gyakorlatait a Fekete-tengeren, amely rendkívül érzékeny orosz biztonsági aggodalomra ad okot. A Fekete-tenger nem csak a hátsó ajtó Ukrajnába, hanem egyúttal egy módja annak is, hogy magát Oroszországot is kihívás elé állítsák.
Oroszország még akkor is
visszafogottan viselkedett, amikor Ukrajna drónokkal támadott egy Oroszországon belüli repülőteret, ahol nukleáris bombázók állomásoznak. Két ilyen bombázó megrongálódott vagy megsemmisült.
Egy ilyen támadáshoz a NATO, elsősorban az USA hírszerzési támogatására volt szükség, és az oroszok ezt kétségtelenül jól megértették. Ennek ellenére az oroszok bizonyos mértékig eltűrték a támadást, és nem tettek lépéseket a konfliktus kiszélesítésére.
Van némi bizonyíték arra, hogy a Szolzsenyi-2 légibázis elleni támadást az ukránok
Észtországból indították, mivel az ukrán drónoknak nem volt akkora hatótávolságuk, hogy elérjék a légibázist.
Az orosz visszafogottság további példái közé tartozik a
Moszkva orosz zászlóshajó elsüllyesztése amerikai segítséggel, az Oroszország és a Krím közötti Kercsi-szoros hídjának többszöri megsemmisítésére tett kísérlet, valamint a Moszkva elleni többszöri támadás, beleértve egy merényletet Putyin Kreml-irodája ellen, amely Oroszország szerint merénylet volt Putyin ellen.
A második oka annak, hogy Oroszország vonakodik a konfliktus kiterjesztésétől, az, hogy ez mérhetetlenül költséges lenne. Oroszország már megtanulta, mennyire költséges az ukrajnai háború, annak ellenére, hogy
közel két évnyi harc után végre megnyerték a háborút. Egy európai háború azonban azt jelenti, hogy az amerikai és európai vadászgépek és bombázók tovább növelnék Oroszország szenvedéseit, még akkor is, ha a NATO szárazföldi erőinek jelentős gondjai lennének egy RAND-tanulmány szerint.
Oroszország számára a legnagyobb költséget az emberi erő és a háborús veszteségek jelentik. A tényleges veszteségeket nehéz kiszámítani, mert mind az ukránok, mind az oroszok vagy nem mondanak igazat, vagy nem mondanak semmit. Az a tény azonban, hogy Oroszországnak fokoznia kell a katonai toborzást, és hogy Oroszország foglyokkal töltötte be a hiányosságokat, azt mutatja, hogy a háború sok emberéletet követelt. Ez azt is jelenti, hogy a háború népszerűsége Oroszországban veszélybe kerülhet, ha a halottak és sebesültek száma túlságosan megnő. Nehéz elhinni, hogy Oroszország nagyobb háborút indítana, tekintve a munkaerőre gyakorolt hatást. A háború nem tartaná meg az orosz nép támogatását sem, amely tudja, hogyan kell ellenezni egy konfliktust, ha az otthon kezd elharapódzni. Ez kényszerítette Oroszországot arra, hogy elhagyja Afganisztánt, 1988 májusában kezdte meg a kivonulást (1989 februárjában fejeződött be. Ez nem volt elég ahhoz, hogy megmentse Gorbacsovot, megakadályozzon egy puccskísérletet, és a Szovjetunió széteséséhez vezetett.
A harmadik ok, amely a konfliktus oroszországi kiterjesztése ellen szól, az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók okozta váratlan joker.
Putyin ukrajnai különleges katonai műveletével a NATO és számos más, az Egyesült Államokkal vagy az Európai Unióval szövetséges ország súlyos szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben. Ez Oroszországot Kína karjaiba sodorta, és arra kényszerítette, hogy újragondolja a jövőjét. Mindenekelőtt Oroszország erőforrásainak, kereskedelmi és monetáris rendszerének Európától és a nyugattól való eltávolodását jelentette. Ez egy döntő új tényező, amely megváltoztatja Oroszország stratégiai útitervét. Közvetlenül aláássa azt az érvet, hogy Oroszországnak van valami nyeresége az Európa elleni támadásból. Az igazság az, hogy az oroszokat egyre kevésbé érdekli Európa vagy az Egyesült Államok.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a törvényen kívüli nyugati szankciók nagy stratégiai hiba volt a NATO, partnerei és barátai, valamint az EU számára.
Még ha létre is jön egy békeszerződés Ukrajnával és Európával, és az USA feloldja az Oroszországgal szembeni szankciókat, valószínűleg már túl késő lesz ahhoz, hogy helyrehozzuk a jövőbeni kapcsolatokban okozott károkat. Oroszország nem fogja elutasítani a Nyugattal folytatott kereskedelmet, de valószínűleg
csak a saját feltételei szerint fog üzletet kötni. Nem valószínű, hogy Oroszország ismét engedélyezni fogja nyugati vállalatoknak, hogy Oroszországon belül működjenek, és egyre inkább Kínával fog összefogni a technológia- és fegyverfejlesztés terén. Röviden: a nyugat beadta a válókeresetet, az oroszok pedig elfogadták a jogerős ítéletet.
Az Austin érvelés a fenti okok miatt hamis és félrevezető.
Amikor a republikánusok kisétáltak a szenátus számára rendezett titkos tájékoztatóról, amelyen megpróbálták meggyőzni őket az Ukrajnának szánt több pénz támogatásáról, sokan azzal érveltek, hogy a Biden-kormányzat érvei elavultak és nem meggyőzőek.
A szenátus megfélemlítésére tett bideni erőfeszítés egyszerűen nem működött.
Mivel fog a Biden-csapat legközelebb előállni?
The Republicans Walked Out of a Secret Briefing
weapons.substack.com
Azoknak tettem be, akiknek nem nyílik lehetősége arra, hogy hiteles nyugati politikai nézetekkel megismerkedhessenek. Mantrázók ne olvassák el, mert ennek megértése meghaladja szellemi színvonalukat, csak megfájdul a fejük tőle. Szalmacsépelő trolloknak és bit-számolóknak még nagyobb az egészégi kockázat!
www.portfolio.hu
